belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Dr. Michna Ottóné Ablonczy Ágnes

Ki visz virágot?

Mert mifélék Isten útjai?

Irma néni a férje halála után került lánya és unokája mellé ide, a városunkba, s a bajai gyülekezetbe. A haláleset előtt én nem találkoztam vele, épp csak akkor, mikor a távozó után maradó fájó hiány s az otthontalanság valamiképp birtokba vette. Mert hiába szerették övéi, hiába vettük őt körbe, talajtalanul járt-kelt közöttünk.

Gyakran visszalátogatott elhagyott falujába, férje sírjához. Sosem mulasztotta el az erre  alkalmatos, szokások szerint kijelölt napokat, időpontokat. Nem lehetett lebeszélni arról, hogy friss virágot vigyen párja sírjára. Nagy ünnepek előtt, születési évfordulón, névnapon...

De ereje egyre fogyott, s néhány esztendő múltán, kora ősszel, a betegség levette lábáról, és a városi kórházba került.
Hogy mi fájt akkor neki? Jobban, mint ami miatt ágynak esett, és amitől haláláig szenvedett: ki visz virágot férje sírjára Halottak napján?
Ez a keserves kérdés szakadt fel belőle, s ennek nyomában a könnyei, újra meg újra azok előtt, akik meglátogatták.
S mert hitte, hogy rá gondot visel az Isten, hát neki is elsóhajtotta azt, ami úgy, de úgy szorongatta szívét-lelkét...
Elképesztő módon hallgattatott meg.

Mert mifélék Isten útjai?
Mennyi fény, titok, temérdek csoda nyílik a Felé haladók előtt, mögött szüntelen.
Kinek felel? Mire felel? Felel? Tudjuk, hisszük, reméljük?
Mert igen, felelt neki is. Úgy, ahogy.
Soha annyi virág nem került párjának sírjára, mint abban az esztendőben!
Hogyan?
Úgy fogytak el itt Irma néni földi napjai, hogy épp előző nap temették oda, szeretett párja mellé, s a közös sírt egészen elborították, befedték a virágok...

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Emlékkapszula
Vajon a reformátorok, vajon az 56-osok tudták-e anno, mit vesznek be?

Magasság

Turcsik Ferenc
Bölcsészmatek
Így lesz a 2x2 néha 5

Mélység

Pete Violetta
Ismeretlen férfi ismerős illattal
Még az orrunk is emlékezik…

Kovács Szilvia
Tükör az ajtó mögött
Elég egy aprócska dolog, amellyel megindul az emlékek áradata.

Teljesség

Turcsikné Révész Judit
Emlékezés és felejtés
Az emlékezés mégiscsak kivételes dolog…

Dr. Michna Ottóné Ablonczy Ágnes
Ki visz virágot?
Mert mifélék Isten útjai?

Üzenet

Nagy László
Emlékezés a focistára
„a labda választott engem, s nem én a labdát"

Áthallások

Gueth Péter
Amíg élünk, emlékezünk
Eljövök egy idegen helyre, hogy olyan valakire emlékezzek, aki sohasem járt itt, amíg élt?

Fekete Zsuzsa
Balázs álma
Eltelt csaknem harminc év…

Turcsik Ferenc
Emlékezem, tehát vagyok
Nem bánom, hogy nemcsak a jóra emlékezem.

Hajdúné Tóth Lívia
Így van jól
Előbb a lábát add neki!

Riport

Szerkesztő
150 éves a Budapest-Németajkú Egyházközség
"Lesz ebből egyszer újra templom?"

Kitekintés

Fodorné Ablonczy Margit
Emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkodásotokat…
Emlékezés: áldás vagy átok?

Pete Violetta
Jubileum, visszaemlékezés
Valami elkezdődött egy negyed évszázada…

Látogatóink száma a mai napon: 1986
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374200

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat