belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Nagy László

Emlékezés a focistára

„a labda választott engem, s nem én a labdát"

„Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak. Dicsérlek titeket, hogy emlékeztek minden tanításomra, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek"
I.Kor.11,1-2

Kedves Testvéreim!

A mai igehirdetés lényegében egy kivonat a „FOCISTA" című könyv előszavából:

„Egyszer volt valaha egy híres focista. Kiismerhetetlen volt a cselezésben, okos gólokat szerzett, máskor pedig hatalmas erejű lövésekkel vette be az ellenfél kapuját. Zseniális passzokat, kiugratásokat adott társainak. Ha felrúgták, nem reklamált, hanem „bosszúból" még jobban játszott azon a meccsen.
Ha megkérdezték, hogy mitől ilyen fantasztikus, akkor arra mindig így felelt: „a labda választott engem, s nem én a labdát".
Amikor abbahagyta a labdarúgást, akkor megnyitotta saját fociakadémiáját, hogy átadja minden tudását a fiataloknak. Mára felnőtt az a generáció, melyet ő tanított. Van olyan, aki falusi csapatban játszik, akad, aki körzeti bajnokságban, olyan is, aki az élvonalban. Legkedvesebb tanítványa pedig híres futó lett.


Néhányuknak feltettünk egy kérdést, hogy lássuk, mit kaptak a híres mestertől:
„Feltételezzük, hogy mint a híres FOCISTA tanítványa, szintén fantasztikus. Mi a titka?
Kérdésünkre először Csupacsel Tivadar, az Alsóalacsony FC balszélsője válaszolt: „Varázslatosan cselezek, mint Ő. Mintha Ő lenne ma is itt. Mindig cselezek. Ha a kapust kicselezem, akkor is visszahozom a labdát, s csak akkor rúgok gólt, ha még egyszer átjátszom őt. Sajnos az allergiám meghiúsította, hogy világhíres játékos lehessek. Nem bírja a szervezetem feldolgozni a tejet, ám a Mester minden nap fél litert ivott éhgyomorra. Nem tehetem meg, hogy tanítványaként akár csak egy decivel kevesebbet igyak nála".
Másodszorra Kópia Pál, a nemzeti bajnokcsapat, a Fővárosi Konzerv AT középpályása válaszolt: „Minden mozdulata bennem él. A góljai, ahogyan rúgta őket. Amikor a pályán vagyok, akkor mielőtt cselezek, passzolok, lövök, gondolatban mindig lefuttatom, hogy Ő mit tett. Hazai szinten remek játékos vagyok. Sajnos nemzetközileg ez már kevés. Ha külföldi próbajátékra hívtak, akkor mindig a kreativitás hiánya s a lassú reakcióidő miatt nem igazoltak le".
Leghíresebbé furcsa módon egy olyan tanítvány lett, aki ma a maratoni futás olimpiai és világbajnoka.
Ádám Ádám telefonon válaszolt villámkérdésünkre:
„Engem sohasem érdekelt a foci. Igazán szólva semmi sem. Egyszerűen csak a barátommal mentem el az első edzésre Hozzá. Már az első pillanatban megragadott a Benne levő szenvedély, az Odaadás. Nem emlékszem, hogy valaha is szerettem volna a focit. Viszont olyan jó volt őt látni, ahogyan egész lényével élvezte, amit éppen csinált. Ahogyan mondta: „a labda választott engem...".
Be is vittem magammal a labdát egyszer az öltözőbe, s megkérdeztem tőle: „Hát mit szólsz hozzám?" Na, erre kicsúszott a kezemből, s elgurult. Ezután még jobban utáltam a labdás gyakorlatokat. Ám, ha futni, ha a köröket róni kellett a pálya körül, akkor ugyanaz a szenvedély kapott el engem is. A szívem kigyúlt, hatalmas ERŐ szállt meg, s csak az ÖRÖM maradt. A Mester ma is minden versenyemen itt van. Azt adja minden egyes alkalommal tudtomra, hogy én az vagyok, aki Ő.
Az én tanítványom talán mesterszakács lesz, talán futó. Mindegy. A lényeg, hogy felfedezze, hogy Ő választva van, hogy felfedezze annak erejét, ami túlviszi addigi önmagán. Hogy ez miben nyilvánul meg? - az teljesen másodlagos".

A „FOCISTA" előszavát az írta, akit megragadott valami varázslatos, amikor írt. Aki sokszor olvasta, hogy Krisztus egykor milyen módon nyilvánult meg egy Pál nevű emberben. Ami minden olvasáskor nagyon lenyűgözte őt. De semmiképpen sem tenné ma ez az ember azt, amit egykor Pál tett. Nem engedi a Benne megnyilvánuló Krisztus. A LÉNYEGET azonban felfedezte a Pálon átragyogó Krisztusból. Így van az, hogy bár külsőségekben nem hasonlít Pálra, a lényeget tekintve azonban sohasem lehet palira venni, hiszen él benne a Krisztus, aki  mindörökké ugyanaz.

Ámen - az imádság betűk nélkül is kíséri olvasásodat.

Ez a prédikáció sohasem hangzott el. A Focista című könyv eddig nem íródott meg. Előszavát a meg nem jelent könyv szerzőjének engedélyével használtuk fel ehhez a szándékosan ki nem bontott igehirdetéshez. Mivel Hozzád hangtalanul jut el, ezért ennek Szelleme gyújtja meg Benned a Tüzet. Jó melegedést!

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Emlékkapszula
Vajon a reformátorok, vajon az 56-osok tudták-e anno, mit vesznek be?

Magasság

Turcsik Ferenc
Bölcsészmatek
Így lesz a 2x2 néha 5

Mélység

Pete Violetta
Ismeretlen férfi ismerős illattal
Még az orrunk is emlékezik…

Kovács Szilvia
Tükör az ajtó mögött
Elég egy aprócska dolog, amellyel megindul az emlékek áradata.

Teljesség

Turcsikné Révész Judit
Emlékezés és felejtés
Az emlékezés mégiscsak kivételes dolog…

Dr. Michna Ottóné Ablonczy Ágnes
Ki visz virágot?
Mert mifélék Isten útjai?

Üzenet

Nagy László
Emlékezés a focistára
„a labda választott engem, s nem én a labdát"

Áthallások

Gueth Péter
Amíg élünk, emlékezünk
Eljövök egy idegen helyre, hogy olyan valakire emlékezzek, aki sohasem járt itt, amíg élt?

Fekete Zsuzsa
Balázs álma
Eltelt csaknem harminc év…

Turcsik Ferenc
Emlékezem, tehát vagyok
Nem bánom, hogy nemcsak a jóra emlékezem.

Hajdúné Tóth Lívia
Így van jól
Előbb a lábát add neki!

Riport

Szerkesztő
150 éves a Budapest-Németajkú Egyházközség
"Lesz ebből egyszer újra templom?"

Kitekintés

Fodorné Ablonczy Margit
Emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkodásotokat…
Emlékezés: áldás vagy átok?

Pete Violetta
Jubileum, visszaemlékezés
Valami elkezdődött egy negyed évszázada…

Látogatóink száma a mai napon: 4065
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57376276

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat