belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Kitekintés

Hancsók Barnabás

Elég messze önmagunktól

Menjek/maradjak

Furcsák tudunk lenni mi, emberek. Furábbnál furább mértékegységeket vagyunk képesek használni egyes dolgok lemérésére. Forintban mérjük a boldogságot, méterben a szeretetet. (Emlékszünk még a Hány méter a szeretet? című örökbecsűre a PG csoporttól?)

És hogy vajon miért? Fogalmam sincs. És az a gyanúm, hogy aki azt hiszi, hogy tudja, az sem tudja igazán. Mert vajon lehet-e „elég” messze menni ahhoz, hogy az ember minden gondját le tudja tenni és Kánaán földjén érezze magát?


A kérdés a Menjek/maradjak című produkció kapcsán merült fel bennem, no meg azért, mert én is abba a generációba tartozom, melynek tagjai (a közeli barátokat is beleértve) még mindig tömegesen hagyják el az országot egy jobb élet reményében. Afrika, Kanada, London, vagy akár a filmbeli New York – tényleg annál boldogabbak, minél távolabb vannak? A visszajelzések szerint nem.



Úgy látszik, tényleg „mérföldes csizma sem elég”, ahogy a méltán népszerű Máté Péter-dalban is hallhatjuk. Mert mehetünk dolgozni külföldre, élhetünk másik országban valamivel jobb módú életet, mint amire hazánkban lehetőségünk lenne, ám ez az egész más fénytörésbe kerül olyan nyilatkozatok hallatán, mint a filmbeli Attiláé, aki több éves kint tartózkodás után jelenleg ott tart, hogy fogalma sincs, hol van az otthon.

Az „elég” fogalma persze elég megfoghatatlan. Mint tudjuk, van, akinek semmi sem elég, de még a kevésbé elégedetlen embernél is eljön az a pont, amikor azt mondja: ennél több (kihívás, szórakozás, élet stb.) kell, ez már nem elég. Emberenként változnak persze az igények és elvárások, de biztosan van abban némi igazság, hogy ha valakinek nem volt elég az itthon megszerezhető elismerés/kereset/stb., annak a kinti sem lesz az. Mert több mindig lesz, elég viszont csak akkor, ha mi úgy döntünk.

Persze, sokkal összetettebb ez ennél, mint ahogy rengeteg szempontot kell átrágnia annak is, aki felteszi magának a kérdést: menjek vagy maradjak? Szerencsére tisztában voltak ezzel a film alkotói is, így meg sem próbálnak állást foglalni a kérdésben; ők csupán szempontokat sorolnak, a végétől valószínűleg még nagyon messze járó életutakat mutatnak be, érzéseket próbálnak közvetíteni, majd a nézőre bízzák a döntést.

És mégis kihallhatjuk a filmből az üzenetet: ha megelégedünk azzal, amink van (már akinek van, persze), akkor nem feltétlen kell elhagynunk szeretteinket, anyanyelvünket, otthonunkat. Mert az elég – a szélsőséges esetek kivételével – legtöbbször csupán döntés.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 16., szerda,
Gál napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bella Péter
Megelégszem?
Ez van, ezt kell szeretni!

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Mezsgye
Két világ határán

Felszín

Jezsoviczki Noémi
Elég a pillangókból!
Nincs aranyszárny

Gangel Noémi
Két számmal kisebb hazugságok
Az igazság megszabadít titeket

Magasság

Székely Tamás
Almák a kosárban
A tér, és amivel kitöltjük

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
Mi elég az élethez?
Életet tanulni

Körösvölgyi Zoltán
Most jó
Az a bizonyos pillanat

Teljesség

Réz-Nagy Zoltán
Az elégséges áldozat tana
Mint rejtett dicsőség-teológia

Üzenet

Bagdán Zsuzsanna
Csak egy szót szólj
Megrekesztő és újraindító varázsszavaink

Miklya Luzsányi Mónika
Legyen elég!
A ránk bízott föld és a fogyasztás

Áthallások

B. Tóth Klára
Fényjelek
A világosság a sötétségben fénylik

Kitekintés

Hancsók Barnabás
Elég messze önmagunktól
Menjek/maradjak

Gueth Péter
Kőbefaragott filozófia
Indonézia – Jézus lótuszülésben

Pete Violetta
Nekem elég
Friss történetek a hitoktatásból

Látogatóink száma a mai napon: 4439
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45521579

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat