Szeretettel köszöntöm a Kazincbarcika-alsói gyülekezet tagjait, boldog adventet, karácsonyt és újévet kívánok mindenkinek.

Örömmel írok presbiteri szolgálatom örömeiről és nehézségeiről a Sajókazinci Református Híradóba, - hiszen a gyülekezet tagjai közül sokakat személyesen ismerek, és a Presbiteri Szövetség alkalmain keresztül különösen közel áll hozzám ez a gyülekezet, hiszen egy időben rendszeresen az ottani gyülekezeti teremben készültünk az alkalmakra.
Gondolataimat onnan kezdem, hogy először 1987-ben kértek fel és választottak meg presbiternek. Sajnos, akkor még nem tudtam, mit jelent presbiternek lenni, és még azzal sem voltam tisztában, mit kell majd tennem. De örömmel vállaltam, mert éppen akkor egy nagyon súlyos betegségből épültem fel, és Istenben volt minden bizodalmam. Máig jól emlékszem arra, hogy presbiteri eskünket Ablonczy László esperes úr előtt tettük le, aki Péter apostol tagadásáról beszélt, aki bűnét megbánta és megtért. Arra buzdított bennünket, hogy mi is "péteri- presbiterek legyünk. Akkor ezt még nem értettem, de a gondolat bennem maradt. Egyik kedves élményem ebből az időszakból az új parókiánk építésére végzett gyűjtés. A feladat megterhelő volt, mert adományt gyűjteni soha sem könnyű, de mégis áldások forrása. Áldás volt mégis, mert Jézus előtte járt, az egy emberként megmozduló presbitériumnak. A befolyt összegből folytathattuk tovább a parókia építését, aminek a befejezése időszerűvé vált, mert 1991 őszén új lelkészt kapott gyülekezetünk. A várakozás időszakában együtt dolgozott a presbitérium és a gyülekezet a parókai befejezésén.
1990-től a gondnoki feladatokat is el kellett látnom a gyülekezetben. Ezt kezdettől fogva együtt végeztük gondnoktársammal, Basa Istvánnal. Az ebben az időszakban elkészült parókiaépítési munkák nagy örömmel töltöttek el.
1992-től veszek részt rendszeresen a Presbiteri Szövetség konferenciáin, Tahiban. Egy testvérem segítségével ott ismertem meg bűneimet, ás ott ismertette meg velem Isten Lelke Megváltómat: Jézust. Ekkortól egészen más minőséget nyert gondnoki szolgálatom, mert ekkortól tudom, hogy mi az igazi feladatom. Ebben az időszakban vállaltam el egyik presbitertársammal az idős testvérek látogatását, főleg azokat, akik nem tudtak eljönni a gyülekezetbe. Vittük nekik az evangéliumot magnókazettán. A legnagyobb örömöm az volt, amikor az egyik idős testvér elővette a Bibliáját, fellapozta az igehelyet, és így figyelte az igeolvasást.
1997-ben megválasztottak a Presbiteri Szövetség északi területi elnökének, ez rám terhelte a presbiterképzés felelősségét, amit Borbély János zubogyi lelkipásztor úrral együtt szervezünk. Célja, hogy minden presbiter még jobban ismerje meg Jézust és presbiteri feladatait. Az alkalmakat 2 havonta mindig másik gyülekezetben tartjuk, s így újabb presbitereket ismerhetünk meg.
A lassan elmúló 2005. évben a Kazincbarcika-alsói gyülekezet mellett az egyik szövetségi alkalom a zubogyi gyülekezetben volt, amire nagyon készültünk. Felújítottuk régi és új parókiánk külső homlokzatát. Ebben a munkában magam is részt vettem és átéltem, hogy Isten meghallgatta imádságunkat, - küldött egy olyan mestert, aki még a csatornákat is kicserélte.
Sok örömöt jelentenek számomra a csütörtöki bibliaórák, amelyeken egy szűkebb közösségben beszélünk meg a Biblia alapján, életkérdéseket.
Ennyit örömeimről, és most röviden a nehézségekről is. Az egyik legnagyobb gondunk a gyülekezetben, - gondolom úgy, mint máshol, - az egyházfenntartói járulék beszedése. Szeretném, ha a gyülekezet tagjai ennek megfizetését nem éreznék kényszernek, hanem inkább örömmel, Isten iránti hálából adnák!
Őszintén meg kell mondom azt is, hogy időnként megfáradok, és vannak olyan időszakok is, amikor úgy érzem magam, mint az ószövetségi Illés próféta: egyedül maradtam. De ilyenkor is kapok erősítést, ösztönzést a napi igékből. A Mindennapi Kenyerünk a napi olvasmányom.
Mostanában lelkészváltás közben van gyülekezetünk. Ez nagyon felkavarta az indulatokat, néha ezt is nehéz elviselni. Ez megnehezíti a most esedékes presbiterválasztást is.
Mindent összegezve, nagyon hálás vagyok azért, hogy megismerhettem Megváltómat, Jézust, és szolgálhatom az ő ügyét, erőmhöz mérten.
Áldást, békességet kívánok a gyülekezet minden tagjának, a presbitertestvéreket pedig ezzel az igével köszöntöm megválasztásuk alkalmából: "Te azonban légy józan mindenekben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat!- (2Timóteus 4,5).
Isten áldja meg a Gyülekezetet!

Angyal Gábor
zubogyi gondnok