Hoogstede-i német református testvérek látogatása

Kirándulás csoportkép

A hoogstede-i óreformátusok 14 főből álló szerény csoportja 2014. október 02-án, a késő esti órákban érkezett meg Eindhovenből Budapestre repülővel. Békásmegyerről a vendégek és vendéglátóik együtt tértek haza otthonaikba.
Október 03-án, pénteken az egész napot Gödöllőn töltöttük el. Szeleczky Aurél testvérünk igen tartalmas, látnivalókban gazdag programot szervezett számunkra. 8.30-kor Békásmegyeren gyűlt összes ismét a német-magyar vegyes utazóközönség. A szívélyes köszöntést igeolvasás, majd közös éneklés követte. Személyautókkal érkeztünk meg 10.30-ra a Szent István Egyetem Mezőgazdasági Eszköz és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeumába, ahol az intézet igazgatója engedett nekünk bepillantást az erőgépek, gőzgépek, motorok, magajárók és traktorok világába. Ebédünket az egyetem egyik menzáján fogyasztottuk el, ahonnan gyalogosan sétáltunk át, a kastélyparkon keresztül a Gödöllői Királyi Kastély Múzeumába. Itt a csapatunk ketté vált, s mindkét fele a maga anyanyelvének megfelelő idegenvezetéssel tekinthette meg a tárlatot. A kastély udvarán készített közös fotót követően, utunk a Fő téren található, 1754-ben felszentelt református templom és a jelenleg is bővítés alatt álló Líceumhoz vezetett. A gödöllői református közösség és az épületek történeteiről Cseri András mesélt nekünk, és lehetővé tette ezek megtekintését is. A tartalmas nap utolsó állomása a díjnyertes Sulyáni Cukrászda volt, ahol egy csésze kávé és egy szelet sütemény mellett osztottuk meg egymással élményeinket, benyomásainkat. Ráérősen autóztunk hazafelé, s út közben még megálltunk az Ybl Miklós tervei alapján, 1845-55 között épített fóti római katolikus templom épületénél is.
Október 04-én egy buszkirándulás keretében együtt fedezte fel a német-magyar csapat a Káli-medence szépségeit. A Balatonhoz vezető út ideje alatt Békefi Gyuri, békásmegyeri gondnok ismertette a mai napi látnivalókat. Elsőként a Balatonalmáditól 2007-ben függetlenné vált, vörösberényi – mintegy 120 fős – református közösséggel találkoztunk, akik nemrégen fejezték be templomuk felújítását. Az ebédet Tihanyban költötték el, ahol azután megcsodálták az apátsági templomot, a panorámát és a hangulatos kis utcákat. A gyülekezeti csendes napok rendszeres helyszínéül szolgáló Monoszlót elhagyva, a Hegyestű nevű hegyről csodálták meg a Káli-medence panorámáját. A csopaki református testvérek finom házi pogácsával, kávéval és csopaki borral vendégelték meg a kiránduló közösséget. A település református életéről Szabó Róbert presbiter mesélt, aki csillagász, az MTA munkatársa és orgonista is egyben. A találkozás végén saját orgonajátékával ajándékozta meg a hallgatóságot.
Október 05-én vasárnap mindannyian kicsit megpihentünk. A német vendégek közül 6 fő Csillaghegyen, 8 fő pedig Békásmegyeren vett részt az Istentiszteleteken. A vendéglátó családok otthonában elköltött ebéd, és kis délutáni szieszta után a csillaghegyi gyülekezeti teremben folytatódott a közös program. Battyányi Géza lelkipásztor a Máté 4,1-11 igeszakasz magyarázatát követően az udvarban éppen folyó parókiaépítés munkáiról tartott fényképes vetítést.

Ezt követően Baksai-Szabó Kristóf kétnyelvű Biblia ismereti kvízjátékra invitálta a résztvevőket, akik hat vegyes csoportban törekedtek a precízen feltett kérdések megválaszolására. A közös alkalmat a csillaghegyi testvérek bőséges szeretetvendégsége zárta. A visszajelzések alapján: „A csillaghegyi testvéreink jóvoltából a bőség zavarával küzdöttünk, nem is tudtuk eldönteni, melyik finomságot válasszuk. Német vendégeink nem győzték dicsérni az étkeket, és nem egynek a receptjét is le kellett diktálni.” A kellemes őszi időjárás jóvoltából, ezen az estén kerülhetett sor a ’Budapest by night’ programra. A budapesti éjszakában személyautóval sikerült megközelíteni a leglátványosabb nevezetességeket, úgy, mint a Parlamentet, a Budai Várat, Halászbástyát, a Citadellát, Operát, Vajdahunyad várat, Hősök terét és a kivilágított hidakat.
Október 06-án, immáron világos nappal mutattuk be tágabb lakókörnyezetünk, a budapesti főváros nevezetességeit a német testvéreinknek. Az egész napos, mintegy 7 km-es sétát a Parlament megtekintésével kezdte a társaság, a Batthyány örökmécsesnél szemtanúi lehettek a díszőrség váltásának, majd a Szent István Bazilika kupolájából gyönyörű körpanorámás kilátás nyílt a tiszta időben az egész budapesti agglomerációra. Az Erzsébet téri Akváriumnál, megpihentünk egy kicsit a Budapest Eye lábánál, ahonnan ráérősen sétáltunk tovább az Andrássy úton az Operaházhoz és a Párizsi Nagyáruházhoz. Ezekbe az épületekbe csak futólag kukkantottunk be, hogy átfogó benyomást kapjunk ezen építészeti remekművek által. A Moulin Rouge és a Thália Színház tőszomszédságából trolibusszal zötyögtünk át a Fasori Református Templomhoz. Az itteni gyülekezet életének ismertetését követően Somogyi Péter lelkipásztor maga kísérte át a csapatot a Julianna Általános Iskolába, ahol tradicionális magyar menzaebédet fogyasztottunk: paradicsomleves betűtésztával és paprikás krumpli. A belvárosi körsétánk folytatásaként a troliról a Zsinagógánál szálltunk le, amelyet futólag kívülről tekintettünk meg. Itt már érezhetően kezdtek fáradni a vendégeink, pedig még csak ezután mentünk át a Fővám térre, ahonnan a Vásárcsarnokok keresztül átsétáltunk a Belváros új kulturális központjának szánt ’Bálna’ épületéhez. Ennek egyik hangulatos kis kávézójában fogyasztottuk el a délutáni frissítőinket, miközben élveztük a Duna-parti kilátást a Műszaki Egyetem autentikus épületére. A kávétól kissé felélénkülve, 2-es villamossal jutottunk el az Erzsébet híd lábához, ahonnan BKV hajóval jutottunk vissza a Batthyány térig, útközben megcsodálva az idén felújított és nemrégen átadott Várbazár épületét.
Október 07. kedd volt az utolsó közös napunk együtt. A mai napi programban Békefi Gyuri a szűk lakókörnyezetünk, Óbuda látványosságainak a bemutatására fókuszált. Azt gondolom, ez még számunkra, óbudai őslakosok számára is igen érdekes program volt, és tudott újdonságot nyújtani. A békásmegyeri gyülekezőt és közös áhítatot követően, 10.15kor érkezett meg a társaság a Szentlélek térre, körsétánk kiindulási pontjára. Tulajdonképpen alig távolodtunk el ettől a centrumtól, mégis számtalan nevezetességet érintettünk, így a Varga Imre Házat, a Haller utcai iskolát, a Selyemgombolyítót, a római táborváros keleti kapuját. Itt egy rövid időre Szeleczky Aurél magához ragadta az idegenvezetést, és rendkívül érdekes információkat mondott el az egykori óbudai selyem- és textiliparról, amelynek emlékét őrzi máig a Filatorigát neve is. A Fő téren egy pillanatra megálltunk az egykori gázelosztónak a tér közepén álló picinyke épülete mellett, illetve szemügyre vettük a Városházát. Innen sétáltunk tovább a Zichy kastély épületében berendezett Óbuda Múzeumba. Kétfogásos kiadós ebédünket, Gyuri Anna lányának köszönhetően, a Fő téren pár hónapja nyílt, hangulatos kis kávézóban költhettük el, amely nevét a szomszédjában álló, nevezetes szobrokról, az „Esernyős”-ökről kapta. Nagy megtiszteltetésként ért bennünket, hogy a kis csapatot a kerület polgármestere, Bús Balázs is köszöntötte. A délutáni kávét és süteményt a Kiskorona utcai Idősek Klubjában fogyasztottuk el, ahonnan az Óbudai Református Templomba sétáltunk át. Kevesen tudják, hogy e kedves, idős templom falai egy Európában egyedülálló orgonát rejtenek, amelyen a lelkészasszony játszott nekünk. A kimerítő hét zárásaként, a német vendégek a közeli Veli Bej török fürdőben pihenhették ki az elmúlt élmény dús napok fáradalmait.

Este a Csalánosi Csárdában német látogatóink vendégelték meg a magyar testvéreket – szállásadóikat és a heti kísérőiket. Az este hamar elszaladt a kellemes társalgás és az ínycsiklandó falatok közepette. A hangulatos együttlétünk zárásaként német vendégeink egy dallal búcsúztak el a békásmegyeri-csillaghegyi testvérektől.
Szinte alig pár óra alvást követően, október 08-án hajnali 3:45-kor indultak el a Hoogstede-i testvérek a Liszt Ferenc reptérre. Kissé elcsigázottan, élményekben gazdagon foglalták el helyeiket a személyautókban és a reptéri mini buszban. Az elválás, mint mindig, most is szívszorító volt – már most, a 2015. évi viszontlátás reményében. Istennek hála az együtt töltött csodálatos napokért, és áldása legyen ezen a testvérkapcsolaton amint a múltban, úgy a jövőben is!

További képek>>>