belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Dobóczky László

2006. aug.11.

Naplótöredékek

06.42
Meggyötört, kiéhezett testemmel igyekszem minél hamarabb eljutni a munkásszálló még kietlen és dohos szagú folyosójának legvégén található fürdőbe, hogy egy kis forró vízzel megpróbáljam előhozni az alig tapintható vénáimat. Mindezt azért teszem, hogy a reggeli heroinadagomat be tudjam juttatni a szervezetembe. Meghagytam valamennyit tegnapról, hisz tudtam, hogy ha nem teszem, akkor nem fogok tudni ma elindulni megszerezni az újabb adagot. Így telnek a reggeleim már több éve. Jelenleg csak ennek a műveletnek a sikeressége köti le a figyelmemet. Nem félek attól, hogy rám nyitnak, vagy attól, hogy mit fogok enni, vagy mi fog történni velem ezen a napon, esetleg a holnapin. Egyedül az aggaszt egy kicsit, hogy vajon sikerülni fog-e beadni a kezembe vagy megint a nyakamat kell megszúrni, amit azért én sem szívesen teszek. De ha muszáj lesz, azt is megteszem. A célom, hogy belőjem magam. Semmi más nem érdekel. 

09.08
Pénzt kell szereznem, hogy meg tudjam venni a következő gramm heroint. Se munkám, se barátaim, tehát – mint mindig – magamnak kell ezt a kérdést megoldanom – futott át lassan tisztuló elmémen a gondolat. 

10.21
Egy nagy bevásárlóközpont főbejárata felé igyekszem. A nap elviselhetetlenül melegíti kiszáradt bőröm, az adrenalin pedig hevesebben dobogtatja szívemet. Félelmet érzek, de muszáj bemennem és fizetés nélkül távoznom, hogy ki tudjam elégíteni a kábítószer-függőség szülte szükségletemet. Néhány verejtékcsepp gördül le a homlokomról, de a benti légkondicionáló berendezés gyorsan eltünteti ezeket. Sietnem kell és lepleznem félelmeim. Nem láthatja rajtam senki, hogy miért jöttem be. 
Rendes vásárló vagyok én is – mondogatom magamban, miközben a kiszemelt termék felé lépkedek. A szívem egyre gyorsabban dobog. Félek. 

11.50
Az orgazda becsmérelve vizsgálja az általa rendelt portékát, majd számomra óráknak tűnő percek után végre kifizet. Örülnöm kéne, de mégsem teszem, mert tudom, hogy egy órán belül nem lesz nálam egy forint sem.
Sietve lépkedek az első pénzes telefonfülkéhez és tárcsázom a már jól begyakorolt számot.
- Szia. Laci. Szeretném megadni az 5.000 forintos tartozásom. – suttogom a kagylóba a cseppet sem félreérthető bevált szöveget, mintha valaki hallgatná beszélgetésem a dealeremmel.
- Ok. Gyere fel egy óra múlva.
- Nem lehetne hamarabb? Itt vagyok tőled 10 percre.
- Nem.
És egy határozott mozdulattal kinyomta a telefont.
Próbálom keresni az események jó oldalát, de nehezen áll rá az agyam, mert az elvonás jelei mutatkoznak a testemen. Többször kiráz a hideg és folyik az orrom. Remélem, nem lesz semmi gond és időben megkapom a cuccom – kevereg a fejemben.
Lekuporodok a megbeszélt lépcsőház kapujába és várom, hogy teljenek a percek. Nem vagyok jól. Egyre erősödik az elvonásom és egyre lassabban telik az idő. 

12.49
Vajon nincs még túl korán felcsöngetni? Nem lesz ideges? Nem zavar el, mert zaklatom? A kiszolgáltatottság zöld szörnye hatalmas erővel nyomja vállam.
Várok még egy kicsit. 

13.00
Rövid csengetés után halk berregéssel nyílik ki a vaskapu. 

16.21
Tisztuló agyam a testem hatására vezérel: nem hagytál reggelre! Talán nyitva van még egy-két jó bolt. Gyerünk!
Futom az előző kört még egyszer.
A fáradtság nehezíti dolgom, hisz egész nap talpon voltam. Még több félelem, még több aggodalom kísér utamon, de a cél hajt: még egy adag heroin. 

21.45
Ismét a folyosó végén lévő fürdő felé veszem az utam, miközben azon töprengek, hogy mikor lesz ennek az egésznek vége.
Unom.
Viszont egyedül nem tudok változtatni az életemen, segítséget kérni pedig nem fogok. Egyrészt nem is tudnék kitől, másrészt eddig is egyedül oldottam meg mindent, ezután is menni fog. Nem tudom, mi fog ennek véget vetni.
Az lesz a legjobb, ha belövöm magam még egyszer, hisz az elnyomja minden problémám. Aztán holnap úgyis kezdődik minden elölről.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
Az ajtó
Egyszer csak előtte állt egy ajtó. Azt is írhattam volna, egyszer csak egy ajtó előtt állt.

Gondolkorzó

Gueth Péter
Variációk a változatlanságra
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?

Felszín

Pete Violetta
A Ráday utcán
No, mi kellene neked?

Sebesi Viktória
Leheletnyi köd
„valahol én is, és ne itt egyedül”

Magasság

Bölcsföldi András
A tanú - Örök parafrázis
Amikor NEM állítja meg az atya kezében a tőrt angyali szózat

Horváth Zsuzsanna
Nyitott ajtó
Nyitott ajtót adott elém. Mindig és mindenhol. Minden kérésem ellenére sem zárta be soha a lehetőségeket előttem. Muszáj volt mindig választanom, döntenem. Vállalnom a felelősséget. Kimondhatatlan volt a vád: "Nem volt más út..." Mindig volt.

Mélység

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Teljesség

Dobóczky László
2006. aug.11.
Naplótöredékek

Fodorné Ablonczy Margit
Árnyék mögött fény ragyog...
Azon gondolkodtam el, vajon én hova nézek, ha félek? Hol vannak az én fényeim, csillagaim?

Üzenet

Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes
Oltáron
hát hallgattál míg felértetek a csúcsra...

Áthallások

Hajdúné Tóth Lívia
Ezért
Az orvos sem tudott napirendre térni a történtek fölött...

Géczy Katalin
Gazdaggá tettél
Elmélkedés Mozart nagy g-moll szimfóniája mellett (K.V.550)

Kitekintés

Horváth Zsuzsanna
Megszólításra szoruló gyermekek
A szó veszélyes fegyver és van, aki fegyvertelen

Látogatóink száma a mai napon: 6873
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57379083

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat