belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Gondolkorzó

Elisabeth Elliot

Személy vagy dolog?

Orvosi precedensek egy vita margójára

Nemrég az orvostudomány legújabb „diadaláról" számolt be a Time magazin. Egy meg nem született gyermekről amniocentézissel (azaz magzatvízvétellel) megállapították, hogy Down-kóros, és megszakították a terhességet. (Vagy inkább „kiselejtezték"? „Csendben eltették láb alól"? „Meggyilkolták"?) Biztonságos, tudományos, steril eljárás. Nemcsak az anya számára járt csekély kockázattal, az ikerpár másik tagja is sértetlen maradt. Az „érintett" gyermeket (Vagy inkább balsorsú gyermeket? Aki feleslegessé vált? Eldobható? Nemkívánatos?) úgy fosztották meg életétől, hogy egy hosszú tűvel, amelyet még dobogó szívébe szúrtak, lassan leszívták a vérét. És ezt „gyógyászati" (vagy „terápiás") abortusznak nevezik. A „terápia" jelentése: gyógyítás! Ebben csak az a furcsa, hogy az elhajtott gyermeket kivéve senki nem volt beteg. Akkor kit gyógyítottak meg?

Roppant ironikus, hogy pár héttel később ugyanaz a lap egy másik orvosi áttörést köszöntött.
Az új sebészeti eljárás a veseelégtelenség egy formáját, a hidronefrózist (vesemedence-tágulatot) szüntette meg.
Döbbenetes módon a páciens ezúttal is meg nem született gyermek volt, ugyancsak egy iker. Az orvosok ugyanúgy tűt használtak: átszúrták az anya hasfalát és méhét, hogy a magzat hasfalán keresztül elérjék a parányi húgyhólyagot. Ám a tűvel ezúttal nem a magzat vérét csapolták le, hanem beültettek egy katétert, hogy elvezessék a vizeletet, s ezzel megmentették a kis Michael életét.

Az ígéretes eredmények ellenére - fűzi hozzá a Time - a magzati operációk bonyolult etikai kérdéseket vetnek fel. Pedig csak akkor „bonyolult" kérdések ezek, ha nem vagyunk hajlandóak a műtétek alanyát annak nevezni, ami: gyermeknek.

Az első esetben az anya nem akarta megtartani. Akárhogyan nevezte is, ennek a valaminek megvolt minden esélye arra, hogy emberi személlyé váljon. És csak emberi személyként volt fenyegető az anyára nézve. Miután ártalmatlanították, mihelyt a szíve nem vert többé, vagyis meghalt, az anyja kihordta a magzatot, és ikertestvérével együtt megszülte. Kezdetben semmi különbség nem volt kettejük között. Ma azonban testvérére egész máshogy tekintenek: őt akarják, ő „hasznos" - és életben van.

A második esetben az anya mindkét gyermekét meg akarta tartani, az egészségeset is és a beteget is, duzzadt húgyhólyagjával és veséjével együtt. Mindkét méhében hordott magzatot gyermekének tekintette. „Meg lehet a kicsit menteni? - tépelődött. - Tehetnek valamit az orvosok a babáért?" Hiszen gyermek. Édesanyjának meg sem fordult a fejében, hogy ne lenne az.

„Ha egy magzatot meg lehet műteni, akkor az tulajdonképpen gyermek" - nyilatkozta Dr. Leonie Watson.

Érdemes elgondolkodni, hol vagyunk már attól, amit a természet mindig is sugallt a leendő anyának! Ott tartunk, hogy érveket kell felhozni - akár olyan technikai eljárásokra hivatkozva, mint a magzati műtét - annak bizonyítására, hogy az az élő, mozgó teremtmény, aki készül világra jönni, emberi lény, egy gyermek. Ha lehetséges a műtét, akkor gyermek.

Ezen áll vagy bukik minden. Gyermek vagy nem? Minek hívjuk azt a valamit, amit elvetünk? Mi az, amit világra hozunk? Mi az, amin műtéti beavatkozást hajtottak végre? Ha magzatnak hívjuk, ettől vajon megoldódik az etikai dilemma?

Dr. Phillip Stubblefield, a Boston Massachusetts General Hospital nőgyógyásza szerint a magzat csak akkor tekinthető gyermeknek, ha képes a méhen kívüli életre. Ebből az érvelésből többek között az következik, hogy a kórházi beteg is csak akkor tekinthető emberi személynek, ha képes dialízis vagy műszív nélkül élni. Gépre kapcsolva inkább vagyunk emberek, mint az anyaméhben? Valóban azt kellene gondolnunk, hogy azt, amit egyébként eldobható szövetmasszának tekintünk, az anyáról való eredményes leválás pillanatától kezdve egy csapásra jogosan nevezhetjük gyermeknek?

A múlt héten egy másfajta botrány tört ki. Egy nő öregotthonokat tartott fenn, amelyekben - mint a nyomozás kiderítette - olyan állapotok uralkodtak, hogy az egyik nyomozó „humán szeméttelepeknek" titulálta őket. A hölgy valójában védtelen emberi lények egy másik csoportját kihasználva tett szert nagy vagyonra. Ezek az idős emberek annyiban hasonlítanak a magzatokhoz, hogy rejtve élnek, védtelenül, kiszolgáltatva azoknak, akikre az életük bízatott. Kitört a közfelháborodás. Hogy lehet így sárba tiporni az emberi méltóságot?

De hát mi ez a nagy cécó? Elvileg az abortusz mellett felhozott érveket alkalmazhatjuk rászoruló, magányos, szenilis embertársaink esetén is.

Az agykárosult magzat (szenilis vagy nyomorék ember) likvidálható. Ha a tizenhat éves középiskolás lány biztonságos családi háttér nélkül teherbe esik, azt tanácsoljuk neki, hogy vetesse el a gyermeket, hiszen jelentősen csökkennek az esélyei tanulmányainak befejezésére. Mit mondunk akkor egy ötvennyolc éves elvált férfinak, viseljen-e gondot magatehetetlen édesanyjáról? Az élet számos területén jelentősen csökkenni fognak az esélyei, ha így tesz.

A kérdés nem változik. Mit kezdünk az élet ajándékával? Elismerjük-e az élet Teremtőjét, elismerjük-e, hogy szent az, ami az ő képmására teremtetett? Vajon tápláljuk-e, gondozzuk-e a ránk bízott emberi életet, még akkor is, ha gyönge és képtelen az önvédelemre? Vagy rettentően civilizált és kiművelt önigazolásba fogunk, meggyőzve magunkat arról, hogy a magzat nem ember? Vagy arról, hogy bár ember, nem érdemes az életre, következésképp kizárólag egyéni döntésen múlik, hogy mit teszünk vele.

Személy vagy dolog?

Ez itt a kérdés. Tárgyról van szó, vagy emberi személyről? Ha valaki nem biztos a válaszban, eligazításul szolgálhat az Úr Jeremiáshoz intézett szava: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek." Isten szemlátomást már a méhben emberi személynek tekintette Jeremiást. Ami engem illet, arra törekszem, hogy Isten tulajdonának, és ne a magaménak tekintsem mindazt, ami az emberség jegyét viseli.

 

Fordította Tóth Sára a Károli Gáspár Református Egyetem angol szakos hallgatóinak közreműködésével.

(Megjelent „Person or thing?" címmel az On Asking God Why című tanulmánykötetben, Old Tappan, New Jersey: Fleming H. Revell Company, 1989.)

 

Hozzászólások

1. Rácz Elemér - 2010-06-07 00:38:51

Személy vagy dolog?

Családlelkigondozás kapcsán ismertem meg egy történetet, most név nélkül röviden leírom. A múlt század 30-as éveiben történt,még állt a Mária-Valéria híd Párkány és Esztergom között. Ezen a hídon vitték át egy szaktekintélyhez Esztergomba szülei azt az újszülöttet, aki egy kis falucskában jött világra, kistestvérei mellé, de a napvilágot nem láthatta meg, sajnos szemgolyók nélkül született. A nehéz paraszti sors a fiatal anyákat sem kímélte, szükség volt rájuk a földeken, otthon a jószág és a rokka  mellett is. Ki fogja vezetgetni ezt a gyermeket? Melyik pajtába csukják majd, hogy biztonságban legyen?Ilyen és hasonló égető kérdésekre keresték a választ a szülők. Aztán elhangzott az orvos tanácsa, ne tegyék mellre, naponta kiskanalanként kapjon egy kis vizet, mindig kevesebbet. Hat hétig élt. Utánakerestem az anyakönyvben. Kisfiú volt. Keresztségben is részesült.Az egyetlen idős kort ért testvér panaszolta el nekem fájdalmas gyermekkorát. Édesanyjuk lelki beteg lett, élő halott, sem az egészséges gyermekek, sem a háztartás, sem a kinti munka nem motiválták őt többé. Édesapjuk más asszony után nézett. A gyerekek hol egyik hol másik nagyszülőhöz, rokonhoz csapódtak. Családi életüket szétrombolta, egész életükre szóló teher lett a nagy titok, amit e súlyos döntés után hordozniuk kellett. / Ha úgy gondolják, hogy megszegem a kötelező titoktartást, ne közöljék, vagy vegyék ki a konkrátumokat. Tisztelettel Rácz Jolán, MA. ref. lelkip.  

 



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. július 17., szerda,
Endre , Elek napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Mit ér?
Adás, vétel, középárfolyam

Gondolkorzó

Elisabeth Elliot
Személy vagy dolog?
Orvosi precedensek egy vita margójára

Felszín

Bálint Katalin
Közösen a kábítószer ellen
Június 26: Kábítószer-fogyasztás Elleni Küzdelem Napja

Jéger-Pete Renáta
Gyermek - akadály vagy jutalom?
„Nem akarok gyereket!"

Magasság

Nagy Dávid
Kvarkok, pillangók és szentség
A káosz néha rendet teremt

Mélység

Dobóczky László
Egészségnap a suliban
Hogy élheti meg a tanuló a hiteles prevenciót?

Nagy László
Önsegítő csoportok
Út vissza a teljes élethez

Teljesség

Kiss Gergely István
Istenre bízd a gondodat, megőrzi életed
Gondjaink súlyát egyedül viselnünk: öngyilkosság.

Nagy László
„Te azért válaszd az életet!"
Szükséges megjárni a fogságból kivezető utat!

Fodorné Ablonczy Margit
Életvédelem - ahogy azt Isten csinálja
„Az ember az a lény, aki kitalálta a gázkamrákat, de ugyanakkor az a lény is, aki emelt fővel, imával az ajkán ment a gázkamrákba."

Üzenet

Szakolczainé Gál Éva
Szemlesütve...
Érzékeny téma a homoszexualitás... Mit lehet tenni, ha valaki mégis...?

Süll Mária
Két mondat
Életből vett példák és igéből vett tanulságok

Pete Violetta
Andrea Bocelli megköszöni az életét.
Veszélyben volt az élete, amikor még meg sem született.

Áthallások

Tóth Sára
Film az élet értelméről vagy értelmetlenségéről
Egy huszonegyedik századi szegény Dzsoni?

Miklya Luzsányi Mónika
(El) Camino
Jézus elkísér minket az utunkon, amely egyszer mindenki számára keresztúttá válik

Riport

Fekete Zsuzsa
Létezik szabadulás?
Feleség, gyermekek és átlagos élet 16 év kihagyás után...

Hegedűs Márk
Szendrőlád lelke
„Miért engedheti ezt Isten?" Egy ország kérdése ez napjainkban.

Turcsik Ferenc
Life-blogger
Bejegyzések az árvíz mellől

Miklya Luzsányi Mónika
Amikor nemet mondunk az életre
Nők, akik befeküdtek a kórháznak arra az oldalára

Kitekintés

Szűgyi Zoltán
„Ami rajtad múlik, azt tedd meg!"
Mert azon az 1991-es, áprilisi gyógyító konferencián nemcsak az alkoholizálás kényszerétől szabadultam meg...

Bagdán Zsuzsanna
Megtörve, megmenthetően
Menthet életet olyasvalami, ami összetör? Kontraszt.

Dobóczky László
Egy kis okoskodás
„A mi iskolánkban nincsen drog!" - hogy lesz hatásos a prevenció?

Látogatóink száma a mai napon: 5709
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44852702

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat