A 103. zsoltár sorai készítsék szívünket az Igehallgatására:

„Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.” Ámen.

Ézsaiás 40, 29-31: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

Kedves Testvéreim! Szeretet Gyülekezet!

Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy ezekben a napokban egy kicsit irigykedve nézek a vígan röpködő madarakra, akik mintha tudomást sem vennének arról, hogy egy világjárvány vesz körül bennünket. Akik víg énekükkel együtt dicsérik az Istent. De jó lenne nekünk is szárnyra kapni, útjainkra vígan indulni, Istent együtt dicsérni és magasztalni.
Segítsen ez a mai igehirdetés mindnyájunkat lelkiekben felemelkedni. Az Ige üzenete hozza közel hozzánk az Istent. Az Ő jelenléte pedig hívjon egységbe bennünket. Mondassa ki velünk, hogy most nem mehetek, de lélekben ott vagyok veletek. Az imádság ereje által, Isten Szentlelke által együtt vagyunk.
A Szentírás több alkalommal is állatok példáján keresztül tanít bennünket. A Példabeszédek könyve a hangya szorgalmát állítja elénk jó példaként. (Példabeszédek 6,6) Az evangélium szavaiban azt találjuk, hogy „legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!” (Máté 10,16) A zsoltáros pedig figyelmeztet, hogy „Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni!” (Zsoltárok 32, 16) Ézsaiás egykor a nagyheti eseményekről jövendölt, mikor Jézust, mint Isten bárányát nevezi meg."Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját." (Ézsaiás 53,7)
Ma pedig a sasmadár kerül figyelmünk középpontjába. Mert, akik az Úrban bíznak erejük megújul, szárnyra kelnek mint a sasok. Tanítson ma bennünket a sasnak három tulajdonsága. A látása, a táplálkozása és a szárnyalása.
1. A szemem, mint a sasé - mondja az éleslátású ember. A sas látása összefüggésbe van azzal, hogy milyen magasságokba emelkedik. Amikor az iskolában egy diák kijön a táblához megoldani egy feladatot, felírni egy gondolatot, akkor azt szoktuk kérni, hogy lépj hátrébb. Mert távolabbról nagyobb a horizont. Többet látsz, jobban észreveszed az összefüggéseket. A sas képes olyan magasságokba emelkedni, ahonnan azt is meglátja, ami a hegy túloldalán van. De jó lenne nekünk is felülemelkedni a hegyként elénk tornyosuló akadályokon, korlátainkon, megpróbáltatásainkon. De jó lenne túl látni a láthatókon. Túl látni a bezártságon, az üres iskolán és templomon, túl látni a munkanélküliségen, a nehéz gazdasági helyzeten és meglátni, hogy Isten mit készít a hegy túloldalán. Ha csak a kilátástalan, bizonytalan helyzetünket szemléljük, az erőtlenné tesz minket. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnya kelnek, mint a sasok. Az Istenbe vetett hit látása segítsen bennünket felülemelkedni a jelenlegi helyzetünkön. Ne engedjük, hogy a múlandóság, a reménytelenség sötétje megvakítson minket. Tekintsünk bátran, hittel előre, hogy az örökkévalóság fénye ragyogja be minden utunkat.
2. Ez fény Isten Igéjéből táplálkozik. S, hogy ez a fény a miénk legyen nekünk is az Úr szava által kell megújulnunk és megerősödnünk, lelki táplálékot nyernünk. Figyeljük csak meg, milyen érdekes a sas táplálkozása. A sasnak folyamatosan nő a csőre. Ha túlságosan megnő, akkor nem tud táplálkozni. Ezért mikor időnként túlnő a csőr, addig ütögeti a csőrét a sziklához, míg a túlnövés le nem kopik, és a csőr hegye újra éles nem lesz. Erről szól a 103. zsoltár 5. verse, ahol azt olvassuk, hogy „Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.” Mikor azt látjuk, hogy Isten jó, betölti a szükségeinket, nem bűneink szerint bánik velünk, akkor azon kell igyekeznünk, hogy azokat a túlnőtt részeket, melyek akadályoznak a lelki táplálék, az Ige felvételében, azokat ütögessük oda a Kősziklához, hogy elkopjanak. Ezek a túlnőtt részek olyanok, mint az emberi büszkeség, önteltség, gőg és harag, a munka és a pénz túlzott szeretete, a bálványimádás. Ezek bizony akadályt képeznek abban, hogy a hívő ember Istennek tetsző, engedelmes életet éljen. Le kell koptatni, le kell törni, és el kell törölni azokat a bűnöket, amelyek nem engednek hozzáférni az Igéhez.
3. És végül nézzünk fel az égre és gondoljunk ott a magasban szárnyaló sasmadárra, mely szárnyait kitárva képes a magasban maradni. Életérzéseink olyan hullámzóak. Az örömök, az ünnepi pillanatok képesek minket a magasba emelni, és a terhek, gondok, bajok, nehézségek tudnak egészen a mélybe húzni. A sast kitárt szárnyai tartják a magasban. Minket pedig kitárt kajaink tudnak lelki magasságokban tartani. A kitárt karok képesek az ölelésre, a kitárt karok befogadóak és elfogadóak. A kitárt karok egymásért nyúlnak. Volt idő mikor a kitárt karok az ég felé tartott kezek az imádság jelei voltak. Isten áldást ad kitárt karjainkra.
A sas kitárt szárnyai oltalmat, védelmező szeretetet is jelentenek. E napokban így kell, átöleljük szeretteinket oltalmazó, védő szeretettel. Engedjük, hogy Isten mindnyájunkat szárnyai alá vegyen.
Legyen imádságunk Siklós József: Szárnyaid alatt című versének néhány sora:

„Vészben van itt testem, lelkem, Vészben parány éltem,
Félénk, hideg, csüggedt lettem, Árnyamtól is féltem...
Rejts el engem szárnyad alatt, Vész elől, óh, rejts el,
Hideg szívem, alvó hitem, Szent tüzeddel gyújtsd fel!

Szárnyad alá, jó Istenem, Siet ki védtelen
Sebet gyógyítsz, könnyet törölsz: Irgalmad végtelen.
Csak egyedül tenálad jó, Ott nem ér a bánat,
Betakargat, fel-felüdít, Áldott puha szárnyad...”

Fohászkodjunk, hogy a Lélek tüze lobbantsa lángra alvó hitünket, mert, akik az Úrban bíznak erejük megújul és szárnyra kelnek mint a sasok. Az énekíró jól ismeri az Igében bízó élet útját: „Megesküvél, Uram, és igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon. Meglátom Jézusom és áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.” (425. dicséret)
Igehirdetésem bevezető gondolataiban arról szóltam, hogy de jó lenne együtt énekelni. Ezen a vasárnapon Egressy Béni születésének 206. évfordulóján egy olyan dallamot idézünk fel, amit a neves zeneszerző a Szózat soraival belevésett a szívünkbe. Kívánom, hogy az Úr üzenete is így maradjon meg gondolatainkban: Legyen éles látásunk, mely túllát a jelen megpróbáltatásain. Tegyünk meg minden azért, hogy Isten Igéje ne ütközzön akadályokba és ne szóljon hiába. És engedjük, hogy az oltalmazó szeretet e napokban is magasba emelje lelkünket. Így legyen. Ámen.

Mennyei Édes Atyánk!

Bezártságunk ellenére is hálás a szívünk, amiért te nem hagyod el népedet. Köszönjük, hogy egy újabb vasárnap jött el az életünkben, amit azzal a reménységgel vártunk, hogy újra halljuk szent szavadat.
Olyan jó a te neved dicsőségére ünnepé szentelni a nyugodalom napját. Olyan jó szívünket hozzád emelni és benned bízni. Minden erőtlenséget legyőz bennünk égi üzeneted, miszerint, akik benned bíznak, azoknak erejük megújul. Köszönjük temetett világodat, benne az égi madarakat, a magasban szárnyaló sasmadarat, melynek képe tanít minket a helyes látásra, az Igével való élésre és a felemel a lelki magasságokba. Bocsáss meg nekünk minden vétkünkért. Oltalmazz a te szárnyaid alatt, s ha kedves előtted sasszárnyakon vidd az égbe lelkünket. Hadd lásuk meg irgalmadat és hatalmadat.
Gyógyító szereteteddel emeld fel az elesetteket, légy áldott orvosa a betegeknek, erőssége a gyöngéknek. Vigasza a bánatban, gyászban járó életeknek, családoknak és nemzeteknek. Könyörülj rajtunk! Közelben és távolban lévő szeretteinken. Határainkon innen és túl élő testvéreinken. Adj hűséget és kitartást a mi szívünkbe, hadd zengjen énekünk, hogy áldjon vagy verjen sors keze itt élned, s halnod kell. Ámen.

Az Úr legyen és maradjon mindnyájunknak őriző pásztora! Ámen.