"Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet.-

(Ézs. 43, 18-21)

Ebben az évben eddig ismertnek vélt szavak új tartalommal töltődhettek meg, és tanultunk új kifejezéseket is. Ha azt hallottuk, hogy Katrina vagy Rita, eddig csupán női nevek jutottak eszünkbe, most már tudjuk, két pusztító hurrikánt is ezekkel a nevekkel azonosítottak.
Ha év elején megkérdeztünk volna valakit mit is jelent a cunami szó, valószínűleg értetlen, esetleg bamba arckifejezéssel nézett volna vissza ránk. Miután napokig visszhangzott a sajtó a szökőár pusztításától, megtanultuk ezt a kifejezést is.
De ha maradunk kis hazánk berkein belül, itt is számos esemény történt velünk. Új köztársasági elnököt választott a parlament. Politikai csatározásoktól hangos a közélet, ezt halljuk a tv-ben, erről olvasunk a sajtóban, a világhálón keresztül is ez ömlik ránk. Be nem váltott ígéretekre várunk, mindhiába. Félünk a madárinfluenzától és egyéb járványoktól. Egyre inkább úgy látjuk, úgy érezzük, kimaradunk a körülöttünk zajló dolgokból, a mi szerepünk csupán a beletörődés, az elfogadás, a tudomásul vétel.
Hívő emberként úgy hiszem, nem kell behunyt szemmel járnunk, nem kell úgy tennünk, mintha ránk nem lennének hatással a körülöttünk és bennünk zajló események. Bennünket is foglalkoztatnak, elgondolkoztatnak mindazok az események, melyek ebben az évben történtek. Hisszük, hogy a múltban is a mi Urunk tartotta kezében az eseményeket, ma is ő tartja és a jövőben is ő fogja kezében tartani akár a világtörténelmi eseményeket, akár a hazánkban történt eseményeket, de úgy gondolom, a mi sorsunkat is. Isten cselekszik. Életünk minden területén. Jó lenne, ha törekednénk arra a velünk történt különböző események értékelése során Isten szemszögéből, a gyülekezet szemszögéből és a hitünk szemszögéből néznénk a történéseket. Mindaz, ami történt velem az elmúlt évben, hogyan gyümölcsözött az istenfélelmemben. Közelebb vitt az Úrhoz, vagy távolabb? Jobban kerestem őt, több időt töltöttem a térdeimen, komolyabban vettem a gyülekezeti közösség fontosságát? A szolgálatomban, mellyel Isten megbízott, növekedtem-e, fejlődtem-e?
Szeretnék először is néhány rossz választ megemlíteni. Lehet, hogy értetlenül, szótlanul állsz az események fölött, és nem tudsz mit tenni, egyszóval leblokkoltál. Az is megtörténhet, hogy megpróbálsz a múltba menekülni, azon tűnődni, milyen könnyű volt minden régen, olyan nyugodt és kiszámítható volt minden - bezzeg ma! Úgy gondolom ebben a rettentően felgyorsult világunkban ez sem a megfelelő válasz. Isten választott népe számára azt üzeni: Ne ezt tedd! Ne a múltba menekülj! Ne a múltat emlegesd! Új cselekvés, új út, új élet. Isten ezt ígéri. Újat cselekszem, új utat készítek, a sivatagba életet teremtek. Én újat akarok cselekedni először benned, utána pedig veled. Isten újat szeretne cselekedni a családunkban, a munkahelyünkön, a gyülekezeteinkben. Lehet, hogy ez az új dolog még kezdeti, embrionális állapotban van, még nem sok mindent látsz belőle, formálódnia kell. Még csak most bontogatja szárnyait, de valamit Isten már megláttatott veled. Ezt kutasd, ezen gondolkozz, az Isten munkája foglalkoztasson!
Az is megtörténhet, hogy az Úr olyan dolgot ígér számunkra, mely első hallásra hihetetlen. Miért is kell a pusztába út és víz, valamint a sivatagba folyó? Lehet, hogy mi nem tudjuk, de Isten, aki Mindenható, mindent és mindenkit ismerő, tudja. Ez talán olyan dolgokra vonatkozik, amit elképzelni sem tudunk, vagy amiről lemondtunk, amit már veszni hagytunk. Istennek van hatalma és ereje arra, hogy ezekbe a dolgokba életet leheljen. Isten terve az, hogy inni adjon számunkra, megelevenítse a szívünket, lelkünket. Isten azt várja tőlünk, hogy a 2006-os esztendőben reménységgel tekintsünk előre, bízzunk benne, és dicsérjük, hirdessük őt. Isten ugyanis azért is teremtett bennünket, hogy életünkkel, szavainkkal Őt hirdessük, Őt dicsérjük.
Kérjük Istent, hogy tegyen bennünket alkalmassá arra, hogy az Ő dicsérete ne halkuljon el ajkunkról a következő kegyelmi esztendőben sem!

Békési Sándor
baptista lelkipásztor
Kazincbarcika