Könyörülő Istenünk!

Még ajkunkon sincs a szó, de Te már érted azt. Sokszor jövünk Hozzád különböző érzésekkel. De ezen a vasárnapon, mintha mindnyájan ugyanazt hoztuk volna a szívünkben.

Bennünk a kétség, a bizonytalanság, hogyan tovább, mi vár ránk. Egy érthetetlen, megállíthatatlan folyamatnak vagyunk a részesei. Mind arra vágyunk, hogy ebben a helyzetben mutass utat nekünk! Szólj hozzánk! Vezess minket! Vedd oltalmadba életünket, egészségünket, szeretteinket, gyülekezetünket, településünket, országunkat, nemzetünket, és e teremtett világot!

Bocsáss meg nekünk, ha kétségbeesünk, ha aggodalmaskodunk, annak ellenére is, hogy tudjuk, a Te kezedben van az életünk! Jöjj, kérünk közel hozzánk e megszentelt órában! Bátorító lelkeddel erősítsd hitünket, szeretetünket és reménységünket!

Azt érezzük Urunk, hogy minden időben, de most különösképpen szükségünk van a Te segítségedre.

Érints meg Atyánk sokakat, hogy minél többen Hozzád forduljanak, az imádság és a böjt által meggyógyuljanak! Krisztusért kérünk, hallgass meg minket! Ámen!

Lukács 9, 37-43 „A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje. És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem. Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, úgy rázza őt, hogy habzik a szája, és nehezen távozik tőle, miután meggyötörte. Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták. Jézus így szólt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat! Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának. Mindnyájan elámultak az Isten nagyságán."

Márk 9, 28-29 „Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt? Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel."

Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet!

A jelenlegi világhelyzet, a híradások, az útmutatások mind arra figyelmeztetnek minket, hogy ha tehetjük, maradjunk az otthonunkban. Ne menjünk nagyobb közösségbe. Ahogy körül nézünk, mégis vannak, akik vették a bátorságot, akik úgy érezték, hogy ha valamikor akkor most itt van az ideje annak, hogy menni kell a templomba. Itt van az ideje, hogy Istenhez forduljunk oda. Tőle kérjük és várjuk a segítséget egy meghirdetett veszélyhelyzetben, egy szükséghelyzetben. Ehhez a vasárnaphoz talán nem csak bátorság kell, hanem kell a hit, a lélek indítása. Szeretettel és imádsággal gondolunk e helyről azokra, akik otthonaikban maradtak. Azokra, akik otthonukban imádkoznak és kérik a jó Isten segítségét. Nekünk, lelkipásztoroknak, hiszem, hogy nem az a feladatunk, hogy ilyen helyzetekben megítéljük, hogy kik és hányan jöhetnek be a templomba, hanem az, hogy népünkért, nemzetünkért, a teremtett világért állhatatosan könyörögjünk szüntelenül. Ezért, ha ma senki nem jött volna templomba, mi akkor is ide jöttünk volna, és lélekben együtt könyörögnénk.

Ezen a reggelen: Reményik Sándor szavai jutottak eszembe: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot, s az iskolát!"

Kedves Testvéreim!

A templom olyan a mi számunkra, mint egykor volt Isten népe számára a hegy. Felolvasott igaszakaszunkat Jézus megdicsőülésének története előzi meg. Amikor Jézus maga mellé vette három tanítványát és felmentek a hegyre. Ahol átélték a csodát. Jézus megdicsőülését, amikor arca elváltozott, alakja fénybe öltözött, és két ember jelent meg mellette. Mózes és Illés. A tanítványok nem értették mi történik. Csak azt érezték, hogy jó nekik ott lenni. Jó a mennyei Atya hangját hallani, amikor azt mondja ott a hegyen: Ez az én szeretett fiam, őt hallgassátok!

Mózes a hegyen kapja a tíz parancsolatot. Az Ószövetség emberei mind a hegyre mentek áldozatot bemutatni. Mert felfelé indulni, mindig azt jelenti, hogy közelebb kerülök Istenhez. Talán nem véletlen, hogy a mi templomunk is egy kis emelkedőre épült.

De lássuk, mivel találkozunk itt most Igénkben. Találkozunk a beteggel, az orvossal és a gyógymóddal. Jézus lejön a hegyről és mit lát. Egy apát, aki beteg fiát hozza elé. Mikor megérkezünk az orvoshoz az az első, hogy elmondjuk, milyen panaszunk van. Miért jöttünk. Ez az apa nem azzal kezdi, hogy milyen tüneteket tapasztal fián. Hanem azt mondja ő az egyetlenem. Amivel azt bocsájtja előre, hogy: ő nagyon fontos nekem. Egy beteg gyermek. Aki sokkal több törődést igényel, mint egy egészséges, akinek újra és újra látni kell, ahogyan a betegség erőt vesz rajta, amint valami gonosz lélek gyötri. Hány szülő mondja azt ilyen helyzetben, hogy inkább lennék én beteg, csak a gyermekemet ne lássam szenvedni, fájdalmat hordozni, keresztet cipelni. Ő az egyetlenem, nagyon fontos nekem. A koronavírus jelenléte, a járvány ideje mintha arra figyelmeztetne, hogy ébredjünk rá, hogy beteg, vagy egészséges, fiatal, vagy idős szeretteink, felebarátaink, embertársaink mennyire fontosak nekünk! Most, akiben egy kis lélek van, és csak egy mustármagnyi hit, az azért imádkozik, hogy gyógyuljanak a betegek az ismerősök és az ismeretlenek szerte a világban.

A tanítványok akkor ott úgy érezték tehetetlenek. Megpróbáltak gyógyítani, segíteni, de nem sikerült. Jézus látja, ismeri hiányosságukat. Azt mondja: Ó hitetlen és elfajult nemzedék! Ha Jézus ma jön felénk, és látja az emberi tehetetlenséget, akkor vajon nem ugyanezt mondja?! Hitetlen, elfajult nemzedék.

Kedves testvéreim, amikor valami nem sikerül, gondolunk-e azzal, hogy azért nem, mert nem volt elég erős a hitünk, mert nem imádkoztunk érte.

Testvéreim! Nem vagyunk tehetetlenek, egyet biztosan tehetünk: Imádkozunk.

A beteg után itt látjuk az orvost. Az áldott orvost, aki első látásra felismeri a betegséget. Az apa fiának gyötrelmét, akit gonosz lélek gyötör, akit démoni erők tartanak fogva, ráznak meg és tipornak a földre. Nagy az ördög hatalma és ereje kedves testvéreim. Sok mindenre képes. Sok mindent el tud érni. Sokakat tud fogva tartani. A napokban azt éreztem, hogy az ördög képes a pásztor mellől szétszéleszteni a nyájat, a tanító, a tanár mellől a tanítványokat. Nem az ördög erejét szeretném itt felbecsülni, csak azt megláttatni, hogy mennyi mindenre képes. A mi vigasztalásunk és reménységünk abban van, hogy Isten nagyobb nála, az Úr ereje hatalmasabb tőle. Ez lenne a cél ma is fölé emelkedni, fölé kerekedni az ördög kísértésének, minden erejének. Ezzel a járvánnyal az ördög egy egész világot megrázott, mint azt a beteg gyermeket. Hű tanítványok, hitben járók életek szemlélik tehetetlenül azt, ami körbe vesz bennünket. Mi tévők legyünk? Miért nem látjuk a kiutat? Mi lenne a helyes? Mint egykor ott a tanítványok kérdezték: Mi miért nem tudtuk kiűzni?

És itt érkezünk meg az áldott orvos, az Úr Jézus kijelentéséhez. Őneki nem kell kutató laboratórium. Nem fog kísérletezni. Biztosan tudja a gyógymódot. Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak könyörgéssel és böjtöléssel.

A könyörgés, az imádkozás rámutat arra, hogy Isten nélkül tehetetlenek vagyunk. Itt a tanítványok nem tudták meggyógyítani a beteget. De ott az ékes kapunál, amikor az imádság órájára a templomba mentek, ahol a názáreti Jézus Krisztus nevében szóltak, megtörtént a csoda, lábra állt a sánta. Talpra magyar! Nemzeti ünnepünkön különös üzenete van a költő szavának. Higgyünk abban, hogy Krisztus tudja talpra állítani a mi életünket, családjainkat, szeretteinket, a mi nemzetünket, a mi beteg világunkat!

Szeretett testvéreim! Pál apostol írta egykor Timóteusnak, az ő szolgatársának: „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért."

Ma az Ige szava minket is erre hív Testvéreim! Imádkozzatok, imádkozzunk a betegekért, azért, hogy sikerüljön mihamarabb megállítani e járvány terjedését! Adjunk hálát az egészségben lévőkért, azokért, akik ma a templomokban és otthonukban az Úrhoz könyörögnek!

És böjtöljetek! Tartsunk böjtöt! Jónás egykor Ninive városának utcáin hirdette, hogy még negyven nap és elvész Ninive. Mi nem tudjuk, hogy negyven nap kegyelmi időt kapunk-e? Nekünk bizonytalan időink vannak. Nem tudjuk, meddig nem lehet iskolába menni, óvodába menni. Nagy közösségben ünnepet szentelni. De azt tudjuk, hogy amikor Ninive népe böjtöt tartott. Isten megkönyörült rajtuk. A Niniveiek úgy böjtöltek, hogy megbánták bűneiket. És kérték Isten bocsánatát, hogy szabadítsa meg őket. Könyörögjünk mi is, hogy Isten szabadítson meg minket a betegség terhe alól, a járvány fenyegetésétől, az elveszéstől, a gazdasági következményektől! Imádkozzatok és böjtöljetek.

2020. március 15-ét írunk. 172 évvel ezelőtt, 1848-ban ezen a napon a magyar nép egy másfajta terhet hordozott. Akkor nem a betegségből, a félelemből akartak eleink megszabadulni, hanem az elnyomó hatalom szorítása alól. A forradalom idején is voltak biztosan, akik imádkoztak és böjtöltek. Talán ezért élhetünk ma ebben a tekintetben egy szabad országban. Voltak, akik életüket adták a hazáért. Legyen áldott az ő emlékük! Ma újra hazánk a tét. A betegség ereje, a járvány terjedése akarja elvenni tőlünk az templomot és az iskolát. Higgyük testvéreim, hogy ez a fajta, csak imádsággal és böjtöléssel űzhető ki! Ámen!

Mennyei Édes Atyánk!

Emberi erők próbálják megállítani körülöttünk a vírus terjedését. Kérünk, bocsáss meg nekünk, ha mi magunk, is mint egykori tanítványaid tehetetlenül, értetlenül szemléljük azt, ami körülvesz bennünket! Bocsásd meg minden bűnünket, engedetlenségünket és mulasztásunkat!

Kérünk, tekints le kegyelmesen a mi életünkre. Imádkozunk hozzád a beteg gyermekekért, a beteg gyermeket nevelő családokért! Erősítsd az ő hitüket az imádság által! Gyógyítsd az ő testüket és lelküket! Adj hálát azok szívébe, akik egészségben tudhatják maguk mellett szeretteiket! Áldott légy Urunk, amiért őrzöd és vigyázod életünket! Köszönjük neked a lelkeket, akiket egybegyűjtöttél e válságos időben is, hogy egymás hite által erősödjünk és Igéd tanításában reménységre leljünk.

Imádkozunk hozzád a templomért és az iskoláért. A családi hajlékokért, add, hogy élet és egészség legyen minden helyen! Légy azokkal, akik otthon maradtak! Őrizd őket is Urunk! És hozd el az idejét annak, hogy újra együtt lehessünk a te nevedben egymás örömére és neved dicsőségére!

Imádkozunk a mi népünkért, nemzetünkért. Határon innen és túl élő testvéreinkért. Áldd meg a csöndes megemlékezéseket, melyek szívünkbe idézik a szabadságért életüket áldozó lelkeket! Add, hogy tekinthessünk a mi Krisztusunkra, a mi legfőbb szabadítónkra, akit elküldtél hozzánk, hogy mind népünknek, mind személyes életünknek megmentője, megtartója legyen!

Ezen a vasárnapon is könyörgünk Hozzád a gyászban megszomorodott szívekért. Azokért a családokért, akik a közelmúltban veszítették el szeretteiket. Kérünk légy vigaszuk és támaszuk a mindennapokban! Adj nekik lelki erőt elhordozni szerettük hiányát!

Kérünk, fogadd kedvesen könyörgésünket és böjtölésünket! Krisztus érdeméért kérünk, hallgass meg minket! Ámen!