"Mindeddig megsegített minket az Úr!- (Sámuel 7,12/b.)

Hittel és reménységgel nézünk előre a holnapok, az elkövetkezendő esztendő felé, de ugyanakkor hálaadással is a lassan elmúló esztendőre. Valljuk az ének szavával: Rám- rám derül ismeretlen utamon egy kis öröm, Azt is a te véghetetlen jóságodnak köszönöm.-
Én ezekről a kis örömökről szeretnék most írni, - mi meglankadunk, de észre kell vennünk, hogy az Úr mennyire jó hozzánk.
Az Úr legnagyobb jósága gyülekezetünk iránt, hogy ebben az esztendőben is szólt hozzánk. Hétről-hétre egybegyűjtött minket, istentiszteletre, bibliaórákra a tornaljai, szárnyi és méhi gyülekezetekben. Minden évben felemelő alkalom, amikor három felekezet: a római katolikus, az evangélikus és a református gyülekezet együtt ünnepli nemzeti ünnepeinket. Így voltunk együtt március 15-én és október 6-án a református templomban, augusztus 20-án pedig római katolikus templomban.
Ebben az évben is boldog örömmel készítettük fel fiataljainkat: a nyolcadik osztályosokat a hitvallástételre. Hálát adunk Istennek, hogy vannak, - ha kevesen is, akik vállalják a hittanórán kívül a kétéves konfirmációi előkészítőt, a tanulást.
Gyülekezetünkből 2005-ben 13-an (8 fiú és öt leány) tett konfirmációi fogadalmat. A konfirmációt megelőző hónapban, áprilisban egy konfirmációi hétvégét tartottunk, amelyen a lelkipásztor és egy fiatal pedagógus presbiternő, Bockó Andrea vezetésével a fiatalok beszélgettek, megismerték egymást, külső-belső csendességben készültek a konfirmációra.
Május 8-án, az ünnepi, konfirmációi istentiszteleten együtt énekeltük a fiatalokkal: "Már keresztem vállra vettem, s érted mindent elhagyok.- (426. dicséret). Egy hét múlva, pünkösdkor pedig először vettek úrvacsorát.
Gyermekekkel és ifjakkal telt meg templomunk június 12-én is, a hittan-évzárón, amikor hittanvizsgát tettek az óvodások és az 1-9. évfolyamosok, valamint a gimnazisták. Az ünnepi alkalmon 50-60-an vettek részt, szülők is, nagyszülők is, utána szeretetvendégségen láttuk vendégül őket.
Gyermekeink hitben való megerősítésére gyűjtöttük össze a gyermekeket július 11-17. között, a nyári napközis táborba. Péter apostol életéből vettük a bibliai történeteket, de nem hiányzott a játék sem, sőt kirándulást is szerveztünk. A Szádelői völgyben látogattuk meg a szádalmási, szádelői és gömörszkárosi gyülekezeteket. Táborzáró istentiszteletünket július 17-én, vasárnap tartottuk.
Közös örömünk volt az evangelizáció is: 3 napon át szolgált közöttünk Dr. Benke György nyugalmazott lelkipásztor és felesége. Hitmélyítő énekeket is tanítottak nekünk.
Szép missziói alkalmunk volt virágvasárnap, amikor a 30 fős FIRESZ-kórus látogatott el hozzánk, Szentháromság vasárnapján pedig a komáromi teológusok kórusa szolgált közöttünk.
Különleges alkalmunk volt szeptember 17-én, amikor "Gömörország- megalakulása alkalmából igét hirdetett közöttünk Tőkés László királyhágómelléki püspök, és szólt hozzánk Dr. Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Egyház püspöke.
De soha nem feledkezhetünk meg arról az alkalomról, amelyen, május elsején együtt lehettünk testvérgyülekezeteinkkel (Szilágyballa és Kazincbarcika-alsó), a kazincbarcikai hálaadó ünnepségen.
Lassan a várakozás, az advent időszakába lépünk. Adventben is várunk vendégeket és igehirdetőket.
Isten kegyelméből még többet szeretnénk tenni, még több alkalmat szervezni. Erre lehetőségünk is lesz, hiszen Isten kegyelméből egy jó állapotban lévő házzal lettünk gazdagabbak, - amit gyülekezeti házzá szeretnénk átalakítani.
Minden ilyen visszatekintés érezteti velünk az apostol szavainak igazságát: "Mert a mi munkánk soha nem hiábavaló az Úrban.- (I. Kor. 15,58).
Adventre, karácsonyra várakozva a tornaljai és hozzá tartozó gyülekezetek nevében is kívánok a Kazincbarcika-alsói Gyülekezet lelkipásztorainak, a gyülekezet minden tagjának áldott készülődést és békés, boldog karácsonyt! Legyen mindenért Istené a dicsőség!

Fazekas Ágnes
tornaljai lelkipásztor