MIT TESZEL BÁLVÁNYAIDDAL?
(Sarkad-Újtelek, 2012. április 15.)

Lectio: 5Móz 4, 5-8. 15-19. v. + Róm 2, 17-29. v.
Textus: 5Móz 4, 23-24. v.
Énekek: 155; 166/1-4; 184; 151; 492/5; 194;

„Vigyázzatok, ne feledkezzetek meg Isteneteknek, az ÚRnak veletek kötött szövetségéről, és ne készítsetek magatoknak istenszobrot semminek a képmására, mert megtiltotta Istened, az ÚR. Mert az ÚR, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten!”

Szeretett Testvéreim!
Mózes 5. könyve a második és többedik nemzedéknek szól. Azoknak, akik már nem élték át az Egyiptomból való szabadulás csodáját. Azoknak, akiknek már valamilyen módon természetessé vált, hogy az ÚRnak szolgálnak. Természetessé vált, hogy ott a szent sátor a táboron kívül, és hogy Isten vezeti népét. Ők már nem lázadoztak Mózes vezetése ellen. Azt is megszokták.
Ők már csak az előző nemzedék elbeszéléséből ismerték azokat a csodákat, amiket Isten tett a néppel, és nekik fel kellett készülni lélekben azokra a csodákra, amiket Isten ezután fog tenni velük, az egész nemzedékükkel. Ezért kellett számukra megismételni az egész törvényt, felidézni, mit tett velük az Isten.
S minden nemzedéknek feladata, hogy tovább adja a személyes tapasztalatait a következő nemzedéknek, ahhoz, hogy ők is ismerjék, megismerjék mindazt, amit Isten velük tett.
Nagyon belém ivódott egy történet: Úgy lett történész egy gyermekből, hogy Budapesten az egyik általános iskolában éppen az 1848/49-es forradalomról tanultak. Ő pedig kiskamaszos lelkesedéssel mondta a tanárnőjének: Olyan kár, hogy mi a Kossuth u. 56. alatt lakunk, mert 48-ban volt forradalom, 56-ban pedig nem. Erre a tanára csak annyit kérdezett: Kisfiam, veled soha nem szoktak beszélgetni a szüleid? S aznap este, amikor ezt elmondta a szüleinek, csendes, de életre szóló élménybeszámolót hallott arról, hogy milyen forradalom volt 56-ban. Az egész életét meghatározták az akkor hallottak.
Amikor lehetőség adatik családban, szomszédságban, utazás közben, hogy meghallgassanak, elmondjuk-e, amit Istenről, az Úr Jézus Krisztusban nekünk adott kegyelemről, a megváltásról és Isten velünk tett csodáiról tudunk? Elmondjuk-e Krisztust követő életünk tapasztalatait? Vagy meg kell kapnunk a szemrehányást: te soha nem beszéltél Istenről nekik? Az csak az Isten titka, hogy mikor lesz egy beszélgetés, egy bizonyságtétel, Isten törvényéről, evangéliumáról szóló tanítás életre szólóan meghatározó élménnyé és eligazítássá!
Mózes ezért ismétli meg a törvényt. És ezért van az Isten Igéjében: Ismételgesd azt fiaid előtt, hogy beléjük ivódjon Isten Igéje, és ne térjenek el attól.

Megrendítő azonban, hogy Mózes igen sok időt töltött azzal, hogy arra emlékeztesse népét: ne legyen más istened. Ne imádj, ne tisztelj más isteneket az egy élő Istenen kívül.
Miért talál ki az emberi szív újabb és újabb bálványokat, amiknek odaadhatja magát? Azért, mert a bűntől megrontott emberi szívünk tele van vágyakkal, indulatokkal és félelmekkel. Vágyakkal, amelyek célokat tűznek ki elénk: ha majd azt elérem, akkor teljes, boldog lesz az életem. S miután elérték, kiderül, hogy még mindig nincsenek célnál, ezért újabb és újabb célok: ha majd az elértem… De nem tud betelni a szív, nem tud betelni a test, és egyre jobban sodródnak: majd, ha ezt is elértem…
A másik oldal pedig a félelem oldala: ha ezt nem teszem meg, akkor biztosan bajba kerülök. Ha ezt és ezt elmulasztom, nem tudom elhárítani magamtól a veszedelmet, betegséget, ellenséget.
A bálványok elfoglalják a szívünket, az értelmünket. Tudok olyan buszvezetőről, aki nem egyszer késett a menetrendhez képest. Azért, mert az egyik megállóban olyan mulatóhely van, amelyben játékgép is fel van állítva. Ő pedig kényszeresen ment ebben a megállóban a játékgéphez, észre sem véve, hogy mennyi időt és mennyi pénzt hagyott ott…
Másnak azért csökkent hirtelen le a munkahelyén a teljesítménye, mert egy félelme egyre nagyobb mértékben erőt vett rajta, és munka közben is arra összpontosította a figyelmét: Hogyan tudnám a bajt elhárítani magamról, a családomról?
Mindannyiónknak vannak kísértései. A Sátán pedig ügyes kerítő. Nagyon jól tudja, hogy a bennünk lévő kísértések előbb vagy utóbb megkeresik azokat a lehetőségeket, ahol a kísértéseinket kiélhetjük, máskor pedig elénk hozza azokat a helyzeteket, amelyekben könnyen megkísértetünk és elbukunk.
A bálványokat azért készítették, hogy kiszolgálják az emberi félelmeket indulatokat és emberi vágyakat. Tökéletes eszközök arra, hogy elvonják figyelmünket az élhető élettől, és elvonják figyelmünket attól, aki az életet teremtette, az élet igazságaival megajándékozott bennünket.
Ne legyenek bálványaid! Isten népének egyik legfontosabb szabálya: Ne engedd, hogy más töltse ki a szívedet, életedet, mint az élő Isten szeretete, igazsága, útmutatása, kegyelme és jósága és a benne való bizalom.
Ne engedd, hogy félelmeid, indulataid, vágyaid megtalálják azokat a tárgyakat, alapokat, amelyek ezeket a félelmeket, indulatokat, vágyakat kiszolgálják, és alapot adnak arra, hogy tovább növekedj a félelmekben, indulatokban és vágyakban. Egy templomos keresztyén férfi igen sok keserűséget szenvedett el valakitől a falujában. Szíve, lelke egyre jobban eltelt haraggal és gyűlölettel. Egyre többet gondolt a bosszúra. Az Interneten kalandozva egyre többször foglalkozott a kivégzési módokkal. Akkor riadt meg magától, amikor a karóba húzás részletezésekor szinte kéjesen gondolt már arra, hogy ezt legszívesebben az ellenségével megtenné. S akkor döbbent rá, hogy amikor elutasította Jézus szavát: szeresd felebarátodat, mint magadat, és hogy imádkozzon az ellenségeiért, ezzel megnyitotta maga számára az utat oda, hogy a gyűlölet bálványához, a bosszú bálványához menjen, ami teljesen beszőtte már lelkét, gondolatait. Így menekült vissza a Megváltóhoz, Krisztushoz.
Ne legyenek bálványaink, hanem minden érzésünkkel, mindazzal, ami foglalkoztat, Istenhez menjünk, aki valódi segítséget, valódi beteljesedést, valódi jövőt és teljes életet ad. Ne csinálj magadnak bálványokat, rombold le a bálványokat, hagyd el a bálványokat. Mert azok elszakítanak attól az Egyetlentől, aki életedet teljessé teheti. Olyan sokat kaptunk az élő Istentől, miért dobnánk el ezeket a valódi értékeket?
„Mert melyik nagy nemzethez vannak olyan közel az istenei, mint hozzánk a mi Istenünk, az ÚR, valahányszor kiáltunk hozzá?! És melyik nagy nemzetnek vannak olyan igazságos rendelkezései és döntései, mint amilyen az az egész törvény, amelyet én adok ma elétek?!”
Attól való félelmünk, hogy az Isten törvényének való engedelmesség megfoszt bennünket az élet örömeitől, és kiszolgáltat e világ rossz lehetőségeinek, kialszik a Római levél 8. részéből származó idézeten: „Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” Ha a tökéletes Isten annyi mindent tett értünk, vajon találhatunk-e máshol többet, jobbat, mint a Fia árán is minket szerető Istennél? Ezt nekünk kell tudnunk, eldöntenünk, hogy Istennél keressük nyugalmunkat, békességünket és boldogságunkat. Nekünk kell eldönteni, kimondani, hogy nem fordulunk máshoz, nem fosztjuk meg magunkat attól, amit Isten ajándékoz nekünk, ha hűségesek, engedelmesek vagyunk.
Hogyan lehet megszabadulni a bálványoktól? Három rövid kis szabály segít ebben minket.
1) Csak és egyedül a Szentháromság Istenhez imádkozom! Soha, semmi és senki máshoz nem könyörgöm. Mert ez már bálványimádás. Senki mástól nem várok természetfeletti segítséget. Sem kövektől, sem emberektől, sem tárgyaktól, sem égitestektől. Semmi mástól. Mert tudom, hogy mindenek teremtője, alkotója, beteljesítője az élő Isten. Amit ő megad, az tökéletesen elég. Amitől megfoszt, azt bölcsen teszi. Amitől eltilt, azzal a javamat keresi. Ezért csak és egyedül a Szentháromság Istenhez imádkozom!
2) Istenhez rendszeresen fordulok imádságaimmal, köszönetmondásommal, kéréseimmel. A rendszeres beszélgetés nem feltétlenül hosszú beszélgetéseket jelent. Akik szeretik egymást, azok félszavakból is értik egymást. Nem a bőbeszédűségünkért hallgattatunk meg, hanem azért, mert Isten szeret. Tehát a rendszerese imádkozás nem feltétlenül hosszú időt jelent. Hanem Isten rendszeres megszólítását. Talán csak egy-egy sóhaj-szerű imádságot: „Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!” (Zsolt 118, 25. v. – Károli)
3) Őszintén beszélek az élő Istennel. Nem illendően, hanem őszintén. Azokkal az érzésekkel, amelyek bennem vannak. Ha éppen haragszom Istenre, mert úgy érzem, hogy felborította az életemet, akkor inkább azt mondjam el, mint hogy elhagyjam az imádságot, vagy valami egészen másba kezdjek bele. Isten úgy is érti a gondolatainkat, tudja, mi játszódik le bennünk. Miért is alakoskodnánk előtte? De mondjuk el neki. S ha közben már érezzük, hogy nincsenek helyén a gondolataink, akkor kérjük: Istenem, segíts, hogy megértselek. Segíts, hogy meg tudjak változni. Egyszer egy ifjúsági körben valaki imádságában azt mondta: „Uram, te tudod, hogy mennyi parázna vágy van bennem. Tudod, hogy legszívesebben mindenkit az ágyamba vinnék. De segíts megváltozni." Ekkor kezdődött az életének átformálódása. Most már évtizedek óta hűséges házasságban él.
És mindezek mellett ne feledkezzünk meg a szövetségről, amit az élő Isten Jézus Krisztusban adott nekünk! Egy hete úrvacsoráztunk, hogy megerősödjünk a Krisztus kegyelmi szövetségében. Azóta hogyan éltünk ezzel a szövetséggel? Nyilvánvaló volt-e, hogy Krisztushoz tartozunk? Ha a szívünk nem változik meg, akkor külsőleg lehetünk mi szuper keresztyének, szuper kegyesek, mégsem leszünk hűségesek Krisztushoz, nem leszünk valódi Krisztus-követők. Erre utal a tanmese a kisegérről a vasárnapi útravalón is.
Nem húzhatunk kétfelé. Vagy Krisztust követjük, vagy a bálványainknak szolgálunk. Ki mellett döntünk? Kié legyen a szívünk? „Vigyázzatok, ne feledkezzetek meg Isteneteknek, az ÚRnak veletek kötött szövetségéről, és ne készítsetek magatoknak istenszobrot semminek a képmására, mert megtiltotta Istened, az ÚR. Mert az ÚR, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten!” Ezért imádkozzunk egyedül és kizárólag a Szentháromság Istenhez. Imádkozzunk rendszeresen, még ha csak egy szavas, vagy egy-két mondatos imádságokkal is. Beszéljünk őszintén Istennel. És ő válaszolni fog, ahogy arra szükségünk van. Mindemellett pedig ragaszkodjunk Krisztus szövetségéhez, és tagadjuk meg a vágyaink, indulataink, félelmeink által szívünkben gyártott, befogadott bálványokat. Mert a Szentháromság Istenen kívül nincs más isten, akihez fordulhatnánk! Ámen.