Hála, adakozás, imádság

Az Anna-körben a szünet előtti utolsó alkalommal nemcsak énekeltünk és beszégettünk, hanem leírtuk egy-egy mondatban saját imádságként, hogy miért vagyunk hálásak.
Az elmúlt hetekben az év utolsó hittanóráján is visszatekintettünk tanévre, majd a gyermekekkel imádságot írtunk, amelyben mindenki megfogalmazhatta a háláját Isten felé, vagyis mi az, amiért az elmúlt évben hálás, amit megköszön a Mennyei Atyának.
Innen jött az ötlet, hogy a felnőtt női körben, az Anna-körben is írjuk le a magunk kis imádságát.
Természetesen folytattuk a megkezdett témát, amiről az elmúlt félévben beszélgettünk.  A Hegyi Beszéd tanításáról gondolkodtunk együtt, Máté evangéliuma 6. fejezete alapján.  Először az adakozásról, majd az imádságról beszélgettünk - általánosságban, és Jézus tanítása alapján.
Az adakozásban is mennyi bölcsességre van szüksége az embernek a mai világban, amikor elárasztanak bennünket felhívásokkal, szórólapokkal, csekkekkel.  Az adakozás nem rólunk szól, hanem ez is egyfajta hála Isten felé - névtelenül.
Az imádság pedig mint egy mankó az ember életében, beszélgetés a Mennyei Atyával.  Nagy örömünkre szolgált, hogy többen is idéztek olyan imádságokat, amit még gyermekkorukban nagyszüleiktől tanultak.  Milyen nagy kincs, hogy ezeket az imádságokat mi is továbbadhatjuk a gyermekeinknek, de tanulhatunk, taníthatjuk őket saját szavaikkal is imádkozni.
Hálát adtunk a megtartott életekért, az elmúlt tanévért, az elvégzett munkákért.
Istené a dicsőség ezért az alkalomért, a beszégetésekért.
Reménység szerint szeptemberben a folytatjuk az Anna-kör alkalmait, továbbra is minden érdeklődőt hívunk és várunk.

Kiss Katalin lelkipásztor