belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Kitekintés

Pete Violetta

Csodavíz, vagy víz ízű csoda?

Az extremitások szintézisért kiáltanak...

Ismét egy téma, ami addig bököd, hogy nem tudok hallgatni róla, és felteszem a magam kérdőjeleit, és remélem, hogy nem én értetlenkedem egyedül.

Azokról a bizonyos vallási-egyházi tabukról van szó, mint a prófétálás, a gyógyulások, a nyelveken szólás, a Szentlélek-keresztség és társai.

Sokszor azt látom, hogy a karizmatikus gyülekezetekben szinte elvárás tartani a programpontokat: előbb Szentlélek-keresztség, majd nyelveken szólás...Nem egyszer hallottam fiataloktól ilyen beszámolót: „kétségbe voltam esve, mert már mindenki szólt valamilyen nyelven, csak én nem. Két napot imádkoztam és böjtöltem, no és akkor végre megtörtént." Ki van tehát pipálva. Hogy mit jelent, hogy miért teszem, hogy mit akar Isten ezzel? Nos, arra nincsen válasz. Meggyőződésem, hogy ezeknek a fiataloknak soha ilyen maguktól nem jut eszükbe, hogyha nem éreznek egy szelíd kényszert, egyfajta elvárást a gyülekezetben, ahova járnak. Talán szavak nélkül, talán teljesen tudattalanul, azért, mert oda akarnak tartozni.

Szintén ambivalens a tapasztalatom a próféciák terén is. Jöttek levelek. Még hátborzongatóak is - így nevezem azt, amikor bizonyos kifejezések, szöveg-elemek a szívembe találnak, mert éppen azzal a témával foglalkoztam régebben, vagy kötődik hozzám valamilyen formában.  Aztán jönnek a levélben az állítások, hogy mi várható, hogyan, és miként élje ezt meg Isten népe. Eleddig nálam egyik sem jött be, de ez jó alkalmat kínált izmos-karizmatikus ismerősök számára, hogy megmagyarázzák nekem azt, hogy hát azt nem a jelen, hanem egy jövendő idősíkra kellene értelmezni. Vagy éppen nem is azt értettem ki belőle, amit kell.

Ki kell mondanom, minden feléjük tett lépésem csak a szkepticizmusom erősítésére szolgált. Nem beszélve arról, milyen zavaró az, amikor az istentiszteleti ima keretében valaki mellettem a magáét mormolja, és milyen félelmetes, amikor az emberek a dicsőítés ritmusára esnek-kelnek az ember mellett. Sok pszichés zavart láttam már, de még egyik sem keltett bennem ilyen pánikot és visszatetszést. Az élő víz helyett vízi vidámpark, élményfürdő, csúszdapark, nagy látogató tömeggel, csupa mosollyal, rózsaszín vattacukorral.

Az ember történelmében szépen megfigyelhető, mennyire szeret végletekben gondolkodni, és alig akad szintézis a sok extrémitás között. Ellenkező oldalnak tehát itt vagyunk mi, történelmi egyházak és itt hadd emeljem ki első renden a protestánsokat. Mert Luther és Kálvin egészen egyszerűen nem számolnak ezekkel az eseményekkel. Az egyházatyákat még foglalkoztatta, a reformáció korára azonban már nem téma a sok karizmatikus jelenség. Azt sem tudom, hogy hogyan, milyen fű alatti mozgalmakban élték túl a racionalizmust és a reformációt. A gyakorlatot tekintve éppen csak nem irtjuk az ilyen dolgokat tűzzel és vassal. Leszámoltunk a mai prófétálás lehetőségével, kimondtuk, hogy az apostoli korral és a kánonnal együtt lezárult. A Bethesdától eltekintve gyógyítással nem is próbálkozunk, a legmenőbb gyülekezeteinkben is maximum egymásért való közbenjáró imádság, imaharc folyik. Nyelveken... hmm... rendszerint még azokon sem szólunk, amelyekre az iskoláink megtanítanak. Kerüljük azokat a textusokat, melyekben elragadtatásról, látomásról, extatikus állapotokról van szó.

Szóval mi vagyunk a másik véglet. Pedig a Bibliánkban tagadhatatlanul benne vannak ezek a részek. A katolikus egyház lépésekre kényszerült a csodákat illetően, elfogadta például a fatimai jelenést. Csak mi nem vívódunk, nekünk nincsenek csodáink, vagy ha mégis, arról mélyen hallgatunk és még a bizonyságtételeinkben is csak név nélkül merjük elmondani .  Élő víz helyett egy folyóból leszabályozott holtág, amelynek kicsiny a vonzása, alacsony a látogatottsága, és nem árad, nem csobog. Talán nem is él?

Úgy gondolom, hogy valahol Isten lekicsinylése az, amikor mi leírjuk, kjelentjük azt hogy ezek a dolgok ma nem működnek. Az isteni hatalommal való packázás az, amikor azt mondjuk, hogy lehetetlen. Hinnünk kell, hogy Isten bármikor megtehet csodákat, szólhat próféciák vagy nyelvek által, és gyógyíthat, akár még halottakat is feltámaszthat. Elvégre azt mondta az Úr, hogy nagyobb dolgokat fogunk véghezvinni, mint ő, illetve, hogy az ő nevével ördögöket űzünk majd ki.

Ugyanakkor azt nem hiszem, hogy megtaláltuk volna már a helyes gyakorlatot. Kisegyházak hoztak idegen kultúrákból idegen módszereket, amelyek által kicsit különbnek, kicsit másnak érezhetik magukat. Meglehetősen az emberségünkre építenek ezek a közösségek, jól kihasználva mindennemű pszichológiai szükségletünket és adottságunkat. Csak kevés a tartalom. Mint ahogy a dicsi énekek szövegében a Bibliai utalás, vagy egyáltalán a refrénen kívüli részek.

Várom azt, hogy megtaláljuk egyszer az Isten szerinti utat ebben a témában. De nem szégyen kimondanunk azt, hogy nem találjuk az igazságot itt e földi alternatívák között. Hiszen a nálunknál annyival nagyobb Pál apostolnak is okozott némi gondot a gyülekezetek tanítása a karizmák ügyében. Két dolgot tehet a hívő ember: először is belátja a mai irányzatok szegényességét a kérdést illetően, másrészt nyitott valami új felé, nyitott egy hitelesebb gyakorlat felé. Úgy gondolom, hogy ha Isten akarja, akkor majd jönnek próféciák, jönnek csodák, és talán még én magam is fogok nyelveken szólni. Csak ehhez az áradathoz kell az az élő víz, az a forrás, ami nélkül folyó nem folyhat. Nem rugaszkodhatunk el a forrástól és nem szabályozhatjuk le. Műanyag, feszített víztükrű medencében nem lesz élővilág a bele-belepancsolókon kívül, lecsitított holtágnak pedig nincsen áramlása, nincsen haladás, nincsen irány. Állóvíz. Jézus Krisztus ezek közül egyikről sem beszélt.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
„Elmossa bánatod az Esőkirály”
Kánikula van. Az a fajta rekkenő hőség, amiben az ember csak feküdne a vízparton

Turcsik Ferenc
A víz…
Olyan… olyan… tudod: olyan!

Magasság

Turcsik Ferenc
Step by step
"Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba."

Mélység

Réz-Nagy Zoltán
Az élő vizek folyamai és a lélek
A víz valami egészen furcsára képes...

Nagy László
Vízben az igazság?
Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt...

Teljesség

Tóth Sára
Tűz és víz - pusztulás vagy tisztulás?
Jézus a legtöbb esetben nem válaszol a kérdésekre...

Üzenet

Fekete Ágnes
Szarvas
Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!"

Áthallások

Hajdúné Tóth Lívia
Jólesik ez az eső
Az a lány is nekiindult ernyő nélkül. Csak úgy zúdul nyakába az eső...

Czapp Enikő
Közelítés
Nincs gondolat, érzés, mely ne lenne megszelídíthető.

Gueth Péter
Víz és ár
Így hát két választásunk maradt: megpróbálunk egyre magasabbra mászni, lerángatva, félrelökve az utunkba állókat, vagy...

Turcsikné Révész Judit
Víz, víz, víz...
Van az a mélység, ahonnan már csak felfelé van út

Riport

Szerkesztő
A titok
Mintha most oltották volna szomjukat egy pohár tiszta vízzel...

Szerkesztő
Közel menni
Mint aki közel van: emberhez, élményhez...

Kitekintés

Kovács Szilvia
A félig pakolt bőrönd
Jó lenne, ha maradna hely...

Pete Violetta
Csodavíz, vagy víz ízű csoda?
...élő víz helyett vízi vidámpark...

Pete Violetta
Születésnapi Közös(s)Ég
Sokszor nem is sejtjük, hogy egy honlap mögött hús-vér emberek, kézzel fogható helyszín és történetek állnak.

Látogatóink száma a mai napon: 164
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44206596

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat