Meghívás Bácsfeketehegyre

IN MEMORIAM  DR. HODOSY IMRE  (1919-1996)

„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll."  Jób 19, 25

1996 július 2-án adta vissza lelkét Teremtő Urának, Hodosy Imre feketicsi református lelkipásztor, a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház püspöke. Mint egykori tanítványa, halálának 15 évfordulóján, úgy gondolom az iránta érzett tiszteletből, illik róla röviden megemlékeznem falulapunk vallási rovatában is. Hiszem azt, hogy a helybeli idősebb és közép generációhoz tartozók közül még sokan emlékeznek Hodosy püspök úrra, hiszen nagyon sok generációt nevelt, tanított a hitbeli ismeretekre, úgyan- így sokakat keresztelt, konfirmált, esketett és temetett. Több mint három évtizeden keresztül elsősorban a helybeli, de ugyanakkor a délvidéki reformátusság lelki arculatának is meghatározó személyisége volt.

Hodosy Imre 1919 február 27-én született a bánáti Magyarittabén.  Itt végzte elemi iskolai tanulmányait, középiskolai tanulmányait pedig a nagybecskereki gimnáziumban. Édesapja, Hodosy Orbán szülőfaluja lelkipásztora volt. Az ő nyomdokaiba lépett, amikor a lelkészi pályát választotta élethivatásul. Teológiai tanulmányait Kolozsváron végezte.

Befejezve ottani tanulmányait, hazajött és jelentkezett segédlelkészi szolgálatra. Első szolgálati helye Várdaróc (Baranya), ahol egy idős lelkész mellett volt segédlelkész. Itt érte a háború és az ezzel járó nehéz körülmények. Innen egy még nehezebb szolgálati helyre, a daruvári misszióba került. Ez egy nagyon nehéz szolgálati terület volt, ahol ő bizonyított.

Innen hívta meg 1949-ben az újvidéki gyülekezet lelkipásztorának. Édesapja halála után 1958-ban, szülőfaluja Magyarittabé lelkésze lett. Néhány év múlva, 1960 június 23-án, Ágoston Sándor püspök-lelkipásztor halálával megüresedett a feketicsi lelkészi állás, és a gyülekezet meghívta lelkipásztorának. Ő ebben az Úr akaratát érezte, neki engedelmeskedve elfogadta a feketicsi lelkészi állást. 1961 augusztusában kezdte el Feketicsen a szolgálatot, mint a gyülekezet megválasztott lelkipásztora. Nem volt neki könnyű olyan lelkész után szolgálni, mint amilyen Ágoston Sándor volt. Hűséges szolgálatával bizonyította, hogy méltó utóda lett nagy elődjének.

Hodosy püspök úr őszinte, igaz és nagyon egyszerű ember volt. Mindig hálás szívvel gondolok vissza gyermekkoromra, az általa tartott vasárnapi iskolára és hittanórákra. Le tudott ereszkedni a gyermekek szintjére és emberközelbe tudta hozni Isten igéjének időszerű üzenetét felnőttek és gyermekek számára egyaránt. Kiváló és elismert igehirdető volt. Igehirdetéseit mindig mindeki megértette, nem használt nagy szavakat, magasröptű teológiai gondolatokat, igehirdetései többnyire megszólító és tanítójellegű prédiká-ciók voltak.

Több egyházi tisztséget is betöltött, 1972-től zsinati főjegyző, 1982 és 1996 között pedig a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház püspöke volt. Az egyházkormányzás felelősségteljes feladatát sem méltóságnak, hanem szolgálatnak tekintette. A református és magyar identitás megtartásáért folytatott harcának elismeréseként a Debreceni Református Teológiai Akadémia 1991-ben díszdoktorává avatta. Mint püspök is hűséggel szolgált a a feketicsi gyülekezetben, a gyermekek és az idősek között, sírnál és bölcsőnél egyaránt. A legnagyobb kérdés számára mindig az volt, hogy milyen módon töltheti be küldetését Isten dicsőségére és anyaszentegyházunk javára. Jelszava volt a nagy reformátorunknak, Kálvin Jánosnak a jelmondata:  Soli Deo Gloria, azaz Egyedül Istené a dicsőség.

Áldott legyen emlékezete közöttünk.

Orosz Attila
esperes