2014. augusztus
74.szám
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?
I.
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?
Ha nem hely, nem jelent teret.
Nincsen ablaka, nem ház.
Nincsen kapuja, nem kert.
Kerítés sincs, se falak, se tető.
És a lakcímem? Nem én lakom ott?
Van ajtó, meg tető és az ablakokon át reggel a vöröslő Nap besüt.
Mert van nálad kulcs egy zárhoz, és esténként belülről az ajtónak támaszkodva nagyot sóhajtasz?
Bent meleg van, és ismered a járást a helyiségek között, és az asztalon, a tányérból ettél már többször is?
Ahonnan reggel elindulok, ahová a napom végén visszatérve levetem a cipőmet, kabátom fogasra akasztom, ahol eszem, és ahol esténként elalszom: ez az otthonom.
Ahol az emlékek könyvek közé szorultak a poros polcokon?
Ahol álarc nélkül lehetek, kimondhatom, amit gondolok, mert nem fordítják ellenem.
Ahol közönyös falakról a szavak egyenként visszapattognak?
A nyugalom helye, ahol biztonságban vagyok.
Az ágy ölében viseli a gyilkost is minden éjjel.
II.
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna? Sok kulcs van sok zárhoz és az ajtók egymásba nyílnak. Enni és aludni lehet sok helyen, ahová reggel napfény süt be. De a falak némák maradnak, és az ágy közönyös melege egyedül csak sóhajokra késztet. Ha mindig csak egy tányér van az asztalon, az emlékezés fájón lapul a polcokra. Nincs akkor értelme a kimondott szavaknak, és a reggel csak egy álmatlanabb éjszaka reménye. Magányban a gondolatok egymásba harapnak, és nincs, aki levéve az álarcot megbocsásson.
III.
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?
A kegyelem egy darabka Édenkert és megbocsájtást csak az kaphat, aki szívét felnyitva eldobja a kulcsokat.
Otthonná válni falak nélkül lehet, és a türelem egy új reggel ígérete.
IV.
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?
Bölcsföldi András
Az ajtó
Egyszer csak előtte állt egy ajtó. Azt is írhattam volna, egyszer csak egy ajtó előtt állt.
Gueth Péter
Variációk a változatlanságra
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?
Pete Violetta
A Ráday utcán
No, mi kellene neked?
Sebesi Viktória
Leheletnyi köd
„valahol én is, és ne itt egyedül”
Bölcsföldi András
A tanú - Örök parafrázis
Amikor NEM állítja meg az atya kezében a tőrt angyali szózat
Horváth Zsuzsanna
Nyitott ajtó
Nyitott ajtót adott elém. Mindig és mindenhol. Minden kérésem ellenére sem zárta be soha a lehetőségeket előttem. Muszáj volt mindig választanom, döntenem. Vállalnom a felelősséget. Kimondhatatlan volt a vád: "Nem volt más út..." Mindig volt.
Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról
Dobóczky László
2006. aug.11.
Naplótöredékek
Fodorné Ablonczy Margit
Árnyék mögött fény ragyog...
Azon gondolkodtam el, vajon én hova nézek, ha félek? Hol vannak az én fényeim, csillagaim?
Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes
Oltáron
hát hallgattál míg felértetek a csúcsra...
Hajdúné Tóth Lívia
Ezért
Az orvos sem tudott napirendre térni a történtek fölött...
Géczy Katalin
Gazdaggá tettél
Elmélkedés Mozart nagy g-moll szimfóniája mellett (K.V.550)
Horváth Zsuzsanna
Megszólításra szoruló gyermekek
A szó veszélyes fegyver és van, aki fegyvertelen
Látogatóink száma a mai napon: 2108
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374322
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.