belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Szakács Gergely

A test imádsága

Mit jelent Jézussal zarándokolni?

Augusztusban hárman Ausztriában motoroztunk. Három református. Félig humorosan, félig komolyan református motoros zarándoklatnak hívtuk utunkat. Egy nap Mariazellt is érintettük. Megálltunk, hogy néhány fényképet készítsünk az ékszerdobozszerű belvárosról, a környező hegyekről és természetesen a templomról. Amikor beléptem a kegytemplomba, amolyan szkeptikus hívőként, „jó reformátusként" furcsálltam a gazdagon díszített, felöltöztetett Mária szobrocskát, karjában a kis Jézussal.

Pár perc múlva az utcán összefutottunk két lengyel zarándokkal, akik kedvesen odaköszöntek. Ők is indultak. De nem járművel, hanem gyalog. Tovább. Lengyelországból indultak és a táskájukon lógó kagyló arra utalt, Santiago de Compostelába igyekeznek, az El Camino zarándokút végállomása felé. Ez is nagyon furcsa volt református szemmel. Miért indul el két negyvenes éveiben járó lengyel férfi egy-egy hátizsákkal, hogy megtegyen 3-4000 km-t gyalog és végül egy állítólagos csodatévő helyre érkezzen? A zarándoklat jelensége már egy ideje foglalkoztat és ez a találkozás arra indított, hogy a végére járjak: a zarándoklat csupán valami katolikus szokás, amit egészséges református gyanakvással kell kezelni, vagy valami spirituális mélysége-magassága van, ami felekezettől, sőt a hit mértékétől, milyenségétől függetlenül is elindulásra késztet?

A keresztyén zarándoklat zsidó hagyományokban gyökerezik. Az Ószövetség népe a jeruzsálemi templomhoz és csodatévő rabbik sírjához ment el. Már Jákob menekülését is zarándoklatnak tekintik. És nem szabad megfeledkeznünk a zsidó nép legnagyobb zarándoklatáról sem, a pusztai vándorlásról. A keresztyénségen belül főleg a római és görögkatolikus felekezetek, valamint az ortodoxok körében ismertek és népszerűek a zarándoklatok különféle kegyhelyekhez, csodatévő szentek emlékhelyeihez és Jézus életének egyes állomásaihoz.

Számunkra, reformátusok számára érdekes lehet az élet gyöngyei zarándoklat. Bár ez is a római katolikusoknál népszerű, mégis egy svéd evangélikus püspök, Martin Lönnebo nevéhez kötődik, aki '96-ban indította útjára. Az élet gyöngyei különféle, az életünkhöz kapcsolódó eseményeket, önmagunkat, Istent, a másik ember szeretetét, szenvedést, halált stb. jelképezik. Ezeken a témákon elmélkedve, imádkozva tesz a zarándok egy belső utat. Ehhez a külső út megtétele nem feltétlenül szükséges, de sokat tud segíteni az elmélyülésben. És itt érkeztünk meg a zarándoklat lényegéhez. Első ránézésre a zarándoklat azt jelenti, hogy az ember elindul egy közelebbi vagy távolabbi szent helyhez. A felszín alól azonban átsejlik, hogy a zarándoklat valójában a test imádsága.

Ahogy a böjtben lemondok bizonyos ételekről, tevékenységekről, úgy az útnak indulás, a zarándoklat is lemondást jelent. Kilépek a megszokottból, a komfortzónámból, vállalom a kihívásokat, nélkülözéseket. Vállalom az ebből fakadó kiszolgáltatottságot. Megélem a kegyelmet a másokra szorultságban, bizonytalanságban. Időt adok Istennek és magamnak a vele és az önmagammal való találkozásra. Ahogy szembenézek a külső nehézségekkel, úgy egyben szembenézek a belső nehézségeimmel, feszültségeimmel, problémáimmal, mindazzal, ami gátol a továbblépésben, fejlődésben. És végül megérkezem. Megérkezem Istenhez. Megérkezem önmagamhoz. Megérkezem egy új belső minőséghez, ami a zarándoklat nélkül nem született volna meg. Talán ez az oka, hogy a zarándoklat egyre népszerűbb – református körökben is.

Minden egyes zarándoklatnak, úton levésnek alapja Dávid király éneke: „Mi jövevények és zsellérek vagyunk előtted, mint minden ősünk. Napjaink olyanok a földön, mint az árnyék: nincs állandóságuk." (I. Krónikák 29, 15) Ahogy a zsidók egy ismert hálaimájukat is a vándorlással kezdik: „Bolyongó arámi volt az ősöm..." (V. Mózes 26, 5), úgy minden ember életéről ugyanez mondható el. Egész életünk mulandó, bizonytalan, csak jövevények vagyunk. Keresztyén életünkben ezt erősíti meg a Zsidókhoz írt levél is: „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük." (13, 14)

A negyvenéves pusztai vándorlás is zarándoklat volt. A végletekig Istenre bízta magát egy nép. Szembenézett saját bűneivel, megtisztult, és megújulva, átformálva érkezett az ígéret földjére.

Jézus élete a megkeresztelkedésétől mennybemeneteléig zarándoklat, úton levés volt (nem beszélve földi élete kezdetéről). Sok vándorprédikációt találunk az evangéliumokban. Vándorlás közben találkozott tanítványaival, követőivel, a betegekkel, akiken segített. Mintha ezzel is üzenne Jézus. Mintha azt üzenné, amit útközben mondott a tanítványoknak: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom." (Lukács 14, 27) Ha nem vállalod tudatosan az én követésemet, komolyan elkötelezve magadat, ha nem jössz utánam mindent hátrahagyva, ha nem lépsz ki a hétköznapi komfortzónádból, akkor nem lehetsz az én tanítványom. Jézus arra buzdít, amit egy konkrét zarándoklaton szó szerint a bőrünkön tapasztalunk meg. A keresztyénség, Jézus tanítványsága lemondásokkal teli, külső és belső bizonytalanságokkal, gyötrődésekkel tarkított, mégis bizalommal teli követést jelent.

A kérdés igazából nem az, hogy reformátusként hogyan tekintsek a zarándoklatokra, hogyan értékeljem, osztályozzam, kritizáljam, viszonyuljak hozzá. Nem az a kérdés, elinduljak vagy maradjak? A kérdés az, hogy tudok-e Jézus után zarándokolni? Hátra tudok-e mindent hagyni érte? Tudok-e mindent úgy otthagyni, hogy ha kell, szó szerint is útnak induljak? 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Czapp Enikő
Folyamatos reformáció
Bátorság vagy ráhagyatkozás?

Gondolkorzó

Fikó Norbert
Jézus követése
A megtérés egy pont vagy folyamat?

B. Tóth Klára
Indulj el egy úton
Kirepül a gyermekem. De hová?

Bölcsföldiné Türk Emese
Ház – As – Ság
Kíváncsi volt, hát lenyomta a kilincset.

Felszín

Bíró Anna
Egy utazás margójára
Fél év Brazíliában

Szabó Julcsi
Évadkezdésre
Díszletek a HÉV-en

Bölcsföldi András
Hinta, hinta...
Felnőttkorból gyermekkorba és vissza

Magasság

Ottucsák Melinda A.
Indulni kell
– képek valahonnan a Közel-Keletről –

Pólya Dániel
G. K. Chesterton: Az elfeledett óriás
(tündérmese négy felvonásban)

Farkas Zsuzsanna
Őszi nap fénye
Kávéházi történet

Mélység

Szakács Gergely
A szorongástól az önbecsülésig
Pál Feri könyvének margójára

Tóth Sára
„Gyermekeim, akiket ... fájdalmak közt szülök meg"
Szülés a Bibliában és az életben: szüléseim története

Záborszky Zsófia
Függőségből függőségbe
Hol kezdődik az ördögi kör?

Teljesség

Miklya Luzsányi Mónika
Menjetek el szerte a világba...
Egy magyar lelkész Mandzsúriában

Záborszky Zsófia
A szolgáló vezető
Az első lépések a vezetővé formálódás útján

Szakács Gergely
A test imádsága
Mit jelent Jézussal zarándokolni?

Üzenet

Szabó Julcsi
Egyre közelebb
Indulj el tapasztalni!

Czapp Enikő
A hőssé válás útja II.
„Aki dudás akar lenni"...

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Road movie másképpen
Új alapot építeni autózás közben

Hancsók Barnabás
Lágy eső
„Anya meghalt, apámat nem ismerem”

Kitekintés

Ottucsák Melinda A.
De én nem vagyok szendvicsgyerek!
Születési sor(s)rend - könyvajánló

Látogatóink száma a mai napon: 4876
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57377087

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat