2018. március 10., szombat - Battyányi Géza Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Világimanap Csillaghegyen

2007 óta folyamatosan, immár 11. alkalommal tartottuk meg gyülekezetünkben a Világimanapot. Eleinte még csak kíváncsi résztvevője voltam a nemrég hozzánk került lelkész házaspár új kezdeményezésének. Ekkor találkoztam ezzel a nemzetközi és ökumenikus imaalkalommal először. Az eltelt több, mint tíz esztendő alatt sok minden megváltozott, a gyülekezet életében és az én személyes életemben egyaránt. A kezdeti lokális lelkesedésem az évek során az országos koordinációig nőtte ki magát, s minél jobban megismerem ezt a felekezetközi globális mozgalmat, annál inkább mélyül el bennem a szolgálat iránti elköteleződés.

 

 

 

Miből fakad a töretlen lelkesedésem? Abból, hogy a Világimanap több szempontból egyedülálló alkalom. Évente megtartott, egyszeri és megismételhetetlen együttlét. Lelkesítően hat az, hogy az ökumené jegyében megismerjük egymás különböző felekezeti gyakorlatait, miközben megéljük élő keresztyén testvériségünket az Úrban. Lelkesítő látni a világ különböző pontjain élő keresztyén közösségek sokszínűségét. Megismerjük egymás kultúráját, hitéletét, és rácsodálkozunk az elénk hozott imatémák egyetemességére, amelyek mindannyiunkat érintenek, mindenkit másképpen.

Az idei évben a suriname-i asszonyok a teremtett világ gyönyörűséges sokszínűségére, jól kitalált egységére irányítják a figyelmünket, amikor így kiáltanak: „Mindaz, amit Isten alkotott, nagyon jó!" Ha a sokszínűség gyönyörködteti az Istent, akkor miért éppen a sokszínű világimanapi alkalmaink ne gyönyörködtetnék Istent?! Hiszen a Világimanap is egy evangelizációs alkalom. Rick Warren: Céltudatos élet című könyvében így idézi barátja, Gary Thomas gondolatait: „Ha Isten tudatosan különbözőnek teremtett bennünket, miért kellene egyformán kifejeznünk iránta a szeretetünket? Elolvasott néhány klasszikus keresztyén művet, megkérdezett néhány érett hívőt, és arra a következtetésre jutott, hogy az elmúlt 2000 év során igen sokféle úton-módon jutottak el a keresztyének az Istennel való bensőséges kapcsolathoz: kimentek a természetbe, tanulmányozták a Bibliát, énekeltek, olvastak, táncoltak, művészeti alkotásokat hoztak létre, szolgáltak másokat, magányba vonultak, közösséget gyakoroltak egymással, s még ezeken kívül is több tucatnyi módon imádták Istent." (3. javított kiadás, 103-104. oldal) Azt gondolom, Rick Warren szavai tökéletesen alkalmasak a Világimanap lényegének a megragadására.

A majd' egy éve tartó, alapos előkészületek után, most elérkezett a nagy nap, március 2-a. Gyülekezetem lelkes tagjaival izgatottan készülődünk a mi kis helyi alkalmunkra. Már korábban meghirdettük az alkalmunkat a közösségi média felületünkön, weboldalunkon, szóban a vasárnapi Istentiszteleten és plakátokon. A gyülekezeti teremben színes kis installációt állítottunk fel, amely az idei évi téma képi világát és tartalmi mondanivalóját egyaránt igyekezett kifejezni. Kikészítettük a szeretetvendégségre hozott fogásokat, beállítottuk a vetítőt, és vártuk a vendégeket. Várakozásunk ellenére azonban idén csekély számban jöttek el a péntek esti intenzív havazás és a tomboló influenzajárvány miatt. Kis létszámunk azonban nem szegte kedvünket, hiszen „Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok köztük." (Mt 18, 20). Sőt, a családias légkör lehetővé tette, hogy egy rendkívül tartalmas és őszinte beszélgetés bontakozzon ki az este folyamán közöttünk.

Az alkalom nyitásaként, a rövid köszöntést követően megnéztük a Suriname-i dokumentumfilmet. Ámbár aktív részese voltam a film elkészítésének, most mégis örömmel csodálkoztam rá, mennyire tartalmas, színes és informatív lett. Nagyon jól felvezette azokat a súlyos témákat, amelyekért későbbi liturgiában fohászkodtunk. A textus felolvasását követően Battyányi Géza lelkipásztor tartott egy rövid igehirdetést. Ebben arról beszélt, hogy amikor az ember parancsba kapta, hogy „őrizze és művelje" a jónak teremtett világot, akkor ez túlmutatott a minket körbevevő növény- és állatvilág védelmén, hiszen az egymással és az Istennel való kapcsolatunk folyamatos ápolása is ide értendő. A teremtéstörténetben Isten ennek a kapcsolatnak az ápolására egy külön napot szentesít - a hetedik napot. Ahogyan a dalban is énekeltük „Hat napon át dolgozott, mily csodálatos" - a hetedik napon azonban megpihent, gyönyörködött, s ezt a napot jelölte ki a Vele való találkozás idejének. Istennel való kapcsolatunk helyreállítása tehát a jól működő, egészséges emberi kapcsolataink kialakításának, fenntartásának a záloga.

Az igehirdetést követően egy nagyon intenzív beszélgetés bontakozott ki a résztvevők között. A városi ember természet iránti vágyának kifejeződése a kisállat tartás. Fővárosi lakosként azonban naponta szembesülünk ennek környezeti aspektusával, a belvárosi utcákat nem csak elcsúfító, hanem súlyos betegségeket terjesztő kutyagumival. Legalább ugyanekkora probléma a belvárosi galambok etetése, és az általuk terjesztett fertőzések. És végül, de nem utolsó sorban, a betondzsungelben a komposztálási lehetőség hiányában a lefolyóba borított szerves hulladékok azért jelentenek komoly veszélyt, mert táplálják a csatornában élő patkányokat. Mit tehetünk mi ez ügyben? Felelős kutya gazdiként eltakarítunk magunk után, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, minél kevesebb csomagolóanyagot vásárolunk, ügyelünk a higiéniára és takarékosan bánunk az árammal, ivóvízzel. Kicsinek tűnő dolgok, amelyek azonban összeadódva nagyon is sokat jelentenek!

A pénteki együttléttel azonban nem ért véget számomra a világimanapi alkalom. A vasárnapi szószékcsere alkalmával, a Pozsonyi úti gyülekezet lelkésze, Berkesi Gábor lelkipásztor a szőlősgazda példázatát hozta elénk - azt, amely a 2017. évi világimanapi főigénk volt, a Fülöp-szigeteki asszonyok jóvoltából. Majd az Istentiszteletünk végén a gyermekekért, gyermekszolgálatért fohászkodtunk a 2016. évi világimanapi igét idézve, amelyet akkor a kubai asszonyok választottak. Az Istentisztelet végén megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy miért is jó a Világimanap? - Azért, mert elmélyíti a résztvevőkben az igei mondanivalót a felkészülés során. Még évek múltán is felidéződnek a hozzá kapcsolódó élmények, érzések és ízek. Ugyanakkor egy kép, egy dallam, egy étel is képes emlékezetünkbe idézni egy-egy év igeversét!
Szederkényi Kornélia

(A képekre kattintva megnyílik az egész galéria)

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 58, összesen: 484022

  • 2018. szeptember 19., szerda

    Folytatódik a közel-keleti keresztények ellehetetlenítése. Hősies küzdelemről, fegyveres és szellemi hadviselésről hallottunk Észak-Irakban. Az ott él...
  • 2018. szeptember 18., kedd

    Hős Csaba felcsúti lelkészt az elmúlt hétvégén iktatták be lelkipásztori szolgálatába.
  • 2018. szeptember 18., kedd

    Az esperesválasztási időszakban a másik jelölt őt ajánlotta a saját bemutatkozásában. Ígéretes kezdet ez, ha valakit fontos tisztségre jelölnek. Ám bü...
  • 2018. szeptember 16., vasárnap

    Új református templom és közösségi ház épül Taksonyban. Megvalósulását számos csoda és nem várt fordulat tette lehetővé, de Stefán Attila szerint ehhe...
  • 2018. szeptember 13., csütörtök

    Miről álmodnak az állatok, és miről a számítógépek? Vajon miről álmodtak a Biblia szereplői? Ízelítő az idén ötéves CikCakk magazin májusi lapszámábó...
  • 2018. szeptember 13., csütörtök

    Pályakezdő kutatók, valamint a korai protestáns egyház-, irodalom-, liturgiatörténeti és egyházművészeti kutatások támogatására írt ki pályázatot az á...
  • 2018. szeptember 13., csütörtök

    Lemondott képviselői mandátumáról és visszatér az aktív egyházi szolgálatba Balog Zoltán református lelkipásztor, korábbi emberierőforrás-miniszter. N...
  • 2018. szeptember 12., szerda

    Nehezen tudom elképzelni, hogy van ember, aki még nem alkotott közösségben. De naponta tapasztalom, hogy az emlék feledhető, hogy egyedül akarunk mego...
  • 2018. szeptember 11., kedd

    Idén a Tágas Tér keretein belül fesztivál helyett kétnapos konferencia lesz, hogy ezúttal a közösségek megerősítésére helyeződjön a hangsúly.
  • 2018. szeptember 10., hétfő

    Sok traumát, kudarcot, bántalmazást, magányt hoztak magukkal a gyerekek a Bárka táborba. Hogyan lehetett visszaadni nekik a reményt?