2010. március
22. szám
Megértések, emelkedők és lejtők közepette
- kérdezte valaki tőlem, s akkor rávágtam, hogy persze, hiszen eszembe jutott a mustármag példázata (Mt 13,31-32). A mustármag kisebb ugyan minden magnál, de fává lesz...
Ami él, az növekszik, épül, fejlődik, folyamatos mozgásban van. Az a bizonyos vonal, az a halált jelzi - az élet a lüktetés, változás, fel és le...
A hit növekszik, s ezzel az Isten Országának bizonyossága is. Nagy leckék, eszmélések formálják, amikor a látható mögött és előtt egyszerre valósággá lesz a láthatatlan világ egy-egy összefüggése, íve, amely helyére teszi az apró mozaikdarabkákat, melyeket a tapasztalat „kövesít" a napok sorába...
25 évvel ezelőtt már jártam Rómában, s nagyon élesen bennem maradtak képek és színek, amelyek akkor és ott jelentették az „örök város" lüktetését. Legszebb emlékeim között áll, amikor az egész napi járkálás után megérkeztünk a Szent Péter katedrálisba, s ahogy leroskadtunk egy padra, éppen kezdődött a mise. Legnagyobb csodálkozásomra a 134. zsoltár dallama csendült fel, s ettől otthonossá vált a döbbenetes méretű templom, s egyszerre meghitt közösséggé az ott térdeplő hívek sokasága. A prédikáció alatt imádkoztam, mert nem értettem semmit, csak a Miatyánkra eszméltem fel. S akkor, ott sodort a felismerés - Isten hívogat engem, a kirándulásban csendre, az egyedüllétben közösségbe, a szeretetben mélységre, a hitben magasságokba, bűnben a bűnbocsánatra, a végtelen, határtalan, emberi ésszel megfoghatatlan Isten Országának egységébe. S mentem a többiekkel, s éltem a szentséggel - mert ott és akkor igazzá vált az, amit a hétköznapok vitáiban, a nagy teológusok kifogyhatatlan érveléseiben sosem éreztem: Isten előtt nincs különbség: „Úrnak szolgái, mindnyájan..." - mindnyájan...
Most, 25 év után újra járhattam abban a templomban, de hiába kerestem a múlt nagy titkát, most csak a pápák hatalmas szobrait láttam, a kordonokat, a biztonsági ellenőrzést, az üvegfallal védett Pietát, az emberi élet szentségtelen voltát, félelmeit, hatalmaskodását.
Üres lett a lelkem, s fáradtan, szomorúan néztem a tömeget, amelynek sora sosem akart véget érni, trécselő, vihogó tizenévesekkel, siető apácákkal, kereső tekintetű idegenekkel, idegenvezető hangjának unottságával.
Fel kellett mennem a kupolába. S ahogy a 320 lépcsőt jártam, ahogy sorjázott előttem a csigalépcsők végeérhetetlen sokasága, újra elfogott a nagy titok érzése: csak az éli át az emelkedőket, aki végigjárja a lejtőket is. Aki felmegy a csúcsra, az messzebb lát, aki leszáll a mélybe, az többet ért. Lentről apró angyalkák öntötték ki a bőség szaruját, fent ugyanezek már méteres mozaikangyalokként csillogtak, akik mellett eltörpült minden emberi nagyság. Milyen jó, hogy hatalmas ez a templom, s bármennyire is emberek tervezték, építették, zárják és nyitják - mind arra a másik nyíló ajtóra néztek, annak titkát és fenségét keresték, ami ezt átöleli és betölti, ami imádság és élet. Tényleg csak a szívével lát jól az ember...
„A hívő ember napról napra szentül, vagy napról napra züllik" (Ravasz László) S hogy éppen melyik - azon múlik: mit vesz észre, hogyan értelmezi a körülötte lévő világot, hogyan csodálkozik rá a nyíló virágra, az élet nagy parancsára, engedi-e szívét látni...
Szerkesztő
A keresztút állomásai
Eredjünk Jézus nyomába!
Pete Violetta
Ébredések
Csak a múlt zenéje?
Kovách János
Így láttam az ébredést
Rendezzünk ébredést, jó?!
Hajdúné Tóth Lívia
Korán jött a tavasz
Tavasz: metszés, szerelem, orgona
Miklya Luzsányi Mónika
Színes világ
A színek is felébrednek téli álmukból, hogy új életre öltöztessenek bennünket
Bölcsföldi András
Az első húsvét
Szemeit a két fa metszéspontjára szegezte
Miklya Luzsányi Mónika
Bibliai kertek
Az Édent a teraszomon
Tóth Sára
„Én is láthattam itt, aki engem látott”
A látás bibliai titkai
Turcsik Ferenc
Kettős-egy
A bánya törvényei és húsvét
Nagy László
Gyógyuló szenvedély-betegek
Az odaadás a kulcsszó, hogy eljussunk a szabadsághoz, örömhöz, élethez
Turcsik Ferenc
A helyes kérdés
A feltámadás nagy üdvtörténeti rendrakás - rendrakás az életekben
Nagy László
Ébredés egykor és ma
„Ébredés akkor történik, amikor letesszük a múlt szemüvegét, s a jelen valóságában válunk áttetszővé a Lélek számára."
Tatai István
Jánosi látás
Más nézőpont
Illés Dávid
Személyes találkozás
Egy megkésett tanítvány ráébredése a húsvétra
Fodorné Ablonczy Margit
Növekszik-e az ember hite?
Megértések, emelkedők és lejtők közepette
Szűcs Balázs
Ahogyan az elmélet életre kel...
A feltámadás csodájának különös tanítói
Jéger-Pete Renáta
Reggelek
A reggel csodái
Rusznák Emese
Ne féljetek, inkább örüljetek velem!
Naplórészletei egy megértésemnek
Réz-Nagy Zoltán
Cranach utolsó vacsorája – intés az egység megtartására
Ecsetnyomok beszélnek az összetartásról
Szűcs Tamara
Egyházzenei út húsvétig
Ahogyan átvezet a liturgia böjtből nagypéntekbe, majd a feltámadás csodájába
Petri Nóra
Elég neked az én kegyelmem!
„A spiritusz helyét csak a Spiritus Sanctus töltheti be!”
Nagy Dávid
A piros és a kék pirula dilemmája
Kell a valóság? Akkor is ha az álom szebb?
Dobóczky László
Az eszmém élete apu testében
Esetenként az ember esze saját maga ellen dolgozik
Szerkesztő
Kiál(lí)tás az ébredésért
„Elődbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot, te azért válaszd az életet!"
Látogatóink száma a mai napon: 5312
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 59766541
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.