Örökkévaló Istenünk!

Bocsáss meg nekünk, de nem tudunk felhőtlen örömmel ünnepelni és örvendezni, mert együtt érző szívvel hordozzuk egymás terhét. Osztozunk azok fájdalmában, akik szeretteiket a közel múltban veszítették el. Azok bánatában is, akik e napokban egy vagy több év távlatából szomorú szívvel emlékeznek övéik elmenetelére.
Imádságos szeretettel fohászkodunk azokért, akik e napokban járják a szenvedések útját. Azokért, akik elkerülhetetlenül ki kell, igyák a keserű poharat. Légy reményük, gyógyítójuk, áldott orvosuk.
De helye van a szívünkben Urunk a bűnbánatnak. Bocsásd meg kérünk kishitűségünket. Minden engedetlenségünket.
Hálával csendesedünk el előtted, a napról napra megújuló gondviselésért, a mi megtartatásunkért. És legfőképpen az ünnepért, Krisztus feltámadásáért. Adj nékünk Igédben öröm üzenetet, evangéliumot, jó hírt, hogy az felüdítse szívünket. Ó, jöjj, élő Lélek, hadd támadjon élet! Krisztus érdeméért hallgass meg minket. Ámen

Máté 28, 1-6.

„Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá. 3Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta.”

Szeretett Testvéreim!

Van egy jó hírem és egy rossz. Ezt a kijelentést azzal a kérdéssel kellene folytatnom, hogy: melyikkel kezdjem? De ma nincs választási lehetőségünk. Még akkor sem, ha húsvét vasárnapján mindnyájan csak jó hírre vágyunk. Örömhírre, evangéliumra, ami arra hív, hogy ünnepet szenteljünk. Szívem szerint el is hagynám a rossz hírt, de nem tehetem, mert húsvét hajnalán a Jézus sírjához siető asszonyoknak is szembesülnie kellett mindkettővel. A jóval is és a rosszal is. Ha valaki mégis elgondolkodna, hogy melyik sorrendet választja, akkor bizonyára velem együtt sokan úgy döntenének, hogy halljuk előbb a rosszat és utána a jót. Ha még valami el is szomorít, de legyen, ami megvigasztal, ami felvidít.
Isten angyala is így gondolta. Ezt a sorrendet választotta. A Jézust kereső asszonyoknak így mondta: Nincsen itt – ez a rossz hír. És a jó hír az, hogy feltámadt!
Ha kimondjuk ezt a szót, hogy „nincs” – az olyan rossz érzést kelt bennünk. Ez esztendő húsvéti ünnepét világszerte beárnyékolja az a rossz hír, ami családok millióit érinti. Ha egy családtagról azt kell mondani, hogy nincs itthon, mert kórházban van. Nincs jól, mert nagyon beteg. Nincs már velünk, mert Isten elszólította mellőlünk. A nincs – a nélkülözés szava is. Nincs rá pénzem. Nincs elég erőm, nincs egészségem, nincs békességem, nincs nyugalmam.
Szeretett Testvéreim! Itt a jó hír a próféta szavaiban, amit egykor Ezékiás, a gyógyíthatatlan beteg király is megkapott: „Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Meggyógyítalak…” (2 Királyok 20,5)
Itt a jó hír Jézus szavaiban a gyásztól terhelt szíveknek. „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (János 11, 25)
Itt a jó hír az anyagiakban szűkölködőknek: „mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.” (Máté 6, 8)
Itt a jó hír Pál apostol bizonyságtételében az erőtleneknek. „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4, 13)
Itt a jó hír a békétlen és nyugtalan léleknek Krisztus szavaiban: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, …Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (János 14, 27)
A Szentírásban több alkalommal is találkozunk azzal, hogy, amikor az ember már azt mondja, hogy nincs, Isten akkor is azt mondja, hogy van. Amikor Illés azt kéri a sareptai özvegytől, hogy hoz nekem kenyeret, az azt mondja: nincs miből. Aztán megtapasztalja a csodát, hogy a lisztes fazék nem ürül ki és az olajos korsó nem fogy ki. A Kánai menyegzőn Mária, Jézus anyja mondja, hogy nincs boruk. És Jézus csodát tesz. A víz borrá változik. Majd az Úr Jézus maga mondja az ötezer ember megvendégelésénél, hogy nincs mit enniük. És megtörténik a kenyérszaporítás csodája. A 38 éve beteg ember azt mondja a Bethesda tavánál, hogy nincs emberem, aki beemeljen a gyógyító vízbe. És megtörténik a csoda. Jézus meggyógyítja. Jézus tanítványai az ékes kapunál találkoznak a beteg koldussal és elmondják, hogy ezüstöm és aranyam nincsen nékem, de amim van, azt adom néked, a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj. Megtörténik a csoda. Húsvét hajnalán is megtörtént a csoda. Amikor az asszonyok azon gondolkodtak, hogy nincs, aki a nagy követ elhengerítse a sír szájáról, akkor odaérve azt tapasztalják, hogy csoda történt. Jézus feltámadt! Legyőzte a halált, megnyitotta a sír száját.
Ezen a húsvéton a legnagyobb reménység üzenete hangzik felénk abban, hogy minden nélkülözést, minden szűkölködést, minden fájdalmat, szenvedést, bánatot, félelmet és kétségbeesést valamilyen csoda követ. A szabadítás, a feltámadás, az új élet csodája.
A feltámadás ünnepe Isten megbocsátó szeretetéről is üzen. Hiszen az, hogy nem hagyta fiát a halálban azt jelenti, hogy megbocsátott minden bűnt, amit Krisztus elhordozott a kereszten és helyet készített neki ott az égi honban Atyai jobbján. Húsvét ünnepén Krisztus feltámadása mellett a mi feltámadásunkra is gondolnunk kell. Néhány perc múlva az úrvacsora közösségében valljuk meg hitünket, és mondjuk el, hogy Krisztus feltámadása által minket is feltámaszt a halálból és halandó testünket halhatatlanságba öltöztetve általvisz az ő örök dicsőségébe. Mindenki, aki hittel kéri Isten bocsánatát, annak azt üzeni Krisztus által, hogy velem leszel a paradicsomban. Aki ma él az Úrvacsora jegyeivel, annak a kegyelem asztala hirdeti, a bűnök bocsánatát. Amikor egymástól távolságot kell tartanunk, amikor nem érinthetjük egymást, akkor Krisztus kitárja karjait és megbocsátó szeretettel ölel át bennünket, úgy, mint egykor az apa a tékozló fiát.
A húsvét alkalma annak, hogy egy kicsit magunkba szálljunk, számba vegyük bűneinket. Hogy az énekíróval együtt valljuk meg, hogy „Mind, ami kín s ütés ért, Magam hoztam Reád, Uram, e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve Itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém.” (341.dics.) Isten szeretné ma a mi életünk felett is kimondani, hogy ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. A példázatbeli apa ennek örömére ünnepet készített, asztalt terített. Isten ma nekünk is ünnepet készít és asztalt terít, az ő Lelke kegyelme így sugárzik felénk.
Igehirdetésem végén Istennek adok hálát azért, amiért ma nem csak jó hírt és rossz hírt hallhatunk, hanem a legjobb hírt is hallhatjuk: Ez egy kettős örömhír. Egyfelől Isten úgy tekint ránk itt a földön, mint bocsánatot nyert, új életet nyert, feltámadott gyermekeire. Másfelől így tekint majd ránk akkor is, mikor szent színe elé állunk. És a feltámadás reménységével a mennyország kapuján bebocsátásra várunk. Krisztus feltámadott, mi is feltámadunk! Így legyen. Ámen.

Mennyei Édes Atyánk!

Nagyon hiányoznak nekünk, akik nincsenek itt velünk. Hiányoznak a szeretteink, a gyülekezet közössége. Hiányoznak, akik elmentek tőlünk az örökkévalóság útján.
Köszönjük Urunk, hogy nincs az a korlátozás, ami tőled elszakíthatna minket. Nincs az a nagy kő, amit te el nem hengeríthetsz. Nincs az magasság, vagy mélység, sem semmi ami elválaszthatna minket a te szeretetedtől.
Áldunk, amiért Krisztusban ma is felragyog felettünk a te megváltó, bűnbocsátó szereteted. Köszönjük az élő reménységet, mely megláttatja velünk csodáidat. Mindenek feletti hatalmadat és szabadításodat.
Könyörgünk hozzád ezen az ünnepi vasárnapon is a betegekért, akik otthonaikban, vagy a kórházban várják megsegítő kegyelmedet. Hálát adunk a gyógyulásokért, a test és lélek megújulásáért.
Imádkozunk, hogy adj lelki erőt azoknak, akiknek már nincs alkalmuk újra megölelni, magukhoz szorítani szeretteiket. Te öleld át őket irgalmas, vigasztaló szereteteddel.
Áldd meg az otthoni úrvacsorai közösségeket, hogy méltóképpen szentelhessük meg az ünnepet, és nyerhessük el kegyelmedet. Lelkiekben légy ott azokkal is, akik magányosak, hogy ne érezzék egyedül magukat.
Imádkozunk a közelben és távolban lévő szeretteinkért. Anyaszentegyházunkért, benne gyülekezeteink közösségéért. Családi hajlékainkért és a szociális intézmények lakóiért. A vírus ellen küzdő világért. Engedd megélnünk csodáidat. Most és örökkön örökké. Ámen.

ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!