A gyülekezetalapító püspökükre emlékeztek Feketicsen

ÁGOSTON SÁNDOR PÜSPÖK EMLÉKEZETE

(1882-1960)

„Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról... kövessétek hitöket." Zsid 13, 7

Ötven évvel ezelőtt, 1960. június 23-án hunyt el Ágoston Sándor (1882-1960), egyházunk alapító és egyben első püspöke, kórógyi, eszéki majd közel negyven évig feketicsi lelkipásztor. Az idézett igerészlet áll a bácsfeketehegyi református templom szószéke alatt található márvány alapú emléktáblán. Ez a tábla arra emlékezteti a bácsfeketehegyieket, hogy itt született, innen indult el, majd ismét ide tért vissza, és itt élt és szolgált közel negyven évig a köztiszteletnek és közmegbecsülésnek örvendő püspök-lelkipásztor.

Különös hangsúllyal figyelmeztet bennünket az idézett szentírási hely elsősorban arra, hogy emlékezni nemcsak jól esik, hanem mintegy keresztyéni kötelességünk is. Tegyük ezt meg most - az egyházi kiadványaink mellett - lapunk vallási rovatában is.

Ágoston Sándor 1882. május 8.-án született Bácsfeketehegyen. Általános iskolai tanulmányait a helybeli egyház által fenntartott felekezeti iskolában végezte. Tíz éves korában a kecskeméti gimnázium növendéke lett, itt is érettségizett. Ezután a Budapesti Református Teológiai Akadémia hallgatója lett. A lelkészi oklevél megszerzése után Kórógyra került segédlelkésznek egy idős lelkipásztor mellé. Később a gyülekezet megválasztotta lelkipásztorának. 1906-ban házasságot kötött Tóth Erzsébettel, Tóth Sándor bácsfeketehegyi lelkipásztor lányával. Isten házasságukat három leánygyermekkel áldotta meg (Ilona, Rózsa és Erzsébet), amelyek közül egy (Rózsa) kicsi korában meghalt. A lelkészi szolgálatban egy rövid eszéki kitérő következett, amelyet ismét kórógyi szolgálat követett. Apósa, Tóth Sándor esperes halála után, szülőfaluja meghívta lelkipásztorának. Ezt a tisztséget 1921 októberétől haláláig töltötte be. Hamarosan alesperesnek, majd 1928-tól főesperesnek is megválasztották. Az új egyházalkotmány meghozatala után, 1933-ban püspökké választották. Ebben a szolgálatban többszöri újraválasztás után egészen haláláig megmaradt. 1937-ben meghalt a felesége. Később újból házasságot kötött Kelecsényi Máriával, házasságukat Isten két ikerfiúval (Sándor és Zádor) áldotta meg. Ágoston Sándor hirdette az Isten beszédét több, mint ötven éven keresztül. Ebből közel negyven évig a bácsfeketehegyi református gyülekezetben hirdette az evangéliumi örömhírt. Isten beszédét azonban nemcsak szóval lehet hirdetni, hanem tettekkel, életfolytatással is. Ágoston püspök úr mindkét módon hirdette az Isten beszédét. Lelkipásztori szolgálatának a legtermékenyebb korszaka a feketicsen eltöltött szolgálati idő volt.

Itt alapította meg a Református Árvaházat 1923-ban. A nevéhez fűződik a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) elindítása is az egykori Jugoszláviában. Kiépítette egyházunk külföldi kapcsolatait. Felvette a kapcsolatot a Református Világszövetséggel, az Egyházak Világ Tanácsával (EVT), a Bázeli Misszióval stb. Ágoston Sándor az egyházi iratterjesztésről sem feledkezett meg. Ezen a téren a legmaradandóbb alkotása az 1939-ben Szabadkán megjelent új gyülekezeti Énekeskönyv volt. Az említett énekeskönyvet még ma is használja a helybeli gyülekezet - ún. „régi énekeskönyv" néven.

Egyházalapító püspökünk nevéhez fűződik még a havonta megjelenő egyházi lap: a Magvető és az évenként megjelenő Árvaházi Naptár is. Hittan könyvet írt a gyerekek számára és annak leegyszerűsített változatát eljuttatta a szórványgyülekezetekben élő gyermekekhez. 1955-ben elindította - a mái napig népszerű - az ifjúsági nyári összejöveteleket, katekizációkat. Szívügyének tekintette a lelkészutánpótlás kérdésének megoldását. 1959- ben teológiai szemináriumot létesített, amely külföldi tanulási lehetőségek híján oktatási intézmény lett a leendő délvidéki lelkipásztorok részére.

Ágoston Sándor nehéz időszakban végezte a lelkipásztori teendőket és az egyházkormányzás szolgálatát. Én ugyan őt személyesen nem ismerhettem, de tanulmányozva életútját, meghallgatva az idősebb - főleg helybeli - nemzedék elbeszéléseit, bizonyságtételeit, azt a következtetést vontam le, hogy ő a szó szoros értelmében „elöljárója" volt a délvidéki reformátusságnak és a bácsfeketehegyi gyülekezetnek is. Elöljáró volt a hitben, a szolgálatban, a példaadásban, az egyházkormányzásban pedig a szeretet szigorúságának eszközével járt elől.

E rövid megemlékezésben csak címszavakban felsorolt rövid töredéke áll előttünk az Ágostoni életműnek. Annyit viszont mindannyian tudunk, hogy nagyon sokat hagyott ránk feketicsiekre, Ágoston Sándor püspök úr, „reformátori örökségül". Az, hogy mennyire tudtunk mi ezzel hűségesen sáfárkodni, valamit is megőrizni és továbbadni, a ma és a jövő generációjának, ez már egy másik kérdés. Ezzel már mi tartozunk felelősséggel az Örökkévaló Istennek.

Áldott legyen Ágoston Sándor püspök-lelkipásztor emléke közöttünk!

Orosz Attila ref. lelkipásztor

(Az írás megjelent a „Fecske" című lap 2010. júniusi számában)

(100630--)