belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Kitekintés

Thoma László

Lelkészi önfeláldozás a gyülekezet oltárán

Képzelt fotóalbum egy pályakezdő lelkész életéből

 

Konfirmációs csoportkép
15 éves voltam. Életem egyik legmeghatározóbb élménye a fogadalom, hogy „...ezentúl Őneki élek." A jó gyerekeknek megtanítják, mit jelent másokért élni, magukat háttérbe szorítva másokat kiszolgálni, másoknak önzetlenül segíteni. Az ifiben is szolgálatra neveltek bennünket. Mindent félretenni, ami a saját igényünk, örömünk, kívánságunk. A lehető legnagyobb bűn ezen a világon az önzés...

Tablókép, végzős teológus hallgató
Végig komolyan vettük a tanulmányokat. A szent tudományt szívtuk magunkba és persze szolgáltunk. Sokat. A legációkat nem szerettem. Nem értettem az idős és kiégett lelkipásztorokat. Némelyik rendkívül lusta! Nem értettem azokat sem, akik napokon át szöszmötölnek valamivel. Elfolyik az idő, a gyülekezeti élet meg sehol. Nagyon sokaknak fogalmuk sincs, mit jelent szolgálni!

Gyülekezeti csoportkép a parókia előtt. Az új lelkész középen
Odaadni mindent. A gyülekezetért. A parókia falai üvegből. Az ajtón nincs zár, de még kilincs sem. Bárki bejöhet és bármikor. Nincsenek határok. A gyülekezet belelát a magánéletünkbe, és természetesnek veszi, hogy bele is szóljon abba. Biztos jó szándékkal teszi. Az elődöm nem csinált semmit. Belevetem magam a sűrűjébe. Érted teszem, Uram!

Az első gyerekkarácsony a templomban
Mindenki nagyon elégedett. Már rég nem volt itt ilyen. Sokan eljöttek és sírtak is. Hiszem, hogy ha mindent megteszek, azt majd a Jóisten jól megáldja!

Vendégszolgálat
Szolgálatra nem mondunk nemet. Hívtak, mentem. Újra. „Egy lélekért se érjen vádja téged..." – visszhangzik csak bennem a dal. „...hogy temiattad nem látta meg Őt." Hirdetem, éneklem, teszem, engedelmeskedek.

Építkezés: az új gyülekezeti ház alapkőletétele
A kedvenc Igém ez: „Mert nem kímélték életüket mindhalálig...". Nem vagyok kíméletes magammal. Ebből következően másokkal sem. Kíméletlenül hirdetem az igazságos és olykor kegyelmes Isten kíméletlenül fájdalmas evangéliumát. Az építkezés áldozatokkal jár: fizikailag és lelkileg egyaránt.

Közös ebéd a vezetőkkel
Sokan félnek tőlem. Azt mondják, nem lehet velem vitatkozni. Fafejű és csökönyös vagyok. Szerintem csak elszánt. Vannak, akik nem értik, miért, de félnek a szavaimtól. Mert miközben magamat feláldozom a szolgálat oltárán, másokat is kész vagyok feláldozni. Amúgy nincs igazuk: én soha senkire nem haragszom!

Családi kép: feleség, két gyermek
Telnek az évek. Nőnek a gyerekek. Az első lépésikre nem emlékszem. Nem voltam ott. Az első szavaikra sem. Tele volt a fejem más szavakkal. A feleségem ritkán mosolyog. De megértő.

Építkezés újra
Újabb alkalom kellene. Meg kell tölteni majd az új házat. Újabb bibliakör, még több hittanost kellene összeszedni és még jó pár családot kellene meglátogatni. Bár úgy érzem, szétesem, még rákapcsolok egy kicsit. Hiszen bírom még. Szolgálok, hiszen erre hívattam el. Áldozatokat kell hozni. Mindnyájunknak.

Családi ebéd
Rendszertelenül étkezem. Szinte rágás nélkül nyelem le a falatokat. Nem emlékszem az ételek ízére. Hiányoznak az illatok is. Állandóan éhes vagyok. Nincs időm enni, nincs időm jóllakni.

Csoportkép: nyári gyermektábor
Amikor vége lett az alkalomnak, üresnek és elhasználtnak éreztem magamat. A lelkemet kitettem, heteken át készültem, éjszakákat nem aludtam, hogy minden tökéletes legyen. És minden tökéletes is volt! Embereket mozgósítottam, hirdetéseket osztogattam, imádkoztam is egy csomót és lelkes is voltam. És most, mikor vége, mikor mindenki elment és jóllakott, nem maradt semmi. Volt, aki köszönetet mondott, volt, aki nem. Most csend van. Mi lesz most? Nem érzem jól magam a bőrömben.

Igazolványkép
A legszomorúbb és legfájdalmasabb dolgokról is nevetve, viccelődve beszélek. Öt év alatt tíz évet öregedtem. Magamat áldozom fel. Néha titokban úgy érzem, amikor az utcán sétálva megállok és nézem a szürke földet, hogy jó lenne meghalni. Nyugalom és csend. Néha félálomban, távol a zajoktól és minden szolgálattól, emberektől és Istentől is a csendben csak magamat kérdezem: kinek az életét élem? 

Hozzászólások

1. Varga Zoltán - 2015-05-31 00:18:08

Az ilyen típusú "szolgálatra" mondja Jézus a végén, hogy nem ismerlek téged. A legnagyobb tévedés azt hinni, hogy tehetünk bármit is Istenért. Ez egészen egyszerűen lehetetlen. Istennek nincs szüksége emberi erőfeszítésekre, a hústest szolgálatára. Jézus azt akarja, hogy Vele járjunk és Vele szolgáljuk. Nem Érte, hanem Vele! A kettő közti különbség jól látható az Ábel és Káin áldozata közti különbségből. Ábel Istennel járt, együtt lüktetett, gondolkodott vele; így hit által (az Istentől hallottakat elhíve) vitt kedves áldozatot Istennek. Káin ezzel szemben szeretett volna tenni valamit Istenért (vagy inkább saját magáért), ezért elkezdett ötletelgetni, számba venni, hogy mivel tudná kielégíteni Isten "elvárásait" a saját keze ügyében lévő dolgokal. Jézus tanítványainak a munkálkodása is hasztalan volt, amikor saját ötlettől vezérelve kimentek halászni (János 21, 3-6); viszont, amikor együtt munkálkodnak Vele, akkor áldás volt a munkán. Ha együtt munkálkodsz Jézussal, akkor eszedbe sem jut majd azt mondani, hogy "Hát nem a Te nevében tettem ezt, vagy azt?", hiszen akkor csodálni fogod mindazt, amit Jézus a szemed láttára elvégez. Ezért kérdik majd a Vele együtt munkálkodó szolgálók: "De Uram, mikor tettük mi ezt, vagy azt?", hiszen jól tudják, hogy ők nem tettek semmit. Az ilyen szolgálatra mondja Jézus, hogy gyönyörűséges és könnyű.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 23., szerda,
Gyöngyi napja van.
Tartalom
Vezércikk

Jezsoviczki Noémi
Beszélgetünk?
Ez lesz életem főműve

Gondolkorzó

Szerkesztő
A másfajták és az egységkörök falva
Szekértáborok az ökumené körül

Felszín

Jezsoviczki Noémi
Hazudjunk együtt!
Jól szituált, intelligens házaspár

Magasság

Bella Péter
Szerencse, végeztünk, kiszállok!

Igazán nincs is közöd semmihez

Mélység

Jakus Ágnes
Galambok
Égi és földi összefonódások

Bölcsföldi András
Hétfélek
Isten a félelem mögött van

Teljesség

Horváth Zsuzsanna
Az apák egrese és a fiak foga
Kényszerpályák, és a kijárat

Koczor Tamás
Illés és a hollók
Egy pakli kártya mellől…

Üzenet

Járay Márton
„Egy embernek volt két fia...”
Elkötelezettség vagy Szabadságvágy

Bagdán Zsuzsanna
Csak egy szót szólj
Megrekesztő és újraindító varázsszavaink

Kitekintés

Thoma László
Lelkészi önfeláldozás a gyülekezet oltárán
Képzelt fotóalbum egy pályakezdő lelkész életéből

Gueth Péter
Röviden

Láthatatlan szálak

Látogatóink száma a mai napon: 3977
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45570015

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat