Vécsei Lajos gondnok

2005. november 6-án gyülekezetünkben is megtörtént a presbiterválasztás; a választójoggal rendelkező egyháztagok megválasztották az új presbitériumot, és újraválasztották Vécsei Lajos gondnokot. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.
Az újraválasztott gondnok elmondta, hogy gyermekkorától Isten szolgájának érzi magát, és a mai napig örömmel tölti el, ha meghallja az istentiszteletre hívogató sajókazinci templom harangjait. A konfirmációja óta eltelt közel 60 esztendő alatt mindig magáénak érezte a református közösséget és annak szolgálatát.
Visszatekintve 10 esztendős gondnoki tevékenységére büszkén mondta el, hogy a Kazincbarcika-alsói gyülekezet létszámban és lélekben növekvő, hitében erősödő közösség. Ez jelentős mértékben a gyülekezet tagjainak köszönhető, akik vállalják a református hitüket, és áldozatkész munkájukkal segítik a közösség épülését, templomának szépülését. E nemes feladat irányításában, összefogásában jelentős szerepe van a presbitériumnak, akiket ő, mint gondnok nagy örömmel és tisztelettel képvisel. Munkájában igen nagy segítségére van a lelkészházaspár, akikkel kiváló emberi és munkakapcsolatot ápol.
Gondnoki munkájának legnagyobb öröme, hogy Isten szolgája lehet, és lelkiekben gazdag, épülő, népes gyülekezet presbitereként élheti meg napról napra a hitét.
Céljának tekinti: előbbre vinni egyházunk életét, hogy abból gazdag áldás születhessék a közösség, városunk és egész népünk javára.
Gratulálunk Vécsei Lajos gondnok úrnak újraválasztásához, és Isten áldását kérjük életére, egyházépítő, lelkiismeretes munkájára!

Szegediné Ablonczy Timea

Tímea vezeti gyülekezetünkben a gyermekistentiszteleteket (vasárnaponként délelőtt fél 11-kor, párhuzamosan a felnőtt istentisztelettel), - és segít a nyári hittanos táborok programjaiban is.
Mi vezetett, amikor hivatást választottál?
- Olyan családban nőttem fel, ahol fontosnak tartják a hitre nevelést. Szüleim és egyik tanárom indíttatására folytattam tanulmányaimat a miskolci Lévay József Református Gimnáziumban. Isten vezetésével elhivatást kaptam a tanítói pályára, és különösen a hitoktatásra. Így kerületem Debrecenbe, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolára, ahol elvégeztem a tanító-, hitoktató szakot.

Hogyan kezdted a gyermekek közötti szolgálatot?
- A főiskolai évek alatt lehetőségem nyílt egy debreceni iskolában arra, hogy hitoktatást végezzek, és a sajóvelezdi gyülekezetben gyermekistentiszteletet kellett tartanom. Amikor Kazincbarcikára költöztünk, Isten gondoskodott róla, hogy a sajókazinci gyülekezetben lehetőségem legyen a gyermekek közötti szolgálatra.

Már harmadik éve, hogy segítesz a hittanosok nyári táborában. Miben látod az ilyen táborok hasznát?
- Fontosnak tartom ezeket a nyári táborokat, amelyek felejthetetlen élményt és lelki feltöltődést nyújtanak a gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.

Nagyon kevés gyermek jár a vasárnapi gyermekistentiszteletekre. Miben látod ennek az okát?
- Ebben a rohanó világban a szülők nem tartják fontosnak, hogy templomba járjanak, így nem adnak jó példát a gyermekeiknek, ami a legfontosabb lenne. De hála Istennek, azért vannak még olyan szülők és nagyszülők, akik által a gyermekek eljutnak a vasárnapi gyermekistentiszteletre.

Mire kellene megtanítani ma a megkeresztelt gyermekeket? Te mit tartasz fontosnak?
- Oktatni és nevelni kell a gyermekeket. Tanítani a bibliai történeteken és énekeken keresztül Isten szeretetét és gondoskodását. Nevelni a tiszteletre, megbocsátásra és mások elfogadására. Ezzel formálhatjuk a személyiségüket.

Tóthné Magyar Ágota
lelkipásztor