Nem volt ez „rendes” kirándulás

Augusztustól elkezdtük keresni a megfelelő időpontot, de vagy a Nagytemplom nem fogadott szombatonként látogatókat, vagy nekünk nem volt alkalmas az időpont, illetve gyanítható volt, hogy a virágkarnevál hétvégéjén nélkülünk is elég nagy lesz a népsűrűség Debrecen főterén. Miután a gyülekezeti nap és a családos táborunk résztvevői és a hittanos tábor szolgálói közül is többen jelezték, hogy szívesen pótolnák be az elmaradt villámkirándulást, szeptember 10-re tűztük ki az időpontot. Végre az egyik fő célpont, a református Nagytemplom is nyitva tartott, és tanév se a legelején, járt, de azért nem is a közepén. Eleinte azt sem tudtuk, hogy vonattal menjünk-e, vagy autóbusszal. Mivel a jelentkezők száma gyorsan növekedett és többségben az autóbuszos utazást tartották szerencsésebbnek, már csak a megfelelő járművet kellet gyorsan megtalálni. A várakozásnál többen, összesen negyvenheten indultunk el Budapestről szombat reggel.

A napi igét már az autóbuszon olvastuk és hallgattuk meg hozzá a rövid magyarázatot, s szokás szerint énekléssel és imádsággal vágtunk bele a hosszú utazásba. Debrecen nincs messze Budapesthez, de autóbusszal épen közel sincs. Az utolsó „technikai megálló" egy olyan benzinkút lett, amely még átalakítás alatt állt, így az egyetlen mosdóba nagylelkűen beengedtek bennünket, az egész busznyi népet. Az előző alkalommal csak pihenőhelyen álltunk meg az autópálya mellett, így a kávéra vágyakozók meglehetősen savanyú arccal szálltak vissza a járműre. Ennek még jelentősége lesz.

A belvárosban csak leszállni sikerült a buszról, parkolót máshol kellett keresnie. Végre beértünk a templomba, és kezdődhetett a tárlatvezetés. A gyülekezet azt a kettősséget próbálja egyszerre működtetni, hogy a templom egyszerre múzeum és tárlat, valamint istentiszteleti hely is. Mivel az érkezők mind templomba járók voltunk, kicsit idegen volt ez a helyzet, mégis elismertük, hogy egészen jól sikerült e két funkciót összehangolni. A részletes vezetés segítségével feltárult előttünk Debrecen, a gyülekezet, sőt a magyar reformáció szép múltja, hősi korszakai, valamint nehéz esztendei is. A templomtoronyban berendezett kiállítás megtekintésére már szétszéledtünk, ki a maketteket, ki a torony magasságából kínálkozó kilátást, ki pedig mindkettő szemügyre vételét fontosnak tartotta. A debreceni Nagytemplom kiállításként is egészen elvarázsolja az embert, olyan extrákkal megfejelve, mint az eredeti, Vizsolyi biblia példánya.

Nagytemolom kávézó

A gyülekező helyre visszaérkező kirándulók folyamatosan átszivárogtak a templom mögötti parkban, szinte a falhoz támasztva kialakított könyvesboltkávézóba. Végre a kávét is be lehetett pótolni, de sokan a házi limonádét is kipróbálták. A forró kávé illata jól illet a  légkondicionált térhez.

Református Kollégium a Nagytemplom tornyából

Mielőtt beléptünk a Kollégium épületébe, a parkban tisztelegtünk Bocskai István szobra és a gályarabok emlékműve előtt. A kollégiumi kiállítás a bőség zavara volt számunkra, annyira sok érdekesség volt egy helyen. Az iskolatörténeti kiállításnál kisebbek, fiatalok és nagyobbak egyaránt találtak maguknak valami izgalmasat, ami előtt, mellett sikerült leragadni. A Nagykönyvtár tárlata, és a Csokonai emlékszoba hangulata jól előkészítette az Oratóriumban sorra kerülő tárlatvezetést. Megragadott bennünket az előadó lelkesedése és elkötelezettsége. Szinte ott ültünk a forradalom és szabadságharc országgyűlésének képviselői mellett, s szinte szólásra emelkedett Kossuth Lajos a szószék előtti emelvényen, hogy a Habsburg ház trónfosztását kezdeményezze. Sajnos a felújított Kollégium udvart csak az ablakon keresztül nézhettük meg.

Csoportkép a debreceni egyetemen

A Kollégiumból villamossal mentünk a Nagyerdőre, hogy egy útba eső étteremben elfogyasszuk az ebédet.  Az ebéd sokat javított az akkor már csak pislákoló lelkesedésen, és tovább villamosozhattunk az egyetem épületéhez. Most már külső vezető nélkül idéztük fel az egyetem építésének, alapításának történetet, valamint a mellette található Egyetemi református templom hányattatásait. A következő csoportkép az egyetem aulájában készült, hogy után a szökőkutak mellől csodáljuk meg a nagyszerű épület látványát. A tér végében autóbuszra szálltunk és meg sem álltunk hazáig. Illetve meg sem álltunk volna, ha bizonyos „technikai" megállót nem kellet volna beiktatni. Ekkor történt, hogy némelyek kifogást emeltek a kirándulással kapcsolatban. Nem a látnivalókkal, vagy az utazással, ég csak nem is az ebéddel volt a probléma, hanem a cukrászdával. Azzal a cukrászdával, ami nem szerepelt a programban, mint más rendes kirándulásokon, ahol rendszerint az ebéd után szeréjt ejtjük egy-egy sütemény vagy fagylalt elfogyasztásának. Sikerült megbeszélnünk, hogy most azért nem tettünk így, mert nem volt ez egy „rendes" kirándulás, hanem egy rendkívüli. Majd a „rendes" kiránduláson, szeptember 24-én, lesz cukrászda is.

További képek>>>