János 14,1-3

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.”

Ünneplő Gyülekezet! Kedves Testvérek!

Áldozócsütörtök ünnepén jól ismert Igék szólnak felénk. Jézus szavai ezek, sokszor hallottuk már, hiszen temetések alkalmával, a nyitott sír mellett sokszor olvassuk mi lelkipásztorok. Ott van ez az ige azok között, amivel nyugtatni és vigasztalni szeretnénk. Amikor a gyászoló szívek összetörni látnak mindent, akkor megszólal a Szentírásból egy hang, Jézus Krisztus hangja. És a mi Megváltónk, szavai által a menny felé mutat. A menny felé, ahol az Atya várta őt is, és várja mindazokat, akik hisznek benne.
A mennybemenetel napja annak az ünnepe, hogy Jézus hazatér. Hiszen elhagyta egykor a menny dicsőségét, amikor értünk a földre jött. Küldetését bevégezte, megfizette helyettünk bűneink büntetését. A Golgota keresztjén hullott a mi megváltónk drága vére, hogy hit által belékapaszkodva, bűnbocsánatot nyerhessünk. Az Atya elfogadta ezt az áldozatot, hiszen Jézus nem maradt a sírban, hanem feltámadt a halálból. És húsvét után negyven nappal hazatér. Itt hagyja tanítványait, és elfoglalja a hozzá méltó helyet az Atya jobbján.
Kedves testvérek! Sokan tudnánk arról mesélni, hogy hazamenni, hazatérni jó. Jó különösen akkor, ha ott vár valaki, aki szeret. Jó hazamenni, mert úgy érezzük az otthon biztonságot ad. Jó hazatérni még akkor is, ha a mi otthonaink nyugalmát sokszor beárnyékolja a betegség, a magány,a békétlenség, az aggodalom, a kishitűség, a gyász fájdalma.
Jézus is hazatér. Innen a földről, ahol annyi szenvedést, nélkülözést, hitetlenséget, képmutatást látott, most hazamegy az Atyához. Egy olyan helyre, ahol ezek nincsenek. Amelyről azt olvassuk a Szentírásban, hogy „Nem lesz többé halál, nem lesz több gyász, sírás és fájdalom, mert a régi dolgok elmúltak.” ...
Az én Atyám házában sok lakóhely van-mondja Jézus. Kedves testvérek, áldozócsütörtök ezért is lehet ünnep a számunkra, mert arról üzen, hogy a mi megváltásunk készen van, Krisztusunk hazatért. És az igazi örömünk abban van, hogy ezt a hazát, a menny dicsőségét nem sajátítja ki magának, hanem odavárja mindazokat, akik hisznek benne. El van készítve számunkra ama mennyei hon!Vár minket oda a mi teremtő és gondviselő Istenünk és közbenjáró Krisztusunk.
Ebbe az országba, a mennyországba, mi meghívást kaptunk! Hatalmas dolog, hogy lehajol hozzánk szeretetével az Isten! És hatalmas dolog azért is, mert drága árat kellett ezért a meghívóért fizetni. Nem nekünk, hanem Jézus Krisztusnak. Mondhatjuk azt, hogy nekünk annyi a dolgunk, hogy elfogadjuk ezt a meghívást. Persze ez lemondásokkal jár, ezért kevesen is vagyunk , akik erre az útra lépünk. Pedig minden embernek tudnia kell, hogy ezt a meghívót az örök életre csak itt a földön lehet átvenni. Erre a meghívásra csak itt a földi életünk során lehet igent mondani.
Azt szokták mondani, hogy a földi élet az üdvösség előszobája. Mert mi is az üdvösség? Úgy fogalmazhatnánk meg, hogy az Isten megismerése, Krisztus értünk hozott áldozatának az elfogadása. Ez itt a földön történhet meg, amíg életünk tart, különböző életkorban, de itt kezdődik el az üdvösségünk, amikor a szívünkben hit ébred,amikor az ember rájön, hogy mennyi mindent kaptam én az Istentől- és milyen hálátlan gyermeke voltam. Amikor engedjük, hogy Jézus kezdjen uralkodni az életünkben- akkor kezdődik az üdvösségünk. Itt kezdődik el, és majd ott a halálon túl teljesedik ki.
Aki tehát földi életében elfogadja a mi Istenünk meghívását, az olyan mintha a mennyország előszobájába lépne, az Istennel való boldog találkozás és közösség helyére.
Jézus szavaiból tehát nemcsak azt tudjuk meg, hogy létezik az a hely, amit mennyországnak hívunk. Hanem azt is, hogy ebbe az országba meghívást kaptunk mindannyian, kedves testvérek! Éppen úgy, mint ahogy Jézus példázatában olvassuk, amikor egy király lakomát rendezett. De ott a vendégek, amikor már minden készen volt, sorra visszamondták a meghívást, mert mindenkinek akadt fontosabb dolga.
Jézus azt mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Oda nem vezet más út, kedves testvérek! Nem juthatunk oda úgy, hogy kikerüljük a Golgotát, hogy nem járjuk végig a bűnbánat útját, és nem tölti be a szívünket az Isten iránti szeretet. Aki más utat keres, más utat választ, az nem nyeri el az örök élet koronáját.
Mennybemenetele előtt adta az Úr Jézus a missziói parancsot nekünk, „elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket..” –másképpen talán így is megfogalmazhatnánk, hogy az én meghívásomat adjátok tovább, hogy minél több emberhez eljusson. „mert aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, de aki nem hisz, az elkárhozik.” Van egyfajta sürgetés ebben a parancsban, hiszen nem kicsi a tét: az örök élet ajándéka.
Ezekben a hetekben, gyermekeim tanulmányait figyelve,sokszor szembesültem azzal, hogy milyen az, amikor határidőre kell teljesíteni. És azt mondom, hogy jó, hogy az ember életében vannak határidők, mert még így is hajlamosak vagyunk arra, hogy mindent az utolsó pillanatokra hagyjunk. Van, aki egy beadandó dolgozatot az utolsó napokban készít el, hiába volt rá egy hónapja. Egy felújítás, egy épületátadás előtt, sokszor az előtte levő napokban kapkodnak, hogy készen legyen. Ami határidőhöz van szabva, azért azt megpróbáljuk a legtöbbször teljesíteni.
Jézus Krisztus hívásának az elfogadása nincs határidőhöz kötve, kedves testvérek. Addig van rá lehetőségünk, amíg élünk. De hogy ez meddig tart, azt egyiken sem tudjuk. Ezért küld minket Jézus az emberek közötti bizonyságtételre, hogy ne csússzon ki senki a határidőből,a kegyelem idejéből, hanem minél több ember ajkáról hangozhasson boldog hitvallásként:” élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.” Hadd lehessen sokunknak e földi élet az örök élet előszobája, és lehessen egykor boldog hazatérésünk. Ámen.