belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Turcsikné Révész Judit

Emlékezés és felejtés

Az emlékezés mégiscsak kivételes dolog...

Egyik ismerősöm nemrégiben arról mesélt nekem, hogy könyvírásra készül. Több mint öt évig élt Kubában, és most, noha már évek óta újra itthon él, egyszer csak úgy döntött, megírja, mi mindent élt meg azokban az években.
Tudod, emlékezni akarok...és felejteni." -  mondta.

Szavai elgondolkodtattak, valóban, milyen nagy szükségünk van mindkettőre: emlékezésre és a felejtésre egyaránt.

De mi van akkor, ha valaki nem képes valamelyikre a kettő közül?

Alekszandr Romanovics Lurijának, a neves orosz neurológus-pszichiáternek számtalan amnéziában szenvedő páciense volt. Ám közöttük (vagy mellettük) volt egy betege, aki nem az emlékezetkieséstől szenvedett, hanem épp ellenkezőleg: hipermnéziás, vagyis túlemlékező volt. Ez az ember hiánytalanul visszaemlékezett mindenre, amiről csak értesült, amit megtanult vagy átélt, s mindent korlátlan ideig meg is őrzött az emlékezetében. Vagyis képtelen volt felejteni.
De létezik példa arra is, amikor valaki gyakorlatilag mindent felejt. Egy ilyen példát mutat be sok-sok humorral, ám a betegség komolyságát is átérezhetően  „Az 50 első randi" c. film.

A főszereplő lány egy baleset következményeként nap mint nap gyakorlatilag újrakezdi az életét. Minden nap tiszta lappal indulni... Hát nem ez a legjobb dolog a világon?? - fogalmazódott meg bennem először a kérdés, amikor láttam a filmet.
És rövid gondolkodás után kész volt a válaszom is: nem bizony! Mert igenis szükségünk van az emlékeinkre.
Bár kétségtelenül vannak dolgok, vannak napok, (sőt talán akadnak olyan emberek is), amelyeket (és akiket) szívesen felejtenénk el, de azért az emlékezet és az emlékezés mégiscsak kivételes dolog.
Nekem épp az okoz gondot, hogy sokszor nem tudok visszaemlékezni olyan történésekre sem, amelyekre pedig nagyon szeretnék. Halványul halottaim arcképe, akiket soha nem szeretnék elfelejteni. A felejtés tehát néha kifejezetten rémisztő tud lenni.
Ugyanakkor ott a másik oldal: milyen jó is felejteni bántást, sérelmeket, vádaskodást, fájdalmakat, kellemetlenségeket.
Képesnek lenni a felejtésre: az egyik legnagyobb áldása életünknek.
Mindezeket végiggondolva újra csak rácsodálkozhatunk: az emberi elme valóban egészen különleges alkotás. Ahogyan az Alkotóról ezt olvashatjuk a Szentírásban, hogy: „én terólad el nem feledkezem"(Ézs. 49:15), máshol meg azt: „vétkeidre többé nem emlékezem" (Ézs.43:25) . Isten maga is emlékezik és felejt. Emlékezik, mert számon tart, mert kedves, értékes, különleges vagyok számára. És felejt: mert szeret, és szeretetéből megbocsájt, és amit megbocsájt, azt elfelejti. Értem felejt.

Uram, köszönöm Neked, hogy van kikre és mire emlékeznem: hogy adtál nekem kedves embereket, hogy életem során annyi mindennel megajándékoztál.

De kérlek Téged, hadd legyek képes a felejtésre is. Taníts engem hozzád hasonlóan elfelejteni azt, amit már egyszer megbocsájtottam. Köszönöm, hogy tudhatom: nem hiába kérlek, mert te az vagy, aki számon tartasz, aki meghallgatsz, aki rólam el nem feledkezel. Ámen.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Emlékkapszula
Vajon a reformátorok, vajon az 56-osok tudták-e anno, mit vesznek be?

Magasság

Turcsik Ferenc
Bölcsészmatek
Így lesz a 2x2 néha 5

Mélység

Pete Violetta
Ismeretlen férfi ismerős illattal
Még az orrunk is emlékezik…

Kovács Szilvia
Tükör az ajtó mögött
Elég egy aprócska dolog, amellyel megindul az emlékek áradata.

Teljesség

Turcsikné Révész Judit
Emlékezés és felejtés
Az emlékezés mégiscsak kivételes dolog…

Dr. Michna Ottóné Ablonczy Ágnes
Ki visz virágot?
Mert mifélék Isten útjai?

Üzenet

Nagy László
Emlékezés a focistára
„a labda választott engem, s nem én a labdát"

Áthallások

Gueth Péter
Amíg élünk, emlékezünk
Eljövök egy idegen helyre, hogy olyan valakire emlékezzek, aki sohasem járt itt, amíg élt?

Fekete Zsuzsa
Balázs álma
Eltelt csaknem harminc év…

Turcsik Ferenc
Emlékezem, tehát vagyok
Nem bánom, hogy nemcsak a jóra emlékezem.

Hajdúné Tóth Lívia
Így van jól
Előbb a lábát add neki!

Riport

Szerkesztő
150 éves a Budapest-Németajkú Egyházközség
"Lesz ebből egyszer újra templom?"

Kitekintés

Fodorné Ablonczy Margit
Emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkodásotokat…
Emlékezés: áldás vagy átok?

Pete Violetta
Jubileum, visszaemlékezés
Valami elkezdődött egy negyed évszázada…

Látogatóink száma a mai napon: 3083
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57375297

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat