2010. március
22. szám
A feltámadás csodájának különös tanítói
Egyre inkább meg vagyok arról győződve, hogy bizonyos szavak jelentését el lehet magyarázni, de teljesen megérteni csakis átélve lehet.
Ilyen például a hazaszeretet.
Sosem gondoltam volna, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor külhonban egész nap a „Tavaszi szél, vizet áraszt..." vagy a „Kis kece lányom..." című népdalok fognak a fejemben zakatolni. Vagy a világ legszebb városának fogom majd tartani Budapestet és szülővárosomat, Várpalotát, és párás tekintettel tapogatom majd meg a pesti villamos sárga festését, és könnyed mosollyal fogok túllépni azon, hogy egy szórakozóhelyen a ruhatár használata kötelező, de ruhatárban hagyott holmikért nem vállalnak semmilyen felelősséget. Pedig így teltek az első napok itthon, ahogy hazaérkeztem az Amerikai Egyesült Államokból.
Néha el kell menni, hogy haza tudjunk jönni.
Ilyenek például a remény és az újrakezdés, a feltámadás szavak is. Ezekre a természet csodái tanítottak meg.
Egész életünk minden napja maga a feltámadás. Napközben végezzük dolgunkat, majd jön a sötétség, és mi lefekszünk és öntudatlan állapotba kerülünk, amiből a reggel napsugarai ébresztenek fel. Jön a feltámadás. Felkelünk.
Vagy ott van a fagyöngy példája. Azon túl, hogy egy parazita növény, terméséből szívgyógyszer készül. Csak úgy tud szaporodni, hogy a fehér, húsos, kocsonyás bogyóját a madár megeszi, és emésztőnedvei lebontják azt a zselés anyagot, amelyben a magok vannak elrejtve. A magok olyan kemények, hogy azokat a nedvek nem tudják lebontani. A madár ürülékével távoznak a szervezetéből és az ürülékből fejlődik ki a későbbi növény.
Ez a remény talán legtökéletesebb példája: hiszen mi lehet a legrosszabb egy bogyónak? Ha megeszi egy madár. Emésztőnedvei pedig szinte mindent elpusztítanak, csak a mag marad meg, a lényeg. Mégis a növény képes a javára fordítani a legmegalázóbb helyzetet is: éppen a madár ürülékéből kezd kinőni valami új. Egy madár, a bogyónak a legfőbb ellensége kell ahhoz, hogy megszabaduljon minden sallangtól, magától nem megy. Mert a magnak el kell halnia, hogy új élet fakadjon belőle.
Ugyanígy sosem fogom elfelejteni a hazautamat a repülőgépen. Valahogy nem sikerült elaludnom, és a sötétségen, az árnyaimon gondolkodtam, hogy mennyire kell a fény az életünkhöz, mert fény nélkül semminek sincs színe, formája... És akkor megláttam az ablakomból, ahogy reggel, a felhők fölött, a horizonton felkelt a nap. Sugarai olyan fénnyel törtek felém, hogy be kellett hunynom a szemem. Fürödtem a napsugárban a felhők felett. Olyan jó volt, érezni, ahogy melengette az arcom. Pedig milyen távol van a Nap! Földünktől mintegy 150 millió km távolságra.
Azon gondolkodtam, nem így van-e Istennel és az Ő szeretetével is? Néha azt gondoljuk, hogy távol van tőlük, mégis érezzük szeretetének a melegét, ahogy a másik emberen vagy ezen a teremtett világon keresztül jön közel hozzánk.
És ahogy így fürödtem a reggeli napfényben, jött elém az a kép, hogy ha a fény felé fordítom az arcom, ha a fény világít meg engem, akkor minden árnyék a hátam mögé kerül. S lehet ennél nagyobb biztatást kapni?
Szerkesztő
A keresztút állomásai
Eredjünk Jézus nyomába!
Pete Violetta
Ébredések
Csak a múlt zenéje?
Kovách János
Így láttam az ébredést
Rendezzünk ébredést, jó?!
Hajdúné Tóth Lívia
Korán jött a tavasz
Tavasz: metszés, szerelem, orgona
Miklya Luzsányi Mónika
Színes világ
A színek is felébrednek téli álmukból, hogy új életre öltöztessenek bennünket
Bölcsföldi András
Az első húsvét
Szemeit a két fa metszéspontjára szegezte
Miklya Luzsányi Mónika
Bibliai kertek
Az Édent a teraszomon
Tóth Sára
„Én is láthattam itt, aki engem látott”
A látás bibliai titkai
Turcsik Ferenc
Kettős-egy
A bánya törvényei és húsvét
Nagy László
Gyógyuló szenvedély-betegek
Az odaadás a kulcsszó, hogy eljussunk a szabadsághoz, örömhöz, élethez
Turcsik Ferenc
A helyes kérdés
A feltámadás nagy üdvtörténeti rendrakás - rendrakás az életekben
Nagy László
Ébredés egykor és ma
„Ébredés akkor történik, amikor letesszük a múlt szemüvegét, s a jelen valóságában válunk áttetszővé a Lélek számára."
Tatai István
Jánosi látás
Más nézőpont
Illés Dávid
Személyes találkozás
Egy megkésett tanítvány ráébredése a húsvétra
Fodorné Ablonczy Margit
Növekszik-e az ember hite?
Megértések, emelkedők és lejtők közepette
Szűcs Balázs
Ahogyan az elmélet életre kel...
A feltámadás csodájának különös tanítói
Jéger-Pete Renáta
Reggelek
A reggel csodái
Rusznák Emese
Ne féljetek, inkább örüljetek velem!
Naplórészletei egy megértésemnek
Réz-Nagy Zoltán
Cranach utolsó vacsorája – intés az egység megtartására
Ecsetnyomok beszélnek az összetartásról
Szűcs Tamara
Egyházzenei út húsvétig
Ahogyan átvezet a liturgia böjtből nagypéntekbe, majd a feltámadás csodájába
Petri Nóra
Elég neked az én kegyelmem!
„A spiritusz helyét csak a Spiritus Sanctus töltheti be!”
Nagy Dávid
A piros és a kék pirula dilemmája
Kell a valóság? Akkor is ha az álom szebb?
Dobóczky László
Az eszmém élete apu testében
Esetenként az ember esze saját maga ellen dolgozik
Szerkesztő
Kiál(lí)tás az ébredésért
„Elődbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot, te azért válaszd az életet!"
Látogatóink száma a mai napon: 3308
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57375521
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.