Nagy várakozással és reménységgel készült a huszonegy fős kazincbarcika-alsói, parasznyai és nekézsenyi "ifi csapat- augusztus közepén a sajókazinci gyülekezet által szervezett ifjúsági hétre. A különbusz egy festőien szép bükkaljai faluba kanyarodott be, a Bogács melletti Cserépfaluba, ahol egy erdei iskola lakói voltunk öt napon át.

Az ismerkedés hamar megtörtént, és a második napon nagy lelkesedéssel indult a kis csapat kirándulni a néhány kilométerre lévő Cserépvár romjaihoz és a kaptárkövekhez. Az erdő mélyén nem lehetett látni a vészesen közeledő fekete felhőket, és mire hazaértünk, szó szerint bőrig áztunk. Az eső szinte végig esett, de a rossz idő még jobban összehozta fiataljainkat. Rajzoltak, beszélgettek, összerázódtak, barátságot kötöttek, és reménységünk szerint közelebb kerültek ahhoz a láthatatlan Baráthoz (Jézushoz), aki egy boldog, tartalmas, Őt követő életre akarja segíteni őket.
A reggeli áhítatok után kiscsoportos beszélgetésekben tovább "hasogattuk az igét-. A hét témája a boldogság volt, az, hogy ki a boldog ember, s hogyan válhatunk azzá. Beszélgettünk arról is, hogy milyen a bibliai családmodell, és mit jelent az, hogy Isten az áldások forrása. Szó volt az Istentől kirendelt társ megtalálásáról, s arról, hogy érdemes kivárni azt, akit Isten rendelt mellénk. "Érdemes megtartani magát az ifjúnak tisztán a világtól-. Érdemes Isten szavát, igéjét komolyan venni. Ő a legjobbat akarja nekünk adni, Jézust, és vele együtt mindent.
Jó volt megismerkedni, együtt énekelni a helybeli fiatal lelkészházaspárral - Nellivel és Sándorral - és családjukkal, akik egyik este gitárral kísérték éneklésünket.
Az utolsó napon végre kisütött a nap! Ezt kihasználva, hazautazás előtt még fürödtünk egyet a bogácsi strandon.
Jó volt hallani fiataljaink szájából: Ugye, jövő nyáron is összejövünk?
Reménységünk, hogy Isten szeretete megérintette szívüket, hogy szívükben is ki fog sütni a nap, hogy az elhangzott igék beépülnek életükbe, szívükbe. És egyik - táborban tanult - énekünk sorai imádsággá válnak szíveikben, ahogyan énekeltük:

Tégy engem békeköveteddé,
Hogy hinthessem az ige-magvakat!
Ó, Szentlelked hadd uralkodjék bennem,
És az ajkamra adj tiszta szavakat.
Ó dd Uram, hogy soha ne feledjem,
Hogy mi voltam és mivé lettem én!
Egész életemmel, lényemmel hirdessem:
Jézus él, benne mindig van remény!

Varga Emese
nekézsenyi református lelkipásztor