SEMMIÉRT NE AGGÓDJATOK
(Sarkad-Újtelek, 2011. szeptember 25.)

Lectio: Példa 30, 4-9. v. + Lk 12, 16-34. v.
Textus: Fil 4, 6-7. v.

Énekek: 119/1; 119/37-40; 379/4-5; 151; 497/5; 274/1-4;

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Szeretett Testvéreim!
A héten indult az Internet világában, a világhálón egy új hírportál. Egy zsinati osztályvezető küldte erről az értesítést. Azért tartotta fontosnak megosztani ezt a hírt, mert ez az új hírportál azért jött létre, hogy a jó híreket közzé adja. Nem balesetekről, nem bűnügyekről, nem viszályokról, nem bankok bedőléséről, nem megszorító intézkedésekről tudósít, hanem az országban, a világban történt jó dolgokról. Az a címe a weblapnak: Pozitív Nap. (www.pozitivnap.hu)
Ennek a weblapnak a készítői azokat célozták meg, akik a sok rossz hír, a sok rossz esemény között vágynak olyan jó események hírére, amelyek egy kicsit felüdítik őket, azzal, hogy történnek jó dolgok ebben a világban, nemcsak rosszak.
Minket, keresztyéneket is rendszeresen elérnek a rossz hírek és a rossz tapasztalatok. Ahogy rövidülnek a nappalok, lassan egyre észrevehetőbb, hogy javában benne vagyunk az őszben – annak ellenére is, hogy délben még kora nyárias melegek vannak – s egyre inkább hajlamosak vagyunk mindent sötétebben látni. Amikor pedig bekapcsoljuk a rádiót, tévét, és halljuk a nem kedvező híreket; esetleg amikor a közelgő télre gondolunk, amikor el kezdjük osztani a nyugdíjat, fizetést, hogy még mi mindenre kell kiadnunk, vagy éppen tartalékolnunk, akkor már ez is elég, hogy sötétebben lássuk a világot.
Az előttünk álló feladatok, az előttünk lévő lehetőségek – vagy éppen a kilátástalanság: lehetetlen, hogy ezzel elbírjak, lehetetlen, hogy boldoguljak ebben a világban – sokaknak okoznak keserű perceket, sőt keserű napokat, heteket, sőt hónapokat is. Akik pedig éppen ilyen keserű szakaszát élik életüknek, sok bizonytalansággal, félelemmel, kilátástalansággal, azok tudják, elmondhatják, hogy mindez elsősorban bénítóan hat a lelkükre, és csak ritkán ösztönöz még nagyobb erőbedobásra, még több munkára, még nagyobb teljesítményre.
Nekünk, keresztyéneknek is szükségünk van jó hírekre, szükségünk van reménységre és bátorításra! De nem kell hozzá számítógép vagy korszerű mobiltelefon, hogy az Interneten olvassunk jó híreket.
A jóhír, az evangélium sokkal közelebb van hozzánk, sokkal könnyebben elérhető. Elég az eléréséhez minden jónak, tökéletességnek forrásához, az élő Istenhez fordulnunk. Elég neki elmondani a panaszunkat és tőle elfogadni a válaszát. Mert Isten úgy szeret bennünket, ahogy senki nem szerethet és nem szerethetett itt a földön. Amikor Atyánknak szólíthatjuk, mert ő így is megmutatta, kijelentette magát nekünk, ebben benne van gondos, figyelmes szeretete, mindenható jósága: Ő mindent megtehet értünk és mindent megadhat nekünk.
A jóhír maga az élő Isten! A jó hír, hogy kivétel nélkül mindannyian ragaszkodhatunk hozzá és kivétel nélkül mindannyian segítségül hívhatjuk Őt! Közvetlen, élő vonallal tárcsázhatjuk a Mindenható Istent. Forródrótot épített ki Ő hozzánk, s ezen a forródróton azonnal és közvetlenül kapcsolatunk van vele. Bárhol és bármikor. Olyan Atyánk van a mennyben, aki soha nem feledkezik meg rólunk, és mindent megtehet értünk. Soha ki nem tudjuk meríteni gazdagságát és lehetőségeit! Ezért, még a legsötétebb órákban, a legnagyobb kilátástalanságban is bizalommal fordulhatunk hozzá! Olyan bizalommal, hogy már amikor kérünk, hálaadással lehetünk: Mert Isten gyermekeinek mindazt megadja, amire szükségük van, s ráadásul úgy adja meg, ahogy arra valóban szükségünk van.
Mi, amikor kérünk, nem látjuk át, hogy az, amit kérünk, mennyire szolgálja javunkat! Isten azonban nem akar rosszat adni. Ő a legjobbat készítette el, teljes bölcsessége és teljes szeretete által. Ezért bizalommal kérhetünk tőle és bizalommal várhatjuk a segítségét!
„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt”!
Olyan könnyű ezt kimondani: Semmiért se aggódjatok! Talán úgy is hangzik, mintha valaki csak úgy fölülről, fölényesen mondaná nekünk: Ugyan, már, nem kell ebből olyan nagy ügyet csinálni! Nem kell félni! Vagy, ahogy ma a fiatalok mondják: nem kell parázni…
Csakhogy nem az ő bőréről van szó, hanem az enyémről! Ez az én gondom, nem az övé, ő könnyen beszél! Lehet, hogy neki soha nem volt olyan terhe, gondja, baja, mint nekem, s csak úgy odavágja: ne aggódj!
Nos, valóban felülről jövő beszédről van szó! De nem valakinek a fölényes, felszínes, csak úgy odadobott szaváról! Hanem felülről, mennyei magasságból hangzik: ne aggodalmaskodjatok! Felülről, a legfelső fórumról hangzik: ne ess kétségbe, veled vagyok! Felülről, a legfelső fórumról hangzik: Mindenben veled leszek, mindenben megsegítelek! Nem egy fölényes apostol, nem egy fölényes lelkész szava ez: semmiért ne aggódjatok, hanem az élő Isten szava! Akinek kezében van minden. … És mindenki! — Hiszed-e ezt?
Akkor van aggódni valónk, ha eleresztjük Isten kezét, mert ő úgysem tud ebben a világban semmit sem cselekedni… Akkor van aggódni valónk, amikor tehetetlennek, ügyetlennek, kijátszhatónak, vagy éppen rosszindulatúnak tartjuk az Istent. Igen, akkor van aggódnivalónk!
Volt aggódnivalója Ábrahámnak, amikor maga vette kezébe élete sorsának irányítását. Ekkor, hogy az életét mentse, még a feleségét is kiszolgáltatta idegeneknek… Később, amikor úgy látta, hogy öregszik már, és Isten ígérete mégsem akar beteljesedni, akkor megpróbált besegíteni az Istennek, s ha a felesége már nem szülhet, akkor ágyast, másodrangú feleséget vesz magához, hogy attól majd lesz gyermeke… Ekkor aztán aggódhatott!
Volt aggódnivalója Jeruzsálem népének, akik nem akartak sehogy sem hallgatni az Istenre, kinevették a prófétáit, sőt volt, akit meg is öltek azok közül, akik megtérésre, bűnbánatra, életük megjobbítására hívták őket. Azután mégiscsak bekövetkezett, amit nem hittek: sok száz kilométer távolságról érkezett hódító. S akkor azt kérdezték – ahogy a tegnapi napi igében olvastuk –: „Vajon tesz-e velünk csodát az ÚR úgy, mint máskor, és elvonul-e ez tőlünk?” (Jer 21, 2). Ha valamikor, akkor ebben a helyzetben volt aggódnivalójuk!
De miért várják Isten segítségét azok, akik egyébként a hátuk közepére kívánják az Istennek való engedelmességet? Miért kívánják Isten segítségét azok, akik csak akkor hajlandóak Istenhez fordulni, amikor bajban vannak, máskor azonban süketek és vakok Isten minden szavára, tanácsára és cselekedetére?
Annak van aggódnivalója, aki nem szereti az Istent és nem hisz benne. Annak is van aggódnivalója, aki csak szájával szereti az Istent, de szívével, akaratával nem…
Azonban mindaz, aki odafordul az élő Istenhez, aki Istenhez akar tartozni minden bűne, bukása ellenére is, azt az élő Isten könyörületébe fogadja, gondjaiba veszi és tenyerén hordozza. Mert Isten nem fölényesen, hanem valóban felülről mondja: Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
Az, hogy imádságaink és könyörgéseink hálaadással teljesek, azt jelenti, hogy mindenért és mindenben Istennek adjuk a dicsőséget. Istent pedig azzal és úgy dicsőítjük, hogy valóban hisszük: ő mindent meg tud tenni értünk és mindent meg is tesz, amire ténylegesen szükségünk van! „… mert ezt megcselekedheti, mint mindenható Isten, s meg is akarja cselekedni, mint hűséges Atya” – ahogy ma a hitvallásban mondtuk.
Nyugtalanít valami? Elbizonytalanodtál? Lehetetlennek tűnik, hogy valaminek megoldása legyen? Kérd bizalommal Istentől! Kéréseidet vidd azzal a bizalommal Istenhez, hogy az ő dicsőségét semmi meg nem rabolhatja! Add oda a szívedet, életedet Istennek, aki a Fiát adta érted, hogy szerethessen! Bízd rá minden ügyedet, bízd rá magadat teljesen! Mert Isten szeret! S amikor rábíztad magad, többé ne félj! Ne aggódj, ne aggodalmaskodj! A világot teremtő Istennek van-e valami lehetetlen? Bízz benne és dicsőítsd őt!
Bízzuk rá az életünket, annak minden dolgával együtt Istenre. Amire gyermekeinek és a gyülekezetnek szüksége van, azt Isten gazdagon elkészítette az övéinek, s az övéi az elkészített ajándékot imádságban mindig elkérhetik. És amikor ezt tesszük, mindig gondoljunk hálával azokra az ajándékokra, melyeket Isten számunkra már megadott.
Aggodalmaskodni ezt jelenti: az embernek magában szenved, mert magáról akar gondoskodni, de nem tud. Hálát adni ezt jelenti: a dicsőséget mindenben Istennek adjuk, gondjainkat Reá vetjük.
Az örvendező, hálát adó életnek adja Isten a maga békességét, mely minden értelmet felül halad, s megőrzi a szívünket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban. Isten békessége megőrző hatalom. Azt munkálja, hogy a mi nyugtalan, ingadozó szívünk, mely könnyen megrémül, Krisztus Jézusban maradjon, az ő világosságában, szeretetében. Isten békessége vigyáz a mi gondolatainkra. A szó itt nem elméleti gondolkozást jelent, hanem gyakorlatit. Jelenti terveinket, elgondolásainkat. Életünkre nézve milyen fontos, hogy terveink és elgondolásaink Krisztusban maradjanak és benne Isten gondolatai szerint irányuljanak! Az Ő békessége felül halad minden értelmet. Mi az életünket sokszor csak akkor látjuk biztonságban, ha már értjük az eseményeket. Pedig Isten gondoskodása felül van azon, amit értünk.
Meg kell tanulnunk maradéktalanul rábíznunk magunkat Isten szeretetére, gondviselésére! Ábrahám is megtanulta… De sok kitérő után. Sok keserű tapasztalat után! Meg kellett tanulnia maradéktalanul bízni! Megtanulta, de mivel nem hitt Isten szavának, nagy árat fizetett az okulásért! Mennyivel jobb nekünk, ha az előttünk jártak példáján, Isten ígéretei alapján tanulunk, nem pedig a magunk kárán… Végül Ábrahámról ez íratott meg: „Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: „Ennyi lesz a te magod!” Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.” (Róm 4, 18-21)
Adja Isten, hogy tudjunk úgy hinni, ahogy arra Jézus Krisztus tanított. De ne olyan nehezen tanulva, mint Ábrahám, hanem már most, már itt bízzuk magunkat kezére teljesen! Ámen!