Örökkévaló Istenünk! Gondviselő jó Atyánk! Hálát adunk néked az ünnep öröméért, a találkozásokért a családban, a templomban és a virtuális világban. Köszönjük, hogy ezen a napon is templomaink csendjében és otthonaink nyugalmában hálaadással tekinthetünk vissza az eddig megtett útra. Azokra a vasárnapokra, amikor gyülekezeti közösségben hallhattuk Igédet és azokra, amikor otthonainkban vártuk hozzánk szóló üzenetedet. Áldott légy Urunk gondoskodó szeretetedért, mellyel minden alkalomra lelki útravalót készítettél nekünk. Köszönjük, hogy te soha nem hagysz magunkra. Amikor azt érezzük, hogy e világon minden elhagy, Te akkor sem. Tekints reánk kegyelmesen, mert ma is hozzád vágyunk! Egykor a testté lett Ige által, Krisztusban jöttél közel az emberiséghez. Majd Szentlelked ereje és hatalma mutatta meg jelenlétedet. Add, hogy ma is közel érezhessünk magunkhoz. Lelked által légy itt velünk is. Tiszta szívet teremts bennünk. Bocsásd meg bűneinket, gyarlóságunkat, újítsd meg bennünk a lelket, hogy áldott eszközeid lehessünk az Ige továbbadásában. Krisztus érdeméért kérünk hallgass meg minket. Ámen.


I.Sámuel 17,40-41 „Kezébe vette hát a botját, és kiválasztott a patakból öt sima kövecskét; beletette azokat a pásztortáskájába, a tarisznyájába, és parittyával a kezében közeledett a filiszteushoz. A filiszteus is elindult, egyre közelebb jött Dávidhoz, és előtte ment a pajzshordozója.”


Kedves Testvérek! Az esztendő utolsó vasárnapja van ma. Boldog lehet a szívünk, hogy itt figyelhetünk együtt Isten hozzánk szóló üzenetére. Voltak vasárnapok, amikor üres volt a templom, némák a harangok, és zárva voltak az ajtók. Nehezen éltük meg ezeket az időket mindannyian. Mi lelkipásztorok is. Mert hosszú évtizedek óta az életünkben a vasárnap az istentisztelet ideje. Ez a nap különösen is az Úr Istené. Ahogy készültem a mai szolgálatra, újra és újra az a kép jelent meg előttem, amikor Dávid és Góliát ott áll egymással szemben a harcmezőn. A gyenge az erőssel szemben, a fegyvertelen a talpig páncélba öltözöttel, a kicsi a hatalmassal szemben. S talán azért jött elém ez a kép, mert ilyen volt ez az esztendő is. Fenyegetett minket az ellenség, a betegség, s mi megpróbáltunk Isten segítségével harcba indulni ellene. Az utolsó vasárnapi igehirdetés arra hív ma mindannyiunkat, hogy nézzünk szembe először önmagunkkal. Másodszor azzal, ami erősebbnek tűnik nálunk. Harmadszor pedig nézzünk szembe a mi mennyei Atyánkkal. Nézzünk szembe önmagunkkal, kedves testvérek! Amikor Dávidot az édesapja elküldte a testvérei után, hogy vigyen egy kis ennivalót nekik, nézze meg, hogy élnek-e vagy halnak, akkor szembesül azzal a helyzettel, ami az ő népét fenyegeti. Isten hatalmas rendező, éppen a negyvenedik napon érkezik Dávid, amikor Góliát kiáll Izráel elé, és várja, hogy valaki majdcsak vállalja a vele való küzdelmet. Ez a pásztorfiú nemcsak a hatalmas Góliáttal találkozik itt, hanem saját népe gyávaságával is.Azt olvassuk, hogy amikor az izráeli férfiak meglátták azt az embert, mindnyájan elfutottak előle, mert nagyon féltek. Dávid, mielőtt odaáll majd kis tarisznyájával és parittyájával Góliát elé, először ő is önmagával néz szembe. És ez a fiatal fiú azt mondja magában, hogy képes leszek rá. Nincs hozzá termetem, nincs hozzá fegyverem, nincs hozzá hatalmas fizikai erőm, de van Istenem, van hitem, van reménységem. Ez a fiú hitt önmagában is, kedves testvérek! Azt hiszem, hogy mindannyian úgy indultunk ennek az esztendőnek, hogy voltak céljaink, vágyaink. Van, akinek talán az, hogy megérhesse ennek az esztendőnek a végét is, van, akinek az, hogy családját eltarthassa úgy, mint eddig. Van, akinek az, hogy letehesse vizsgáit és előrehaladjon tanulmányaiban. Van, aki a gyógyulás vagy a megvigasztalódás útján akart előre lépni. Ha szembenézünk önmagunkkal, mindenki levonja a tanulságokat, hogy mik váltak valóra? De tegyük ezt most úgy, kedves testvérek, hogy vizsgáljuk meg magunkat ebben a tekintetben: hittem-e önmagamban, hogy képes leszek rá? A mi mennyei Atyánk ott áll mögöttünk, mint Dávid mögött is, és szeretné azt látni az életünkben, hogy mi magunk is elhisszük: képes vagyok rá. Képes vagyok elhordozni a magányos estéket, képes vagyok jól kezelni az indulatokat, képes vagyok elvégezni a sokszor erőn felül érzett feladatokat is. Képes vagyok helytállni édesapaként és édesanyaként, és a munkahelyen és a gyülekezetben. Néha úgy érzem, hogy hiányzik ez belőlünk. Hiányzik az, hogy higgyünk magunkban is egy kicsit. Nem véletlenül szokták azt mondani, hogy könnyebben gyógyul az a beteg, aki hisz a gyógyulásában és nem adja fel, mint az, aki teljesen belekeseredik. Így az év vége felé nézzünk szembe először önmagunkkal. Mennyire sikerült teljesíteni elvárásainkat önmagunkkal szemben ? Mert fontos az, hogy legyenek elvárásaink önmagunkkal szemben is, ne csak a másik emberrel szemben, és ne csak az Úr Istennel szemben. Másodszor nézzük meg, hogy hogyan tudunk szembenézni olyan dolgokkal, amik erősebbnek, hatalmasabbnak tűnnek nálunk, amivel úgy érezzük, hogy szinte lehetetlen megküzdeni. Egykor, ott a csatatéren az ifjú Dávid szembe mert nézni a hatalmas Góliáttal. Rajta kívül mindenki elmenekült, vagy csak nagyon távolról szemlélte az eseményeket. Dávid szembe mer nézni vele, pedig két szemével is látja, hogy ellenfele sokkal nagyobb erővel bír, de felveszi vele a harcot. Azt hiszem, kedves testvérek, hogy ez a legfontosabb, hogy szembe merjünk nézni azzal a kihívással, ami életünk útjába kerül. Ne tegyünk úgy, mintha misem történt volna, ne dugjuk a fejünket a homokba, ne meneküljünk el a problémák elől. Ebben az esztendőben is voltak sokan, akiknek közülünk is szembe kellett néznie betegséggel, súlyos betegségekkel. Szembe kellett nézni az elválás fájdalmával, mikor nincs mellettünk az, akihez évtizedeken át a szeretet erős szálai kötöttek. Szembe kellett néznünk mindannyiunknak egy világjárvánnyal, aminek hatását mindenki megérezte: ritkábbak lettek a találkozások, a gyerekek otthonról tanultak, sok család egzisztenciája került veszélybe, senki nem örült annak, hogy a mindennapjainkat új szabályok szerint kell élni. De szembe kellett nézni azzal, ami erősebbnek tűnik nálunk. Szembenézett egykor Dávid is Góliáttal, le tudta győzni a félelmét, elég bátorságot kapott onnan fentről, és a küzdelemből is győztesen került ki. Kedves testvérek, mindig is lesznek az életutunkon olyan „Góliátok”, amiktől megrettenünk. Bátorítson minket Dávid példája, hogy merjünk mindig szembenézni velük, mert harcainkban nem leszünk egyedül. Mindig ott lesz mellettünk az az Isten, akinek a kezébe az életünket odatettük. Harmadszor pedig arra hívlak benneteket, hogy nézzünk szembe a mi mennyei Atyánkkal. De jó lenne, ha ez szó szerint is megtörténhetne. De jó lenne, ha láthatnánk tekintetét, és kiolvashatnánk belőle, hogy mit gondol az életünkről, hozzá való hűségünkről. Ha láthatnánk, hogy tekintete elmarasztaló, vagy simogató. Egykor majd színről színre láthatjuk Őt, de addig másképp tudunk szembenézni vele. Az Ő Igéjében, kedves testvérek. Hiszen ő abban szól hozzánk, abban mutatkozik be nekünk, abból ismerhetjük meg útmutatását, elvárását. Minden vasárnap, amikor a harang istentiszteletre hívott minket, azért jöttünk, hogy szembenézzünk a mi Urunkkal, az ő Igéjével. És megértsük abból, hogy mit szeretne ő, és meglássuk azt, hogy milyen vagyok én. És mint egy gyermek, aki szó nélkül is ért apja tekintetéből, olyan jó volna, ha mi is így értenénk a hozzánk szóló Igékből. Olyan jó volna elhinni, hogy képesek vagyunk változni, mert Istennek Szentlelke új emberré tud minket formálni. Dávid életében is eljött ez az óra, amikor szembenézett Urával, mégpedig Nátán próféta szavai által. A Betsabéval elkövetett bűnével szembesítette őt Isten embere. És Dávid megértette, hogy mit kíván az Isten, és belátta, hogy mit tett ő. Kedves testvérek, az esztendő utolsó vasárnapján erre hív minket Isten Igéje, hogy vizsgáljuk meg az életünket: nézzünk szembe önmagunkkal, hogy képesek voltunk-e ott helytállni, ahová az Úr Isten minket helyezett. Másodszor vizsgáljuk meg azt is, hogy hogy néztünk szembe azokkal a kihívásokkal, amiktől megrettentünk. Harmadszor pedig, életünk megjobbítására volt-e minden olyan alkalom, amikor Isten Igéjének tükrébe nézhettünk bele? Dávid Isten oltalmában bízva egykor győzni tudott. Kívánom, hogy mindenféle harcainkban a jövőben, segítsen minket is győzelemre a kegyelmes Isten. Jézus Krisztust még a halál sötétjéből is kiszabadította. Ez az Isten képes arra, hogy a legnehezebb élethelyzetekből is győztesen emeljen ki minket. De ha nem tenné, akkor is Őt illeti a dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás. Ámen.


Örökkévaló Istenünk! Köszönjük neked, hogy az év utolsó vasárnapján önvizsgálatra hívsz minket. Bocsáss meg nekünk Urunk, ha olykor gyáván megfutamodunk feladatok elől, és azt várjuk, hogy más végezze el helyettünk. Bocsáss meg, ha olykor annyira megijedünk az ismeretlentől, a legyőzhetetlennek tűnő óriásoktól, hogy összeroppant minket a félelem. És bocsánatodért könyörgünk azért is, hogyha szent Igéd nem vert gyökeret a szívünkben, és igédnek csak hallgatói voltunk, de igaz megtartói nem tudtunk lenni. Azzal a reménységgel állunk előtted ma is, hogy Te mindent meg tudsz változtatni. A mi szívünk indulatát éppen úgy, mint életünk folyását vagy ennek a világnak a sorsát. A Te kezedbe tesszük életünket, szeretteinket, munkánkat, szolgálatunkat. Kérünk Atyánk, ha jónak látod, segíts győzelemre minket is életünk harcaiban. Őrizd meg kérünk teremtett világodat, benne hazánkat, nemzetünket, egyházunkat, gyülekezetünket. Segíts majd minket, hogy újra együtt lehessen az egész nyáj, és dicsérhessük háromszor szent nevedet. Krisztus érdeméért kérünk, hallgass meg minket. Ámen. Légy hű mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját. Ámen.