Örökkévaló Istenünk! Te, aki Ura vagy a természetnek, az időknek, az emberi életeknek, arra méltattál minket, hogy elvezettél újra a drága adventi időhöz. Légy ezért áldott Urunk! Légy áldott,mert ma is ébren tartod szíveinkben ate ígéreteidet. Ez ad nekünk reménységet, bármi zajlik is körülöttünk. Hogy mind igazak és ámenek, amik szádból kijöttenek. Ezzel a bizonyossággal várjuk az ünnepet,hogy ígéretedhez hűen te velünk vagy és velünk maradsz. Köszönjük, hogy egykor Jézus Krisztus a földre jött, s értünk testet öltött. Hogy a Királyok Királya szolga lett, hogy bűneinket felvitte a keresztfára, hogy eleget tegyen az isteni igazságnak. Mennyei Édesatyánk! Advent első vasárnapján mindenki máshol hallgatja és olvassa hozzánk szóló üzeneted. Tedd templommá a mi otthonainkat, szenteld meg szívünket, így készíts minket neved imádására és magasztalására. Krisztusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

Jeremiás siralmai 3, 18. 21-26. „Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban! ... De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: 23minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom. Jó az ÚR azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak. Jó csendben várni az ÚR szabadítására.”

Kedves Testvérim! Szeretett Gyülekezet!

Mondták-e már nekünk valaha, hogy: ezt gondold meg jól, ezt gondold át, vagy gondolt újra? Ezek a szavak akkor hangzottak felénk, ha rossz döntést hoztunk, vagy ha valamit nem jól láttunk, ha egy kérdésre nem jó választ adtunk, vagy életünk egy-egy helyzetét nem jól ítéltük meg. Gondold újra! Ez a figyelmeztetés képes arra, hogy formálja érzéseinket, megváltoztassa gondolkodásunkat, hangulatunkat. A 2020. esztendő adventjén bizony nagy szükségünk van arra, hogy egy bizonytalan, reményt vesztett világ reménységre leljen. A mai igehirdetésnek azt a címet adtam, hogy: Gondold újra! Ez az Advent ideje arra adatik most a mi számunkra, hogy gondoljuk újra az életünket. Gondoljuk át, és értékeljük át, hogy milyen nagy kincs az Istenbe vetett reménységünk, milyen nagy kegyelem rajtunk az Isten szeretete. És tanuljunk meg csendben várni az Úr szabadítására.

1. „Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban!” Jeremiás Jeruzsálem pusztulását látva jut el erre a megállapításra. Látja a romokat, a veszteséget, a porba hulló életeket. Saját bőrén érzi a megpróbáltatások erejét. Szíve mérhetetlen fájdalmát fogalmazza bele sirató és panasz énekeibe. Így születik meg a Siralmak könyve. Az elmúlt hetek és hónapok bizony a mi szívünkbe is sok aggodalmat, félelmet, reménytelenséget és fájdalmat hoztak. Sokak szemében láttunk könnyeket, vagy mi magunk is sírásra fakadtunk, amikor a sok beteg emberre gondoltunk. Az Úrhoz tért életek emlékeit szívünkbe idéztük. Láttunk mindnyájan megannyi nyomorúságot. Így érkeztünk el advent idejére, ezeket hoztuk magunkkal. Ebben a helyzetben tanít minket Jeremiás példája. „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek.” Újra gondolni azt is jelenti, hogy nem csak a láthatókra nézek, hanem számba veszem, számításba veszem azt is, ami láthatatlan. Isten Szentlelkének munkáját, amit úgy ismerünk, hogy olyan, mint a szél. Nem látjuk, nem tudjuk, honnan jön és hová megy, csak halljuk a zúgását. Érezzük jelenlétét. Ez ad nekünk okot a reménységre. Isten jelenléte. Boldog az az ember, aki a legnagyobb próbák között is vallani tudja, hogy „Egyedüli reményem, ó Isten csak te vagy.” Akinek szüntelen imádsága, hogy „Csak azt el ne veszítsem, mi benned ó Úr Isten remélni megtanít.” Az emberi bölcsesség kimondja, hogy ahogyan a jó elmúlik, elmúlik a rossz is. Egyszer egy hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely: A szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Csupán egyetlen szót vésett bele: „elmúlik”. Türelemre tanít. Várjuk ki és egyszer vége lesz.

2. Az emberi bölcsesség felett, nekünk van egy égi reménységünk. Még pedig az, amit Jeremiás így fogalmazott meg: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” Isten irántunk való szeretete és hűsége is arra hív, hogy: Gondold újra. Az adventi hetekben van, hogy úgy emlegetjük a karácsonyt, hogy a szeretet ünnepére készülünk. Sokunk szíve nagyot dobban ekkor és rögtön azon kezdünk gondolkodni, mivel ajándékozzuk meg egymást, ami igazán kifejezi szeretetünket. A mögöttünk lévő időkben olvastam egy mondatot, ami azóta mindennap eszembe jut, így szólt: Ezen a karácsonyon nem az lesz a fontos, hogy mi van a fa alatt, hanem az, hogy kikkel álljuk körül. Rejtve van még előttünk az ünnep ideje, de egy biztos, hogy Isten ott lesz velünk. Ott lesz az ő szeretetével, irgalmával és hűségével a családi közösségekben, ott a megárvult, özveggyé lett szívekben, ott lesz a magányos életek mellett. Szeret az Úr, azért nincs még végünk! Gondold újra! Az ünnepvárás ideje örvendeztessen meg az egymás iránti emberi szeretetben és ragyogtassa fel előttünk a soha el nem múló Isteni szeretet.

3. Végül pedig figyeljünk az Ige harmadik üzenetére: „Jó csendben várni az ÚR szabadítására.” Isten talán nem véletlenül akar most bennünket otthon tartani. Az ünnep közeledte mindig egyfajta felpezsdülést jelent. Emberektől hangos, zajos utcákat, bevásárló központokat. Pedig Isten az adventet arra rendelte, hogy eljöjjön életünkbe az elcsendesedés ideje. A ráfigyelés ideje. „Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz…” (274. dicséret) Szeretett Testvéreim! Ebben az adventben keressük többször az Úrral való közösséget, az imádságban való elcsendesedést. Valljuk együtt a zsoltárossal, hogy: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.” Zsoltárok 62,6. Az ószövetségi nép élére Isten sokszor állított olyan vezetőket, akik eszközei voltak az ő szabadításának. Mózes, aki az egyiptomi szolgaságból vezette ki népét, a bírák, majd a próféták, akik megtérést hirdettek, és ha a nép engedelmeskedett, akkor Isten irgalmas szeretete, az ő szabadítása lett a felelet. Ma az újszövetség embereiként, hisszük és valljuk, hogy Isten elküldte hozzánk az ő egyszülött fiát, az Úr Jézus Krisztust, Ö a mi szabadítónk.

Az adventi csöndes várakozásban éljük át ezt a csodát, hogy Ő megszabadít a félelmeinktől, aggodalmainktól, gyászunktól, szomorúságainktól. És helyette békességet, hitet és reményt ad. Köszönöm, hogy ezen a vasárnapon együtt gondolhattuk újra életünket, adventünket. Legyen ajkunkon az adventi bizonyságtétel, hogy „Krisztus én életemnek te vagy reménysége…” (416. dicséret). Adjon vigaszt minden helyzetben, hogy Isten szeret. Kívánom, hogy csendes várakozásunknak legyen gyümölcse az Úr szabadítása. Így legyen. Ámen.

Mennyei Édes Atyánk! Ezen a csendes adventi vasárnapon a te irgalmas szeretetednek szentelünk ünnepet. Annak a szeretetnek, mely szabadítót küldött a földre. Áldunk téged azokért, akik a betegség terhétől szabadultak meg. Könyörgünk a még kétségek, aggodalmak és félelmek között lévőkért. Tekints reánk kegyelmesen Urunk, bocsáss meg, mert még mindig több ajkunkon a panasz és sóhaj, mint a hála és a dicséret. De most Téged dicsérünk a bűnből való szabadulásért, a megbocsátás ajándékáért. Hálát adunk megváltásunkért, a kárhozattól és az örök haláltól való szabadításért. Segíts, Urunk újra gondolni életünk eseményeit. Segíts, hogy tudjunk benned bízni, benned reménykedni. Segíts, hogy felismerjük a te végtelen szeretetedet. És szüntelenül vágyjunk a veled való közösségbe. Kérünk, őrizd és tartsd meg mellettünk szeretteinket, hogy együtt érkezhessünk meg az ünnepre. Te vigyázz szeretteinkre, közelben, távolban és szerte a világban. Tartsd meg őket egészségben. Adj kitartást a csüggedőknek, a megterhelt életeknek. A betegeknek, szenvedőknek, a gyógyítás szolgálatban álló lelkeknek. Légy vigasza a gyászban megszomorodott szíveknek. Azoknak, akik szerettük nélkül, az ő emlékével érkeznek az ünnepre. Őrizd gyülekezeteink közösségét. Tartsd egybe és tartsd össze a most szétszéledt nyájat, hogy amikor eljön a szabadítás ideje, újra együtt dicsérhessünk Nevedet. Imádkozunk településeink elöljáróiért, és minden lakójáért, testvér-gyülekezeteink lelkipásztoraiért, és tagjaiért, Oltalmazd kérünk népünk, nemzetünk életét. Áldd meg a ránk váró adventi napokat és ünnepét idejét. Urunk! Mutasd meg rajtunk hatalmadat, hogy sokan felismerjék az Ige igazságát, jó csendben várni a te szabadításodra. Krisztus érdeméért kérünk hallgass meg minket. Ámen.

Minden Kedves Testvérünknek áldott, csendességben eltelő ünnepi készülődést kívánunk!