2014. október
76. szám
Születési sor(s)rend - könyvajánló
De én nem vagyok szendvicsgyerek! – mondta nagyobbik öcsém, amikor friss egyetemistaként az első pszichológiaórák tanulságaként levontam a nagy következtetést, hogy márpedig ő szendvicsgyerek (két gyerek között született középső gyerek).
A születési sorrend témájáról az egyik legélvezetesebb írás Kevin Leman Születési sor(s)rend – Személyiségünk születési sorrendünk tükrében című könyve. Izgalmas, közérthető, bibliai párhuzamokkal tarkított, érdekes olvasmány azoknak, akik többet szeretnének megtudni a család, de legfőképpen a testvérek közötti dinamikáról.
Két kisebb öcsémmel a hátamon (néha szó szerint is) mindig úgy gondoltam, hogy azért különbözünk ennyire, mert én az anyai nagyanyámra hasonlítok, középső testvérem az anyai nagyapámra, a kisebbik pedig apánkra. A képlet azonban nem csak ennyi, milyen géneket, habitust örököltünk: a születési sorrend meghatározza alapvonásainkat.
Sosem értettem egészen a tékozló fiú történetét: elsőszülöttként az elsőszülöttel szimpatizáltam, aki állandóan ott van, folyamatosan egyenletes „teljesítményt nyújt”. Nem értettem, hogy a megbízhatatlan, vagyont elherdáló kisebb miért érdemli meg az apa figyelmét és szeretetét. Leman könyvében ez a példázat szerepel, bemutatva, milyen is a két típus: a legkisebb gyerek pénzügyekben megbízhatatlan, szeret szerepelni, mivel kevés figyelem jut rá, valamivel ki kell vívnia a szeretetet. A legnagyobb ezzel ellentétben megfontolt, gyerekkora óta felelősség van a vállán, összeszedett, koncentrált.
Valamit mintha kifelejtettem volna… Á, igen, a bibliai példázatban csak két testvérről van szó, de amint kettőnél több testvér van, megjelenik/megjelennek a szendvicsgyerek(ek). A középső gyerekekről hajlamosak vagyunk könnyedén megfeledkezni, elfelejteni, hogy ők vannak, sőt, egyszer ők voltak a legkisebbek. Ezt a nem-figyelmet kihasználva általában kortársaikkal kötnek jó barátságokat és magas szintre fejlesztik kommunikációs és kompromisszumkészségüket.
A Leman család személyes példáján azt is láthatjuk, mi történik, ha két gyerek után 7-8 évvel egy újabb gyerek, majd még egy érkezik. A szerző szerint ilyenkor annyi év eltelt már, hogy a legkisebb, most született gyerek valójában elkezd elsőszülötti tulajdonságokat magára venni. A nagy korkülönbség ugyanis újraindítja a családszerkezetet, befolyásolva ezzel a gyerekek alaptulajdonságait. A sorban második gyerek megmarad legkisebbnek, némi szendvicsgyerek jellemzőkkel felvértezve. A válasz abban keresendő, hogy 5-6 éves korunkra kialakulnak személyiségjegyeink alapvető vonásai, melyeket nem befolyásol már nagymértékben a családban betöltött szerepünk.
A könyvben külön fejezetet szán a szerző a gyerekneveléssel kapcsolatos tanácsoknak, valamint bemutatja, milyen párosítások működnek jól egy házasságban. Az elsőszülöttek és a legkisebbek házassága a legműködőképesebb Leman szerint, ugyanis a két pólus jól kiegészíti egymást és harmonikus életet tudnak alkotni. A fejezetet önismereti tesztekkel zárja, mert szerinte fontos tudni magunkról és a másikról is, hogy melyik nagy kategóriába tartozunk (születési sorrendtől függetlenül): irányító, mártír, szolgáló? A könnyed, szórakoztató stílusú szerző a fejezet végén bevallja: a házasságban „az számít igazán, hogyan aknázzák ki a személyes erőforrásaikat, és hogyan birkóznak meg a gyengeségeikkel”.
A megfigyeléseken és tudományos kutatásokon alapuló Születési sor(s)rend megköveteli a kritikus olvasást. A szerző szerint ezek a felsorakoztatott példák bármikor eltérhetnek, befolyásolja őket a szociokulturális környezet (egy szegény családban, ahol a legkisebb gyerek is korán elkezdett dolgozni, nem biztos, hogy előjönnek a játékos jellemzők), de a szülői nevelés is nagymértékben (egy másodszülöttből is lehet elsőszülött, lásd Ézsau és Jákob történetét). Hogy az első-, másod-, harmad- stb. szülöttségünkkel járó hátrányokat hogyan tudjuk kezelni, az előnyöket pedig hogyan tudjuk kiaknázni, az csak önmagunkon múlik.
Czapp Enikő
Folyamatos reformáció
Bátorság vagy ráhagyatkozás?
Fikó Norbert
Jézus követése
A megtérés egy pont vagy folyamat?
B. Tóth Klára
Indulj el egy úton
Kirepül a gyermekem. De hová?
Bölcsföldiné Türk Emese
Ház – As – Ság
Kíváncsi volt, hát lenyomta a kilincset.
Bíró Anna
Egy utazás margójára
Fél év Brazíliában
Szabó Julcsi
Évadkezdésre
Díszletek a HÉV-en
Bölcsföldi András
Hinta, hinta...
Felnőttkorból gyermekkorba és vissza
Ottucsák Melinda A.
Indulni kell
– képek valahonnan a Közel-Keletről –
Pólya Dániel
G. K. Chesterton: Az elfeledett óriás
(tündérmese négy felvonásban)
Farkas Zsuzsanna
Őszi nap fénye
Kávéházi történet
Szakács Gergely
A szorongástól az önbecsülésig
Pál Feri könyvének margójára
Tóth Sára
„Gyermekeim, akiket ... fájdalmak közt szülök meg"
Szülés a Bibliában és az életben: szüléseim története
Záborszky Zsófia
Függőségből függőségbe
Hol kezdődik az ördögi kör?
Miklya Luzsányi Mónika
Menjetek el szerte a világba...
Egy magyar lelkész Mandzsúriában
Záborszky Zsófia
A szolgáló vezető
Az első lépések a vezetővé formálódás útján
Szakács Gergely
A test imádsága
Mit jelent Jézussal zarándokolni?
Szabó Julcsi
Egyre közelebb
Indulj el tapasztalni!
Czapp Enikő
A hőssé válás útja II.
„Aki dudás akar lenni"...
Miklya Luzsányi Mónika
Road movie másképpen
Új alapot építeni autózás közben
Hancsók Barnabás
Lágy eső
„Anya meghalt, apámat nem ismerem”
Ottucsák Melinda A.
De én nem vagyok szendvicsgyerek!
Születési sor(s)rend - könyvajánló
Látogatóink száma a mai napon: 9271
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57856477
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.