Mennyei Édes Atyánk! A te irgalmas szeretetedet köszönjük meg, ami az év utolsó estéjére együtt juttatott minket. Szomorú a szívünk, mert sokan nincsenek velünk, akikkel még együtt indultunk erre az évre. De megköszönjük azokat az éveket, évtizedeket, amiket együtt élhettünk meg. Hálát adunk néked, aki adtad az életet és bölcs végzésed szerint visszakéred azt! Hisszük, ha véget ér földi vándorutunk, akkor nálad lesz a legjobb helyünk, békességünk és nyugalmunk. Áldd meg kérünk az édesanyák, édesapák, jó testvérek, kedves gyülekezeti tagok emlékét, akik már nem érhették meg velünk ez esztendő fordulóját. Vigasztalj és szólíts minket lelked által. Hadd tanuljunk ma is Igéd szavaiból. Segíts gondolatainkban kilépni e múlandó világból, hogy az örökkévalóság fénye ragyogjon előttünk. Most és örökkön örökké. Ámen.


Példabeszédek 9, 10 „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.”


Zsoltárok 90, 13 „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.


Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet!


A felolvasott alapigékben együtt van jelen a kezdet és a vég, az indulás és a megérkezés. Mint ahogyan a mi gondolatainkban is ott van az év utolsó napján, hogy honnan indultunk és hova érkeztünk meg. Milyen volt a kezdet és mire jutottunk az év végére. Az Urunk azt szeretné, hogy mindnyájan bölcs szívhez jussunk. Segítsen a példabeszéd bölcs tanítása és a zsoltár imádsága mindnyájunkat eljutni erre a nagy áldásra. A napokban volt, aki úgy értékelte ezt az évet, hogy a megpróbáltatások éve volt. Ekkor jutott eszembe az az Ige, amit Péter apostol így fogalmazott meg: a ti kipróbált hitetek sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál. Szeretett Testvéreim! Az, hogy ma is az Ige üzenetére figyelünk, az azt jelenti, hogy kiálltuk a próbát. Nem távolodtunk el a jó Istentől, az Úr Jézus tanításától, sőt még inkább felerősödött a szívünkben az ének szava: „Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren. Rejts el, rejts el, itt ne hagyj. Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.” Ez volt a legbölcsebb dolog, amit tehettünk, hogy Isten közelében oltalmat kerestünk. Az Ige útmutatásában reménységre és békére leltünk. Egymás hite által erősödtünk. Az Istenbe vetett bizalom ebben az évben különösen is végig kísérte minden lépésünket. De milyen az ember, akkor fordul igazán Istenhez, amikor nagy szükségbe, kilátástalan helyzetbe kerül az élete. A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. Bölcs az az ember Kedves Testvéreim, aki nem csak a szükség idején hívja segítségül az Urat, hanem minden időben. Akkor is az ő áldását kérve kell útnak indulni, amikor minden feltétel adott és kedvező az útra keléshez. Így van ez az élet útján is. A bölcs ember akkor is imádkozik, ha jó egészségnek örvend. Akkor is, ha áldások szegélyezik élete útját. A bölcsesség alapja az a sokféle élettapasztalat, amit évek, évtizedek alatt gyűjtünk össze. Az Úr félelmében járó élet megtapasztalja Isten megsegítő hatalmát. Irgalmas szeretetét, megbocsátó jóságát. Felsimeri a mennyei Atyában az idők Urát. Néhány nappal ezelőtt arról beszélgettünk a családban, hogy milyen jó, hogy jön a téli szünet. Most a naptár szerint hosszabb lesz, mint általában. Két teljes hét. És innen visszanézve megállapítottuk, hogy milyen gyorsan elszaladtak ezek a napok. Ugyanígy érezhetünk akkor, ha a múló esztendőre gondolunk. Még nem is olyan rég, az év kezdetén jó reménységgel indultunk a ránk váró napokra. Most pedig megállapítjuk, hogy milyen gyorsan elszaladt ez az év is. Egy rendkívüli évet zárunk. Még a már sokat tapasztalt életek is úgy értékelik, hogy: ilyen még nem volt. Mit tehetünk egy ilyen esztendő utolsó estéjén? A zsoltár szavaiból Mózes imádságának egy részletét hallottuk. Hiszem, hogy a legbölcsebb dolog, amit tehetünk ezen az estén, ha mi is imádkozunk. Az első, amit megtanulhatunk Mózestől, hogy ő soha nem a saját ügyét vitte Isten elé. Soha nem önmagát képviselve állt ott, Istentől nem magának kért, hanem az ő népének. Azt mondja: Ez a nép a te néped, Uram. Ne feledkezzél meg rólunk. Emlékezzél meg a te szövetségedről. Mózes könyörgött egy olyan népért, amelyik bálványt tudott imádni, amelyik a pusztában elégedetlenkedett, egy olyan népért, amelyik mindenbe belekötött, amelyik egymással viszályt szított, ahol annyi sok nyomorúság, gonoszság, lázadás, és ellenségeskedés volt. Mózes odaáll Isten elé, és azt mondja: Uram, könyörülj meg ezen a népen! Úgy ahogyan Erős Alfréd, Könyörgés című versében írja: Uram! Nem magamért imádkozom, Ez a legnehezebb imádság. Nagy terhem van, a népemet hozom. Szeretett Testvéreim! Hányan vannak ma is, akik azt mondják, hogy helyettük is imádkozzunk. És erre csak azt mondhatjuk, hogy helyetted nem tudok, csak érted! De vajon visszük-e az Úr elé azokat is, akik nem közeliek hozzánk, akik nem szeretnek annyira minket, akik mindig ellenállnak, akik azt mondják: nekünk nem kell az evangélium, ahol annyi sokszor próbálkoztunk, és visszautasítást kaptunk. Tudunk-e imádkozni azokért, akik felettünk döntéseket hoznak? Azokért, akiknek szeretnénk, hogy az élete megváltozzon, megjobbuljon. Ma itt van az alkalma, hogy megtanuljuk, csak kérni kell: „Uram, taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Ne csak én jussak bölcs szívhez, hanem mi mindnyájan. Mert a napokat mindenki számolja valamilyen formában. A gyermeki lélek azt tartja számon, hogy hányat kell még aludni a várva várt napig. A diák azt, hogy hány napja van még a vizsgáig, vagy a felvételi napjáig. A szorgalmas ember azt számolja, hogy hány napja van még a munka elvégzésére, a rest, vagy megfáradt ember azt, hogy hány nap telhet pihenéssel. A súlyos betegséget hordozó embernek azt mondják, hogy meg vannak számlálva a napjai. Pedig nem csak nekik. Mindnyájunknak. Isten kiszabta a mi földi időnket. Ezért kell, hogy ő tanítson meg a napok számlálására. Salamon király egykor bölcsességet kért Istentől. Úgy gondolta, ha van bölcsessége, akkor minden élethelyzetben fog tudni helyesen szólni, dönteni és cselekedni. Ez az elmúló esztendő tőlünk is igen nagy bölcsességet kívánt. És ugyan az év véget ér, de továbbra is szükségünk lesz bölcs tanításokra, bölcs tanácsokra és útmutatásokra. Bölcs szívhez jutni azt jelenti, hogy a túllátva a múlandóságon az örökkévalóság fényébe helyezzük életünket. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor rögtön átértékelődik életünk minden szava és tette. Amikor nincs kijárási tilalom, akkor a szilveszter éjszakáját sokan töltik a szabadban. Sok város főterén nagy kivetítők mutatják az év utolsó másodperceit. És megkezdődik a visszaszámlálás. Ami csak éjfélig tart? Utána már senki nem számol, nem figyel a kivetítőre. Pedig éjfél után is van idő. Ahogyan a halál után is van élet. Számoljunk bátran azokkal a napokkal is, amik már e földi léten túl telnek majd. Aki e múlandó világnak épít olyan, mint az az ember, aki a fövenyre építette házát és jöttek a szelek, az árvizek és összedől a ház. A bölcs ember sziklára épít. A bölcs ember Krisztusra alapozza jövőjét. Arra a Krisztusra, akinek földi esztendei az örökkévalóságban teljesedtek ki. Éljünk Kedves testvéreim azzal a hittel és reménnyel, hogy Isten számunkra is ott készített soha el nem múló folytatást a menny dicsőségében. A bölcs ember a keskeny utat választja, még akkor is, ha azon nehezebb járni. Ha az sokszor lemondással, áldozathozatallal jár, mert tudja, hogy az az életre, az örök életre visz. A bölcs ember viszi magával a fényt adó, utat mutató mécsesében az olajat. Mint az okos szüzek, akik készen álltak a vőlegény fogadására. Így kell nekünk is szívünkbe zárva vinni magunkkal az Ige fényét, mely minden élethelyzetben ajkunkra adja a helyes szavakat és megláttatja velünk a helyes utat. A bölcs ember szüntelen az Úr útját keresi. Így talál rá hivatására, élete párjára, otthonára, élete áldásaira. Legyen ezért szüntelen imádságunk: „Utaid, Uram ismertesd meg velem.” A bölcs szív úgy számolja a napokat, hogy számításba veszi az Istent, az ő akaratát és az ő terveit. Bízzál az Úrban, mert az az okos számolás, amikor valaki az Úrral számol. Ahogy Jakab apostol mondja: Ha az Úr akarja és élünk ezt vagy azt fogjuk cselekdni. Az az okos számolás, aki azt mondja: nem tőlem függ, hanem az én hatalmas Uramtól. Nem az a lényeg én mit akarok, hanem, hogy Ő mit akar. Ez az okos számolás nagy-nagy titka. És aki nem így számol, az elszámítja magát. Mi történik, ha egy úton járó ember elszámítja magát? Képzeljük el, amikor valaki azt mondja, hogy még átérek az úton, mielőtt az autó ideér. Ha a saför elszámítaná a féktávolságot, akkor nem tud időben megállni. Ha egy repülőgép elszámítaná a repülési irányt, abból tragédia lenne. Ha egy hajó kapitánya elszámítaná az irányt, ha rosszul számítaná ki a fokokat, hogy merre kell menni? Nem érne célhoz. Az tragédia lenne. Isten elküldte hozzánk az ő egyszülött fiát, hogy megmentsen minket a tragédiáktól. Ő megígérte, hogy veletek vagyok minden napon. Ő számon tartja, sőt velünk együtt számlálja a napokat. Azért, hogy mi bölcs szívhez jussunk. Olyan szívhez, amely Isten segítségét kéri minden kezdetnél, elindulásnál, amely népét viszi imádságos szívvel az Úr elé. És amely számol Isten jelenlétével, hatalmával és erejével. Tegyük ez mindnyájan, hogy bölcs szívhez jussunk! Ámen.


Örökkévaló Istenünk! Jó nekünk ezen az estén is téged dicsérni, néked hálát adni. Jó nekünk tőled tanulni. Veled indulni és veled megérkezni. Bölcsen élni. Szólni és cselekedni. Istenfélelemben járni. Kérünk, bocsáss meg nekünk, mert megvalljuk előtted, hogy volt ebben az évben is olyan, amikor a magunk feje után mentünk, saját akaratunk érvényesítettük. Hányszor volt olyan Igéd szava, mint az útfélre esett mag, vagy a tövisek és sziklák közé esett. Hallottuk ugyan, de nem aszerint éltünk, nem termett gyümölcsöt az életünk. Hányszor szóltunk meggondolatlanul. Egymást megítélve, elmarasztalva, kigúnyolva. Hányszor számláltuk napjainkat, időinket rád nem gondolva. A munkába feledkezve, a magunk dolgaival elfoglalva. Köszönjük, hogy mégsem fordultál el tőlünk. Mindennel a legjobbat akartad nekünk. Eléd hozunk most a mi népünket. Házunk népét, szeretteinket. Értük imádkozunk a közelben és távolban lévőkért egyaránt. Könyörgünk az anyaszentegyházért, a te népedért, gyülekezeteinkért, azok vezetőiért és tagjaiért. Add, hogy lelked vezetése által mindig bölcs és felelősségteljes döntéseket hozhassunk. Könyörgünk az egyháztól távolélőkért, a téged tagadókért, a nélküled élőkért. Könyörülj rajtuk és vond magadhoz őket. Könyörgünk a betegekért. A testi-lelki fájdalmakat hordozókért. Ha lehetséges múljék el tőlük a keserű pohár, de ne úgy legyen, ahogy mi akarjuk, hanem amint te. Imádkozunk magyar népünkért, nemzetünkért, határon innen és túl élőkért. Krisztus érdeméért kérünk hallgass meg minket. Ámen.