belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Kitekintés

Hajduk Zsófia

Kirekesztés helyett befogadás

Szenvedélybeteg-ellátás a nyolcadik kerületben

Június 26-án 25. alkalommal tartják a kábítószer-fogyasztás elleni küzdelem nemzetközi világnapját. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a kábítószer-fogyasztás veszélyeire és a kereskedelem elleni harc szükségességére. Mi mégis mit tehetünk? Az első lépés lehet részünkről a nyitottság és az attitűdváltás. Vannak, akik számára a drog ellenes küzdelem hivatás, akik a szerfüggőket nem megbélyegzik, hanem teljes értékű emberként tekintenek rájuk és segítik őket, ahogy tudják.  

A józsefvárosi Kontakt Tűcsere és Közösségi Szenvedélybeteg-ellátás programról beszélgettem a Kék Pont Alapítvány segítőjével, a közösségi program koordinátorával, Kováts Virággal.

-  A Magdolna utca egyik szürke épületében, egy kis, csendes szoba piros foteljaiban foglaltunk helyet.  Hol vagyunk most? Mivel foglalkoztok itt?

- A Kék Pont, Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány józsefvárosi telephelyén vagyunk. Két fő szolgáltatás zajlik itt, az alacsonyküszöbű és a közösségi ellátás. Ebben a szobában az egyéni esetkezelések, konzultációk zajlanak, ezért igyekszünk a környezetet is otthonossá tenni.

Az alapítvány székhelye a 9. kerületben van, ahol egy ambulancia működik. Az ellátás ott hasonló, mint itt, de a Gát utcában több szakember dolgozik, több szolgáltatásunk van, többek között jogi tanácsadás és hozzátartozói konzultáció. Békásmegyeren is van egy ambulanciánk, ahol van önsegítő csoport is a szenvedélybetegek számára.

Miért van szükség a Kék Pontra?

- Mi nem a beteg-egészséges, bűnöző-nem bűnöző gondolkodásmódot képviseljük, hanem úgy látjuk a szerhasználókat, mint akiknek szükségük van külső segítségre, és mi ezt próbáljuk megadni. Sokkal több szerhasználó van, mint gondolnánk, ebbe a csoportba tartoznak a rekreációs drogfogyasztók is, akik viszonylagos rendszerességgel használnak tiltott szereket vagy alkoholt, de ez nincs még negatív hatással az életükre.

Itt, a nyolcadik kerületben egy zárt térben vagyunk halmozottan hátrányos helyzetű emberekkel, akiknek nincs sok kilátásuk az életre, munkanélküliek, vannak, akik bűnözésből, prostitúcióból élnek és ezért lesznek intravénás szerhasználók. Mindenkinek van saját története, vannak családok, ahol több generációs szerhasználat alakult már ki. A másik két ambulancián azért nem olyan súlyos a helyzet.

A programunkkal maguknak a szerhasználóknak nyújtunk intézményi támogatást, valamint az egész társadalmat szeretnénk megóvni a HIV-robbanástól.

Mit jelent az alacsonyküszöbű ellátás kifejezés?

- Az alacsonyküszöbű ellátás tulajdonképpen egy ártalomcsökkentő tűcsere program, és a kliensekkel szembeni alacsonyabb elvárásra utal. A tűcserében anonim módon vehetnek részt a kliensek. Ennek az ingyenes programnak több célja van: egyrészt azoknak, akik egyelőre nem szeretnék letenni a szert, segítünk abban, hogy minél kevesebb ártalommal éljék túl ezt az időszakot. Másrészt sok kliensünk nem rendelkezik más intézményi kapcsolattal, rejtett szerhasználó, a program által segítői kapcsolatra tesznek szert lehetőségünk nyílik számukra egészségügyi, szociális ügyintézést kínálni.

Milyen szolgáltatásaitok vannak még ezen a részen belül?

- A tűcsere célja az ártalomcsökkentés. Szeretnénk segíteni azokat, akik aktív intravénás szerhasználók. Az anonim regisztráció után steril tűket, a szúráshoz tiszta eszközöket (melegítőedényt, desztillált vizet, vénaápoló kenőcsöt stb.), rendszeres egészségügyi szűréseket, egyéni tanácsadást biztosítunk. Mostanában napi 70-100 kliens látogat minket.

Olvastam a honlapotokon a csajnap kifejezést is.

- A kifejezetten nőknek szóló programok bevezetését régóta terveztük. Ennek egyik része a nőknek szóló tűcsere program, a Csere Csak Csajoknak, mára már adomány ruha turkálóval, másrészt néha előadásokat, nyilvános beszélgetéseket is rendezünk a nőket érintő témákról, az alkoholizmusról, családon belüli erőszakról, verbális bántalmazásról. Szoktunk női csoportokat is indítni, amit szakképzett pszichológusok vezetnek, most például „ A társfüggőség 10 arca” címmel ért véget egy csoportunk. 

- Miért volt szükség a Csere Csak Csajoknak programra?

- Észrevettük, hogy a lányok sokszor a pasijukkal együtt érkeznek és teljesen a háttérbe szorulnak, szinte meg sem szólalnak; szerettük volna, ha a nők is teret kapnának nálunk. Fontos, hogy klienseink nagy része romának vallja magát, nekünk pedig meg kell ismernünk őket. Az ő kultúrájukban sokkal nagyobb szerepe van a női-férfi különbségeknek, a tiszta-tisztátalan dichotómiának, az ellentétes neműek nem beszélnek egymással a testiségről, nemiségről, még férj-feleség sem, ezért ezeken a területeken még inkább tanácsokra van szükségük.

- A Csajnap szervezésekor először a férfiak és a nők oldaláról is ellenállásba ütköztünk. A férfiak aggódtak, hogy miről lehet szó egy olyan alkalommal, amikor ők nem lehetnek ott, míg a nők gyanakvóak voltak, hogy miért vagyunk velük jó fejek.
A Csajnapokon beszélhetünk a nőket érintő bizalmi kérdésekről és gyakorlati segítséget is nyújtunk nekik, kaphatnak óvszert, terhességi tesztet, volt szex-edukáció, alkalmanként jön bel- vagy nőgyógyász, védőnő, illetve kéthetente hétfőn van női és gyerekruha turkáló is. Jelenleg már 35-45 nő jár az alkalmakra. Ezek segítik a saját életszínvonaluk növekedését, illetve hatással van a pasijaikra, férjeikre is.

 

A közösségi ellátás keretei között milyen munka zajlik?

- Egyéni esetkezelés folyik itt. Két csoporttal foglalkozunk, azokkal, akik szeretnék csökkenteni vagy elhagyni a szerhasználatot, valamint azokkal, akik elterelésre járnak. Az elterelés akkor szükséges, amikor valakit a rendőrség elkap szer tartásáért. Ez minimum fél évig heti, kétheti megjelenést jelent. A közösségi ellátáson belül dolgoznak szociális munkások, pszichológusok és van pszichiáter szakorvosunk is.

Milyen segítséget kapnak tőletek a kliensek?

- Először ismerkedéssel kezdünk, ezt „szaglászásnak” nevezem, aztán a második találkozón állapotfelmérést tartunk az ASHI kérdőív (addikciós mérőeszköz) alapján, amely a kliensek életének különböző területeit méri fel, többek között az egészségügyi helyzetüket, a munka, iskola, családi élet területeit, a társas kapcsolatokat.

A következő találkozók alkalmával van orvosi konzultáció, majd közösen kitűzünk személyes célokat, melyeknél fontos, hogy rövid távúak és reálisak legyenek. Lényeges, hogy a kliens ne mások elvárásai szerint válasszon célt, hanem a saját maga számára legfontosabb mellett döntsön.  A kis sikerek motiválóak lehetnek számukra, hogy nagyobb célokat is megvalósítsanak.

A „lelkizéseken” kívül gyakorlati segítséget is nyújtunk nekik, orvosi, jogi tanácsadást kaphatnak, támogatást kapnak tőlünk az álláskeresésben, önéletrajzírásban.

Hogyan lehet mindezt végig csinálni munkatársi oldalról?

- Nem lehet teljesen függetlennek lenni a kliensek történeteitől. Azért vagyunk itt, mert egy segítői hozzáállás van bennünk. Engem kiskoromtól fogva arra tanított édesanyám, hogy ahol tudok, ott segítsek. Ezt a munkát nem lehet egyfajta belső erőforrás nélkül csinálni, fontos, hogy az ember a hivatásának érezze, máshogy nem megy.

Nagyon nagy felelősség a munkánk, mert egy-egy mondatunk, tettünk nagy hatással lehet mások életére, egyfajta magokat ültetünk, ezért szükség van önismeretre, félre kell tudni tenni a saját problémáidat és odafigyelni az előtted ülő emberre.

Vannak igazi sikersztorik?

- Az a kérdés, hogy mit nevezünk sikernek! A külső szemlélők rögtön azt mondják, hogy az, amikor valaki leáll a szerről. Számomra az a siker, amikor a kliensek elérik a céljaikat, sikerül egy életminőségbeli javulást elérni, de van, amikor már a szinten tartás is siker. Sokszor szeretném, ha lehetne varázspálcám, de abból kell gazdálkodnunk, amink van.

Mire van szüksége jelenleg a Kék Pontnak?

Nemrég támogatott minket két nagyobb szervezet is, amiért nagyon hálásak vagyunk. A pályázati források sajnos egyre szűkebbek, pedig ha nem jutunk megfelelő forrásokhoz, nem tudunk megfelelő eszközöket biztosítani, az akár HIV-robbanáshoz is vezethet, nem csupán a szerhasználók, hanem a többségi társadalom szintjén is. Úgy gondolom, hogy leginkább tudatos politikára, társadalmi kommunikációra van szükség, arra, hogy társadalmi szinten is vállaljuk a felelősséget ezért a kialakult helyzetért, és együtt keressünk komplex megoldásokat.

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. március 20., szerda,
Klaudia napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bella Péter
P. élete
Nem a körülményeink tesznek jobb emberré

Gondolkorzó

Réz-Nagy Zoltán
Anyukánk a Marsra ment
Gyógyít a távolság? Vagy csak elszakít?

Pete Violetta
Mindenáron?
Hol a határ az áldozathozatalban?

Felszín

Jezsoviczki Noémi
Gyógyító emlék
Gyógyító emlék

Bálint Katalin
Időre bízott sérülések
Megoldás, vagy struccpolitika?

Magasság

Tóth Sára
A bűn mint betegség?
A betegségről nem tehet az ember

Nagy Dávid
Csoda
Statisztika és matek útján közelíteni

Mélység

Adamek Norbert
Előjelek
„Kövek, amelyekben elbotlunk, az építésnél felhasználhatóak.”

Dobóczky László
Gyógyulás a szenvedélyből
A legnehezebb volt belátni hogy beteg vagyok

Teljesség

B. Tóth Klára
Egymással élesítve
Gyógyírjai egymásnak

Üzenet

Horváth Zsuzsanna
Az apák egrese és a fiak foga
Kényszerpályák, és a kijárat

Áthallások

Hancsók Barnabás
317 mérföldet egy fűnyíróval?
Egy eszement vállalkozás – a lelki sebek bekötözésére

Tóth Sára
Loliták és amit a szőnyeg alá söprünk
„Ő akarta!”

Bölcsföldi András
Nem mindennapi terápia
Kivonulás a társadalomból

Riport

Szoták Orsolya
Egy gyógyító közösség ereje
Lelkigondozás betegágyak mellett

Kitekintés

Hajduk Zsófia
Kirekesztés helyett befogadás
Szenvedélybeteg-ellátás a nyolcadik kerületben

Látogatóink száma a mai napon: 3775
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 43906122

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat