belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Gondolkorzó

Hozzászólás:

Karizompacsirta vagy csak pacsirta, esetleg szellemi bicepszbajnok? De lehet, hogy nekik van igazuk?

„ha elítéled az egészet, lehet, hogy azt is elítéled, amit valóban Isten cselekszik"

Mielőtt neki szaladnék a témának, szeretném megosztani a személyes megtapasztalásomat ebben a témában.

Egy olyan lelkiségi körben nőttem fel - 70-es évek vége, 80-as évek - ahol a nyelveken szólást, mint jelenséget, egy sarkított mondattal elintézték: „ördögtől való". A 20. században már ilyen nem létezik, csak az apostoli korra volt jellemző - punktum. Aki ilyet csinál, az ördögi nyelven beszél. Én is féltem tőle, mint a pokol tűzétől, mert ezt tanították nekem.

Amikor először ilyet tapasztaltam, kirázott a hideg ideg és legszívesebben elszaladtam volna, de nem tehettem, mert a szituáció nem engedte meg, így hát borzongtam tovább.

Aztán elkerültem egy közösségbe, amelyről csak később derült ki, hogy szólnak nyelveken. Az évek alatt kiderült, hogy hiteles, hitben és cselekedetben jó gyümölcsöket termő testvéreket ismerhettem meg. Kezdett gyanússá válni a dolog: lehet, hogy mégsem az ördög tojta? Persze akkoriban - 1980-as évek vége 90-es évek eleje -, találkoztam olyanokkal is, akik a „barátságot és a testvériességet" csak ehhez a kitételhez kötötték: "szólsz-e nyelveken?". Ez nem volt annyira szimpi. Közben két közeli baráti házaspár is karizmatikus lett, így még közelebbről vizsgálhattam a problémát és a jelenséget. Mi tagadás vegyes érzelmekkel. A döntő fordulatot mégis az hozta meg számomra, hogy egyszer csak a legközelebbi hozzátartozóm - oldalbordám - a feleségem is betöltekezett a Szentlélekkel. Komoly dilemmáim lettek, ugyanis az én kedvesem szinte teljesen kicserélődött. Alig ismertem rá, mármint pozitív értelemben. Fel kellett tenni magamnak a kérdést: mi az igazság? - az ördög tojta, vagy a Szentlélek egyik ajándéka, ami ma is ugyanúgy működik, mint 2000 éve. Be kellett látnom, nagyon át lettem verve, amikor azt sulykolták belém, hogy ez az ördög munkája. Persze tudom, hogy nekik csak negatív tapasztalatuk volt erről. Hisz olyan emberektől tapasztalták meg, akikkel elszaladt a ló, és mint a keresztény társadalom felsőbbrendű polgárai, nyilvánulnak meg. Ezt így valóban az ördög tojta.

Megvizsgáltam Isten igéjét és látva a feleségemben végbement komoly pozitív változást, eldöntöttem: ez nekem is kell. Némi hadakozás következett - mire az elmém megvívta a csatát a Szellememmel - ezután kb. egy hónapba telt mire sikerült. De sikerült. Most már ebben is egyek voltunk a feleségemmel. Innentől egy rohamos szellemi növekedés indult el az életünkben és az egész életünk megváltozott. Ma sem bánom a dolgot sőt:a „Nagy Kaland az Úrral csak ekkor kezdődött és a mi napig tart."

Közel 20 év karizmatikus tapasztalat áll már mögöttem, és megváltott mivoltom 32. évében járok. Azonban ha lezárnám itt ezt a gondolatsort így: NEM AZ ÖRDÖG TOJTA és punktum, akkor én sem lennék különb azoknál, akik csak a Nyelveken Beszélők Elit Klubjához tartoznak.

Íme, néhány gondolat és tapasztalat:

Mielőtt igékkel vagdalkoznék  és nagy szellemi csatát kezdenék vívni antikarizmatikus testvéreimmel, pro és kontra felsorakoztatva az igéket, maradjunk még a személyes tapasztalataimnál. Nem áll szándékomban, sőt távol álljon tőlem arra kényszeríteni bárkit is, hogy most azonnal térdre és tessék betöltekezni, mert csak ez az igazi élet. Megpróbálok tényeket leírni, úgy ahogyan én megtapasztaltam.

1. A Szentlélekkel imígyen betöltött emberek, nem felsőbbrendűek, sem nem jobbak, vagy többek - Isten előtt - a nem karizmatikus embereknél.
2. A Szentlélek keresztség egy LEHETŐSÉG, nem pedig egy kötelező, vagy kötelezhető szentségi forma. Egy választható út, a Szentlélekkel való közösség egy formája. „Aki kér, az mind kap" ezt is, mint annyi mást Isten országából.
3. Ez FELELŐSSÉG. Mert nem mindegy, hogyan élünk vele. Mint mindennel, ezzel is vissza lehet élni, illetve fordíthatunk saját gerjedelmünkre is. Isten ezt a lehetőséget mindenkinek biztosítja és nem válogat abban, ki hogy fogja használni. Ez megváltásunk része, hisz Jézus mindenkiért meghalt nem válogatott. A betöltekezés lehetősége pedig mindenki számára nyitva áll, lásd pünkösdi történet. A kulcs a „hogyan tovább"-on van. Mire és hogyan forgatod ezt az ajándékodat?
4. Az ige világos vezetést is ad. Elsősorban a MAGAD ÉPÍTÉSÉRE való. Képzeld azt el hogy Trabantodat (na jó Suzukidat) lecserélheted egy Mercire vagy egy Lexusra INGYEN, csak kérni kell. Ennyi. De a vezetés felelőssége ezzel jelentősen meg is nő. Mindjárt elszállhatsz mint a győzelmi zászló és felkenődhetsz a falra, mint egy poszter. Te döntöd el. Az értékeinkre vigyázni kell: több az elszámolni való ezután. A problémák itt szoktak kezdődni. Ha a betöltekezett állapotot nem követi alázatosság, megette a fene az egészet - többet árt, mint használ. Emiatt sokakat visszataszít az ilyen ember, aki kérkedik a Merdzsójával ahelyett, hogy arra használná, amire kapta.
5. De hogyan épít engem elsősorban? Először is akkor és ott imádkozom, ahol akarok. Olyan „mennyei nyelven" teszem, amit nem értek de tudom, hogy a bennem levő Szentlélek csinálja. A legtökéletesebb imádság amit már az értelmem meg sem tud fogalmazni de a bennem lakó Szentlélek tökéletesen meg tudja tenni.
6. Az EGYETLEN érthető - már mint akusztikus, megfogható bizonyíték és kapcsolat a természetfeletti világgal, Istennel. Minden más láthatatlan és megfoghatatlan a számunkra - kivéve persze Isten igéjét. Sem Jézust sem az Atyát sem a Szentlelket nem láthatjuk szemtől szembe, majd csak ott fent a mennyben.
7. De térjünk vissza a kiindulási pontra: hangosan vagy nem hangosan, szabad-e vagy nem? Otthon a belső szobámban, a kocsiban, kint a természetben vagy ahol nem botránkoztatok meg ezzel senkit, ahogy a csövön kifér! Számomra a legjobb és legbensőségesebb közösség Istennel. Nem az ige helyett, hanem mellette. Mert az értelmemnek Igére van szüksége minden mennyiségben a szellememnek pedig erre a belső mennyei közösségre.
8. A legfontosabb szerintem, hogy ezzel senkit sem szabad megbotránkoztatni, nem lehet dicsekedni vele. Nem lehet visszaélni vele, mert „Akiket Isten lelke vezérel azok valóban Isten fiai - kérdés: aki nem e szerint él, azt ki vagy mi vezérli? Önnön maga mutogatása, felsőbbrendű érzései vagy a gonosz maga. Átmenet nincs.
9. Pál egyértelmű utasítást ad, hogyan kell élni vele a gyülekezetben. Ha valaki kiáll, és nyelveken szól, kell valaki aki meg is magyarázza. Erre Isten biztosít olyan embert, aki ehhez ért és ez az ajándéka konkrétan. Ez tapasztalatom szerint nagyon ritka legalábbis itthon. Csak ritkán találkoztam vele, de az elég megdöbbentő élmény volt, egyben nagyon építő is.
10. Akkor lehet szerintem hangosan közösségben így imádkozni, ha ott - majdnem - mindenki szól nyelveken. Azt sem össze-vissza, csak ha erre lehetőséget ad az alkalom vezetője. Rendezett keretek között.
11. Gyümölcs, gyümölcs, gyümölcs: jó vagy rossz? Ez sok mindent megmutat. Ahol rosszat terem, azt sajna ki kell vágni. Ahol pedig épít, ott pedig segíteni kell tovább, hogy minél többet hozzon. Azért, mert rossz termés is van, a gyökér még lehet tiszta. Fontos feladat tisztogatni a tövet, levágni a hajtásokat ez az igei házi feladat. Sajnos ez sokszor elmarad, elburjánzik a jó tő és egy idő után már csak rossz termés terem. Az a tapasztalatom, hogy sokszor nem merik vállalni a vezetők a metszés kockázatát inkább hagyják. Két ébredési gyülekezet is tűnt el emiatt, mert nem tudta megtisztítani önmagát. Így egy idő után a szőlőtőke is kiszáradt „tönkre" ment.
12. Tanulni kell az elődök hibáiból, levonni a konzekvenciákat és törekedni arra, hogy még egyszer ezek a hibák ne következzenek be, és akkor jöhet a következő pünkösd.
13. Ide tartozik még amiről nem írtam ez pedig az elesés kérdése: Lehet-e elesni Isten jelenlétében? Isten jelenlétében csak azt lehet. Lásd Jánost a Jelenések könyvében... De el lehet esni pszichésen is csak azért, mert a többi is elesett. Én magam elesni - pontosabban elvágódni - egyszer sem estem el, de le kellett ülnöm, mert Isten jelenléte olyan erős volt, hogy kiment minden erő a lábamból. Ez többször is megesett velem. Olyan érzés, mintha egy óriás Lidokain injekciót nyomnának a testedbe egyszerre mindenhova. Elönt egy melegség és lezsibbadsz tetőtől talpig. Felejthetetlen érzés és élmény. Soha nem fogom elfelejteni. Tapasztalatom szerint, vannak olyan érzékeny emberek, akik Isten kisebb jelenlététől is elvágódnak, mint a zsák és sajnos vannak olyanok is, akik rájátszanak, csak hogy felhívják magukra a figyelmet. És vannak olyanok, mint én is, akikkel csak nagyon ritkán történik ilyen. Nálam mindig emberi beavatkozás nélkül történt, senki nem imádkozott értem. Aki sportból csinálja, arról mindig kiderül előbb vagy utóbb. Isten ilyen erős jelenléte ritka, ezt Isten az ő szuverenitásában tartja. De nagyon vágyom rá hogy újra és újra megtörténjen velem. Ez sem válhat narkotikummá. Mert sok helyen azzá vált, az emberek csak azért mentek, hogy elessenek és gőzünk sem volt mi történt egyébként az alkalom alatt. De emiatt senkit nem szabad meg vagy elítélni. Kívülről, első látásra nem lehet megállapítani a legtöbbször. Mert ha elítéled az egészet, lehet, hogy azt is elítéled, amit valóban Isten cselekszik, és a Szentlélek munkáját elítélni nem túl ildomos dolog, mondhatnám veszélyes. Erre való a lelkek megítélésének ajándéka például.
14. Mit mondok tehát a pünkösdről ma, így pár héttel az ünnep előtt? Pál mondta: mindenkinél jobban tudok nyelveken szólni. Akkor ő valamit tudhatott, megtapasztalhatott. Elég ritka az ilyen talán „dicsekvő" mondat Pál szájából. Ha neki így ment, akkor talán jól teszem, ha loholok utána. És te?

„Részünkről pedig jogos a kérdés, hogy vajon a Szentléleknek kell-e ilyen csinnadrattával jönni?" - teszi fel Violetta a kérdést.

Pünkösdkor így tette, elég nagy csinnadrattával jött. A kérdés az, hogy ma hogy jön el, ha eljön egyáltalán? A Szentlélek kiáradása ma sem mindennapi eset és nem úgy osztogatja a menny, mint a Mikulás a csokit. Figyelve a mai keresztény világ eseményeit, körülbelül 10 évenként, egyszer van ilyen, az is lokális, egy-egy helyre koncentrálódik. Hogy csak a nagyobbak említsem a Suzai ébredés, a Walesi ébredés vagy nem is olyan régen: 2008 áprilisában kb. két hónapig tartott. Todd Bentley kanadai evangélistát használta ebben a munkában az Úr, Floridában.  Nem változott Istennél semmi 2000 éve.

Nálunk a 1940, 60, 70, 80 és a 90-es évekből tudok ilyet. Mindenhol másként és máshogyan történt és mindig felkavarta és megosztotta a keresztény társadalmat, közösségeket. Nem volt ez másként Jézus idejében sem. A sok jó gyümölcs mellett mindig akadt több vagy kevesebb rohadt, fonnyadt, korcs gyümölcs is. De sohasem Isten hibázott, csak az emberi gyarlóság győzött néha. Pál elég sokat vesződött az akkori gyülekezetekkel lásd Korintust. Amit el lehet rontani elrontották, emberi módon kezelték tovább, amit Isten lelke pünkösdkor elkezdett. Ma sincs ez másként.

A Szentlélek nagy kiáradásai mindig nagy csinnadrattával, azaz jelek és csodák kíséretével történik, a történelem ezt mutatja. De van sajnos ezeknek az ébredéseknek, Szentlélek kiáradásoknak egy gyenge pontja, maga az ember. Amit el lehet rontani azt el is rontja. Minden esetben vannak vadhajtások, emberi továbbgondolások, izomkereszténységgel, sok-sok izzadság szaggal.

Ilyenkor szokta a balga ember levonni a következtetést: ha ezzel jár, akkor nekem nem kell. Isten ments, hogy ilyen megtörténjen az én gyülekezetemben még csak az kéne. A fürdővízzel együtt kiönti a gyereket is. Közben sír, hogy a gyülekezet fogy, az ifjúság elmegy, ha egyáltalán volt, lassan de biztosan kihalnak az öregek, nincs utánpótlás. Senki nem akar egy halálán lévő, agonizáló közösséghez tartozni. Persze mély tisztelet az élő közösségi példát képviselő kivételeknek és ebből remélem, egyre több van.

Most legyen pünkösd vagy ne legyen? Súlyos egy kérdés. Isten vállalta az emberi kockázatot, megígérte, tehát be is tartotta szavát. Ma is lehet pünkösd, csak kérni kell, és Ő adja DE nem akárkinek és nem akármikor. Ezt a szuverén jogot fenntartja magának. Ha nem kérjük, akkor nem is adja a pünkösdöt. Csak a kiéhezettek kaphatják és ők se akkor, amikor ezt úgy gondolják. 2000 éve is így volt. Egy maroknyi tanítvány várta epekedve Isten Lelkének megjelenését.

Kérdés hogy ma, ki vagy kik várják így?


Kádár József

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bella Péter
Életművészet
Foglalkozása: egy Istenarc hordozása

Gondolkorzó

Pete Violetta
Hangos-e a Szentlélek?
Betöltekezés, de hogyan...?

Hozzászólás:
Hangos vagy csendes?
Az újonnan jövő áramlatok tükröt tartanak a történelmi egyházaknak

Hozzászólás:
Ahol én tartok hitbeli utamon
Csend és mély belső nyugalom a félelem helyett

Hozzászólás:
Karizompacsirta vagy csak pacsirta, esetleg szellemi bicepszbajnok? De lehet, hogy nekik van igazuk?
„ha elítéled az egészet, lehet, hogy azt is elítéled, amit valóban Isten cselekszik"

Hozzászólás:
A keskeny út: senkinek sincs igaza
Nem nyilvános a Szentlélek

Hozzászólás:
Gyümölcsökből lehet megismerni a fát
Isten bármikor újra megteheti

Hozzászólás:
Egy lelkész édesanya útkeresése
Vissza a lelkészgyermekek témájához...

Felszín

Süll Mária
"All those things"
Dominancia harc a dolgaimmal

Hajdúné Tóth Lívia
Hahó, Isten!
Csak te intézheted el... hogy talán én is...

Jéger-Pete Renáta
Inspirált business világ
Lehet-e az Úrnak terve Bill Gates-sel, és a Facebookkal?

Magasság

Nagy Dávid
Arany ajtókitámasztó
Kísérlet filozófiára

Réz-Nagy Zoltán
Az ihletettség csapdájában
Fordítási variációk egy témára: A teljes írás Istentől ihletett, vagy minden írás Istentől ihletett?

Turcsik Ferenc
Homo analiticus
A boldogság útját kereső

Tóth Sára
Múzsa és Szentlélek
- a világi és szent „ihletről"

Gueth Péter
Művészet és teljesség
A történelem véget ért, az események láncolatának ismerete már nem jelent kapaszkodót a valóságba való visszataláláshoz.

Mélység

Nagy László
Dr. Happyvel pünkösd felé
Akkor és most - elrendelt önmagunk keresésének útján

Teljesség

Szabó István
A Szentlélek ádventje
Túlcsorduló isteni szeretet haszon élvezői - mi

Pete Violetta
A Szentlélek ígérete a fogságban
Megelevenítő erő a pusztában

Szabó István
Erő a tanúskodás szolgálatához
Pünkösd ünnepére

Üzenet

Faragó Dávid
Az Öt Érzék Lelke
Igenis megfogható

Géczy Katalin
Vagy – vagy
Élet, vagy halál van a szemében?

Áthallások

Rácz Róbert
A tizedik
Homo renatus - az újjá született ember

Bölcsföldi András
Hetvenhétből hét
Novellákkal bejárt lelki úton zötyög a megértés szekere

Riport

Szerkesztő
Fogadd el a szeretetet
– Virtuális ölelés Simon Andrástól

Szerkesztő
Mátrix-beszélgetések
Egy új út a közösség teremtésre és a keresztény üzenet meghallásához

Miklya Luzsányi Mónika
Illatfelhők
Egy parfümőr vallomása a komponálás rejtelmeiről

Szerkesztő
Felfelé néző élet
- a parlamentben

Kitekintés

Békési Sándor
A méltóság misztériuma
„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre"

Jéger-Pete Renáta
Indíttatás a segítségre
Szeretethíd - légy két napra önkéntes!

Rusznák Emese
Ötletmustra
Csapatban minden sokkal jobb, főleg, ha egy jó ötlet is adódik

Jeney Edit
Csíksomlyó
Ahol az erőtér hat az életre

Miklya Luzsányi Mónika
Hamuban sült pogácsa és extrudált kenyér
(Instant) megoldások gyermeink tarisznyájába

Látogatóink száma a mai napon: 2962
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44209394

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat