2009. november 22., vasárnap - Szabó László

Testvérgyülekezetünkről röviden

Makkosjánosi lakóinak száma a 2001-es népszámlálás adatai szerint 2030 fő, ebből 1657 magyar nemzetiségűnek vallja magát. A települést túlnyomó részben görög katolikusok lakják (az itt élők (80 %-a). A helyi református közösség valamivel több mint 200 lelket számlál.
Makkosjánosinak a XIV. század elején már saját paróchusa volt, bizonyos Demeter nevű lelkész. 1364-ben, amikor rendezték a szomszédos Beregvégardó határát, a falu és a körülötte fekvő földek Erzsébet királyné birtokába jutottak. Akkor Ivanosinak nevezték, de egy 1484. évben kelt adománylevélben már Jánosinak írták. A falu és a környező birtokok a munkácsi várhoz tartoztak. 1566-ban a tatárok feldúlták a települést, de rövidesen újra benépesedett.

Lehoczky Tivadar szerint az 1649. évi úrbéri összeírás szerint Lorántffy Zsuzsannának 33 jobbágya, 224 szarvasmarhája, 225 sertése és 54 méhkasa volt itt. A jobbágyok Farkas, Orbán, Sötét, Goffár, Balási, Bogár, Czite, Kéli, Béla, Végső, Kerekes és Kala nevet viselték. Közöttük 3 kőtörő bányász és 2 fazekas mester is volt. A falu köteles volt megművelni a kerekhegyi szőlőt és a jánosi földeket.
Az 1682. évi úrbéri összeírás szerint a falu mellett bő makktermést adó erdők voltak, melyekről Makkosjánosinak nevezték el a települést.
A falutól délre állt a Schönborn család úgynevezett Csáki-majorja, melyet a beregszászi tiszttartóság kezeltetett, nevét valószínűleg a Csáky családtól nyerte, mely két főispánt adott Bereg megyének - Csáky Istvánt (1685) és Csáky Zsigmondot (1698).
Makkosjánosi környéke már az őskorban lakott volt, erről számtalan régészeti lelet tanúskodik. Lehoczky Tivadar Szilvásgorondon, a falu határának keleti részén, a Szernye-mocsár partján őskori obszidián- és kovaszilánkokat, több átlyukasztott hálónehezéket talált, rábukkant egy ősrégi cölöpépítmény nyomaira is.
Makkosjánosi református egyházközössége 1595-ben alakult, magába foglalta a balazséri híveket is. Az egyházközösség birtokába vette a IV. században épült római katolikus Szent Margit kőtemplomot, amely csúcsíves, egyhajós építmény volt. A templomot az 1748-ban, 1779-ben és 1799-ben felújították, ennek következtében sokat vesztett eredeti alakjából.
Lehoczky Tivadar megemlíti, hogy az úrasztalához való tálon ez a szöveg volt olvasható: Instrumentum Eccleae Janosiana e sacrum Anno 1638. (A jánosi egyházközösség szent eszköze 1638.)
A Sárospataki Református Gyűjteményben egy Makkosjánosiból származó rozmaringszálakkal díszített úrasztali kendőt őriznek, a rajta olvasható hímzés szerint azt Paládi Judit adományozta a templomnak 1664-ben.
A többszöri átépítés, felújítás ellenére a templom megőrizte XIII-XVI. század stílusjegyeit. Szentélye dongaboltozatos, keleti és déli falaiban keskeny, résszerű, félköríves záródású ablakok vannak. A templomhajótól sima csúcsíves diadalív választja el a szentélyt. A soknégyszög alakú hajó déli falában csúcsíves kapu és két gótikus XIV. századi kőrácsos ablak látható. Nyugati kapuja is csúcsíves, elé a XX. század elején kétszintes tornyot emeltek.
A templom belső berendezése igazi mestermunka, faragott, díszes szószéke párját ritkítja a környéken.
(091122-Kavisánszki János)

Forrás:www.turizmus.karpatinfo.net/modules

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 96, összesen: 692243