belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Pete Violetta

A Ráday utcán

No, mi kellene neked?

Idős, rozoga bácsi ül a sötét alagsori üzlet hátsó zugában.

Rég nem nyitották már rá az ajtót itt, a Ráday utcán, a bejárat feletti csengettyű hangját csak kora reggel és este hallja, amikor bezár, és ráhúzza a rácsot a boltra. 
Bóbiskol. Úgysem jön be senki, és ha bejön, akkor sincs itt már mit ellopni. 
Kincseit, értékes, szép, okos holmijait elvitték már gazdag üzletemberek, igényes dámák. Már a lim-lom van, régi foszlott rongybaba, giccses kerámia madár, törött szélű kancsó, régi korok megrágott göncei. 
De hát mit tehet, ez is ez övé, hát árulja. Ez volt az élete. Ebből nevelte fel a gyerekeit. De most a maradékot miért nem viszi el senki?

Sűrűn gondol vissza azokra a régi szép napokra. Amikor a mostani pislákoló izzó helyén még fényes csillár világította be a csinos kis üzletet. A polcok még mutatós elrendezésben ajánlották a finomabbnál finomabb árukat. Parfümöket, kristályvázákat, festményeket, értékes szobrokat. Ő pedig örült, hogy értékei kellenek, örült az elégedett vevőknek, piros papírba csomagolta az árut. Már csak ő maradt és néhány hasztalan kacat az egykori csillogó üzletből, ahova öröm volt betérni. 
Az utcáról ma már alig venni észre a kis boltot, hiszen sötét a kirakat, mélyen is van. A kis bolt körül népszerű vendéglők és szép építésű bérházak foglalnak helyet. Az egyik ház kapualjából kijöttek a gyerekek játszani. "Hogy ámultak volna ezek a lurkók az én szép régi boltom kirakatán!" - gondolja az öreg, és félszemét lehunyva szendereg tovább.

Megszólal a csengő. Egy csíkos sálú kislány áll az ajtóban. Úgy látszik, legurult a labdája a lépcsőn, és így vette észre, hogy ez a helyiség nem üres. Esetlenül megáll középen, és szétnéz. Majd körbejár, és megnézi mind a rongybabát, a repedt dísztányért, a pókhálós lámpaernyőt, a műrózsa csokrot. Lassan sétál, látszik, hogy a szemében ez itt egy igazi kincsesbánya, sok játék. Megáll habozva az öreg boltos előtt.
- No, mi kellene neked? Nincs itt már semmi érték. Tudod mit? Nézz ki valamit, és csak vidd!
A kislány elkerekedett szemmel felnéz az öregre: - Nekem a bácsi kell.
Megfogja a kezét, és felvezeti a lépcsőn, fel az útra, ahol az őszi napsütésben játszanak a gyerekek.

A bácsit azóta nem látni a kicsi üzletben. A forgalom azonban nagyon megnőtt, és már minden arra járó ismeri a kis csengettyű hangját. Gyerekek játszanak lenn. Egyik nap kalózosat, másik nap óriásosat. A pókhálós lámpaernyőből királyi korona lett, a rongybabából királyné. Repedt dísztányér lett a hatalmas fa kalózhajó kormánya, a giccses kerámia madár a kapitány papagája, az árbockosáron pedig ott a zászló, egy csíkos zászló. 
A bolt ajtaján ez áll: rögtön jövök.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
Az ajtó
Egyszer csak előtte állt egy ajtó. Azt is írhattam volna, egyszer csak egy ajtó előtt állt.

Gondolkorzó

Gueth Péter
Variációk a változatlanságra
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?

Felszín

Pete Violetta
A Ráday utcán
No, mi kellene neked?

Sebesi Viktória
Leheletnyi köd
„valahol én is, és ne itt egyedül”

Magasság

Bölcsföldi András
A tanú - Örök parafrázis
Amikor NEM állítja meg az atya kezében a tőrt angyali szózat

Horváth Zsuzsanna
Nyitott ajtó
Nyitott ajtót adott elém. Mindig és mindenhol. Minden kérésem ellenére sem zárta be soha a lehetőségeket előttem. Muszáj volt mindig választanom, döntenem. Vállalnom a felelősséget. Kimondhatatlan volt a vád: "Nem volt más út..." Mindig volt.

Mélység

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Teljesség

Dobóczky László
2006. aug.11.
Naplótöredékek

Fodorné Ablonczy Margit
Árnyék mögött fény ragyog...
Azon gondolkodtam el, vajon én hova nézek, ha félek? Hol vannak az én fényeim, csillagaim?

Üzenet

Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes
Oltáron
hát hallgattál míg felértetek a csúcsra...

Áthallások

Hajdúné Tóth Lívia
Ezért
Az orvos sem tudott napirendre térni a történtek fölött...

Géczy Katalin
Gazdaggá tettél
Elmélkedés Mozart nagy g-moll szimfóniája mellett (K.V.550)

Kitekintés

Horváth Zsuzsanna
Megszólításra szoruló gyermekek
A szó veszélyes fegyver és van, aki fegyvertelen

Látogatóink száma a mai napon: 4593
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57376804

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat