Bahamai fohász egymás radikális szeretetéért

Mit jelent nekem a Világimanap? Ezen a délutánon több ezer kilométeres földrajzi távolságokra kalandozunk, bepillantást nyerünk egy másik kultúrába. Ez a képletes, érzelmileg nem egyszer felkavaró utazás azonban lelkileg még nagyobb távlatokba és mélységekbe vezet el bennünket. A színes képekkel illusztrált ország bemutató számtalan érdekes információt ad, amely alapján megértjük magának a liturgiának az ihletettségét, társadalmi beágyazottságát. A liturgia során a különböző országok nőtestvérei különböző aspektusokból irányítják rá a figyelmünket, a mindannyiunkat közvetlenül is érintő szociális problémákra.

Március 6-án, péntek délután, a Csillaghegyi Református Templom gyülekezeti termében úgy éreztem, egy egész éves munka teljesedett ki. Az előkészületek részemről már 2014. júliusában megkezdődtek a Stein-ben rendezett 4 napos nemzetközi felkészítő tréningen, ahol Magyarországot képviselhettem. Az onnan hazahozott információkat a 2015. január végén tartott felkészítő napon osztottuk meg a magyar nyelvű ökumenikus közösség képviselőivel. És most elérkeztünk a várva várt alkalomhoz, március első péntekén. Bár az utolsó hét gyülekezeti szinten kissé kapkodósra sikeredett, súrlódásoktól sem mentesen, azonban az imaközösség meghittségében mindez jelentőségét vesztette.
Ugyan csak kis létszámban vettünk részt ezen az alkalmon, de ez így még családiasabbá és meghittebbé tette az egész estét. Az számomra mindig külön öröm, ha a gyülekezet férfi tagjai is részt vesznek az alkalmon, mert bár a liturgiát nőtestvérek állítják össze, annak üzenete azonban mindenkihez szól – férfiakhoz és nőkhöz, fiatalokhoz és idősekhez egyaránt. A szűk körben tartott ország ismertető előadás jobban teret adott a steini személyes élmények megosztásának, amely talán még közelebb tudta hozni a bahamai életérzést. Boldogsággal töltött el felidézni a nyári felkészítő nemzetközi emlékeit, ugyanakkor most talán még jobban felkavart a karibi nők, feszültségektől terhes társadalmi helyzete.
A liturgia hálaadásának olvasása közben beleborzongtam a bahamai nők szeretetteljes szavaiba, ahogyan hálát adnak a Teremtőnek az őket körbevevő csodálatos természeti kincsekért. És átjárt az a végtelen, mindent átfogó szeretet, ahogyan abban a pillanatban a világ különböző tájain ugyanezeket a sorokat olvassuk, ugyanezekkel a sorokkal mondunk fohászt. Minden porcikámban, libabőrösen éreztem az imaközösséget a bahamai asszonyokkal, asszonyokért. A liturgiának egy különösen megható pontja volt számomra az adománygyűjtés előtti pillanat, amikor ezt olvastuk:”Osszuk meg egymással Krisztus békességét és szomszédjainkat ’Az Isten békéje legyen Veled!’ köszöntést követően, öleljük meg.” Spontán elkezdtük egymást sorban megölelni, és a hosszantartó, őszinte ölelések közepette személyes jókívánságokat suttogtunk egymás fülébe. Én ezekben az érintésekben éltem meg igazán Isten jelenlétét a mi kis közösségünkben, s az ölelésből ködös szemmel kibontakozva a szemem a gyülekezeti termünk igéjére tévedt: „Az Isten szeretet!” Ez volt a mi ’lábmosásunk’ egymás felé.
Annyira felfokozott érzelmi állapotba került a gyülekezet, hogy a liturgia utolsó egységét fennállva, közösen olvastuk tovább és a hátra levő dalokat valódi dicsőítő hangulatban, mély átéléssel énekeltük együtt.
Az este további részében a bahamai ételekből terítettünk szerényen asztalt. A vállalkozó kedvű nőtestvérek elkészítették a rumos süteményt, de került az asztalra cukkini fasírt és halkrémes szendvics is. A szeretetvendégség alatt, a bahamai falatokat majszolgatva tartalmas, mély beszélgetések alakultak ki és aláfestésül egy-két autentikus dallamot is meghallgattunk.
Az Isten áldja a bahamai asszonyokat, akikért együtt imádkoztunk, és akiknek köszönetet mondunk ezért a különleges estéért!


Képek>>>

Írta: Szederkényi Kornélia