belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Kitekintés

Horváth Zsuzsanna

Megszólításra szoruló gyermekek

A szó veszélyes fegyver és van, aki fegyvertelen

Az Illés-együttes egy dalából való a címben idézett mondat, ami újra és újra eszembe ötlik a munkám során. A gyermekek, akikkel foglalkozom (5-14 éves kor között) nagyon kevés kivétellel nem tudják kifejezni a gondolataikat, az érzéseiket (a káromkodáson túl persze), valóságos rejtvényként állnak előttem, amikor a tetteik nyomán próbálom megtalálni a mélyben húzódó valódi érzéseket, néma segélykiáltásokat. 

*** 

Z. (2. osztályos kisfiú) első találkozásunkkor, februárban még rám nézni is nehezen volt hajlandó. A tanító bácsija azt mondta nekem, ne éljem meg kudarcként, ha semmilyen kapcsolatot nem sikerül létesíteni vele:
- Ne várj csodát magadtól, Z. nagyon nehezen nyílik meg idegenek előtt. Talán hozzád sem fog szólni. Csak addig tanuljatok, míg van kedve hozzá, aztán színezzetek. Hamar kifárad a kisfiú.
- Rendben, nem fogok erőltetni semmit. 

- Szia, Zsuzsi vagyok. Ma én fogok veled tanulni. Jó lesz?
- ...jó...
- Hallottam, hogy milyen ügyesen tudsz olvasni. Megmutatod nekem?
- Igen! 

Ezután Z. megoldott egy teljes feladatlapot, felismerte az összes betűt. A számolási feladatoknál keveset tévesztett. Színezés közben mesélt a báránykájáról, a testvéréről. Ebéd után játszottunk, s legyőzött memóriakártyában. Délután 3-kor pedig elhangzott a kérdés, ami mindig melegséggel tölti el a szívem: "Hétfőn is jössz?" 

*** 

C. szintén második osztályos, viselkedési és tanulási problémákkal küzdő kisfiú, aki nem válaszol, ha kérdezik, és sokkal hamarabb üt, mint beszél. A betűket nem ismeri, nagyon kevés szó áll rendelkezésére a fejében, amivel kifejezhetné magát. 

Táborban vagyunk. C. ül a hintában már régóta, egy másik kislány szeretne a helyére ülni. Megkérem, hogy szálljon ki a hintából. Nem akar. Mikor mégis kiszáll, mert nem hagyom békén, borzasztó dühös, és ezt a kislányon tölti ki, teljes erejéből oldalba rúgja. Amikor elkapom, hogy álljon meg, világgá akar szaladni.

 Büntetésben van. Sír. Odamegyek hozzá, megkérdezem:
- Miért sírsz? Mert bántottad a másikat vagy sajnálod magad?
Meglepetésemre azt válaszolja, amit valóban érez:
- Sajnálom magam.
- Tudod, hogy semmit nem csinált a kislány, akit megrúgtál?
- Igen..
- Nem rá voltál dühös, igaz?
- Nem..
- Kit kellett volna valójában megrúgnod?
(Azt várom, azt mondja, engem, hiszen én szállítottam ki a hintából…)
- A nővéremet… azt képzeltem, ő van ott.
(Hoppá! Leesik az állam… ez az együgyű gyermek, akiről nem feltételeztem azt sem, hogy érti, amit kérdezek tőle, pontosan tudja, kire irányul a dühe és miért.)
- Tudod, miért haragszol rá?
- Igen, mert elszakította a táskámat.
(Az egyetlen hátizsákja, az egyik vállpánt elszakadt.)
- Akkor még mindig dühös vagy, ugye?
- Igen.
- Ha megjavítom a táskád, elmúlik a haragod?
- Igen. 

Míg ő vacsorázott, egy darab spárgával összekötöttem az elszakadt pántot a táskán. Miután odaadtam neki, megsimogattam a fejét, és a fülébe súgtam, hogy ő jó gyerek, felsiettem a szobámba, mert elöntötték a szemem a könnyek. Hála Neked, Istenem, hogy vannak ilyen pillanatok, amikor felülkerekedik bennem a szeretet... ehhez a síró gyermekhez lehajolni emlékeztetett arra, hogyan hajolt és hajol le a mai napig hozzám Jézus minden alkalommal, amikor megbántom Őt, és lesz a szégyenből lehetőség. 

*** 

M. hatodikos kislány, a tekintete üresen mered a semmibe. Csendes, segítőkész, de más, mint a többiek. És ők ezt nagyon jól tudják. A táborban kipécézik maguknak a lányok, hiszen ő a leggyengébb. Látom zokogni a hálószobában, a buszon és látom, hogy védtelen. Amikor ott vagyok, meg tudom védeni. Azonban legtöbbször nem vagyok ott. A szívem szakad meg érte. Nem tud visszavágni, nem tudja megvédeni magát. Csak sír, és fáj a szíve.

Később látom, milyen durván bánik a kistestvéreivel, hogyan nevezi hülyének és rángatja őket jobbra-balra. Így adja tovább, amit kap... és a kistestvérei is megtalálják majd azt, aki náluk gyengébb, akibe ők rúghatnak majd bele. 

*** 

Ezek a gyermekek fegyvertelenek. A szavak pörölyétől nem tudják megvédeni magukat. Ha rossznak nevezem őket, rosszak lesznek. Ha szeretem őket, talán elhiszik, hogy van helyük ebben a világban. Ha a szavaim nem fegyverként fordítom feléjük, talán ők is leteszik a fegyvert a velük gyengébbekkel szemben. Talán megtörténik a csoda, és a szó nem ölni, hanem teremteni és felemelni fog közöttük.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. március 21., csütörtök,
Benedek napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
Az ajtó
Egyszer csak előtte állt egy ajtó. Azt is írhattam volna, egyszer csak egy ajtó előtt állt.

Gondolkorzó

Gueth Péter
Variációk a változatlanságra
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?

Felszín

Pete Violetta
A Ráday utcán
No, mi kellene neked?

Sebesi Viktória
Leheletnyi köd
„valahol én is, és ne itt egyedül”

Magasság

Bölcsföldi András
A tanú - Örök parafrázis
Amikor NEM állítja meg az atya kezében a tőrt angyali szózat

Horváth Zsuzsanna
Nyitott ajtó
Nyitott ajtót adott elém. Mindig és mindenhol. Minden kérésem ellenére sem zárta be soha a lehetőségeket előttem. Muszáj volt mindig választanom, döntenem. Vállalnom a felelősséget. Kimondhatatlan volt a vád: "Nem volt más út..." Mindig volt.

Mélység

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Teljesség

Dobóczky László
2006. aug.11.
Naplótöredékek

Fodorné Ablonczy Margit
Árnyék mögött fény ragyog...
Azon gondolkodtam el, vajon én hova nézek, ha félek? Hol vannak az én fényeim, csillagaim?

Üzenet

Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes
Oltáron
hát hallgattál míg felértetek a csúcsra...

Áthallások

Hajdúné Tóth Lívia
Ezért
Az orvos sem tudott napirendre térni a történtek fölött...

Géczy Katalin
Gazdaggá tettél
Elmélkedés Mozart nagy g-moll szimfóniája mellett (K.V.550)

Kitekintés

Horváth Zsuzsanna
Megszólításra szoruló gyermekek
A szó veszélyes fegyver és van, aki fegyvertelen

Látogatóink száma a mai napon: 3691
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 43918186

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat