Ne keményítsétek meg szíveteket!

Bibliaóra - 2020. december 2.

Textus: Zsid. 4,1-11.

A Bibliaolvasó Kalauz napi újszövetségi Igéje:

Isten népének nyugalma

Mivel még nem teljesedett be az Ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett Ige, mivel nem kapcsolódott össze hittel azokban, akik hallhatták. Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: „Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére", pedig munkái készen voltak a világ teremtése óta. Mert valahol így szól az Írás a hetedik napról: „És megnyugodott az Isten a hetedik napon minden alkotó munkája után." Itt viszont ezt mondja: „Nem mennek be az én nyugalmam helyére." Miután tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, egy napot ismét „mának" jelöl ki. Ekkor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogyan előbb mondtuk: „Ma, ha az Ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. A szombati nyugalom tehát még azután vár az Isten népére. Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten a magáétól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az engedetlenség hasonló példája szerint.

Kedves Testvéreim! Ennek az esztendőnek adventi idejére, a Zsidókhoz írt levelet kaptuk olvasmányul. Négy alkalommal a mi „bibliaóránk" üzenetét is ezen keresztül vehetjük és olvashatjuk majd. A levelet Krisztus után 80-90 körül írta valaki, valószínűleg Pál apostol egyik tanítványa. Nem csak volt zsidóknak szólt a levél, hanem olyan pogányokból megtért keresztyéneknek is, akiknél érezhető volt a megfáradás, a megpróbáltatások miatti bizonytalanság, kishitűség. (Mintha nekünk írták volna.) Ezt a címet azért kapta a levél, mert az ószövetség példáit, szertartási rendjét, az akkori, régi ígéretek kihangsúlyozását emelte ki az író. Egyben, és együtt látta az egész Szentírást. Hiszem, hogy Isten, imádságunk és elcsendesedésünk által jó üzeneteket biztosít mindnyájunknak ebben az adventben, karácsonyra való készülésünkben.

1.Még nem teljesedett be az Ő nyugalmába való bemenetel ígérete! Mai igeszakaszunkban tízszer olvassuk a „nyugalom" szót más és más értelmezés szerint. Több jelentése is van. Elsőrenden az Isten országába való beérkezést jelenti. A célhoz jutást, a megpihenést. Ahogy az Ige írta: A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. (I. Mózes 2,2.) Mózesnek még azt a parancsot is mondta az Úr: Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az Úr előtt! (II. Mózes 31,15.)

Szeretett Testvéreim! Az Ószövetség népe a teremtésre emlékezett szombaton. Akkor letettek minden munkát, és „nyugalmasan" töltötték el a napot. Istenre figyeltek, az Ő ígéreteiben igyekeztek megerősödni. Az Újszövetség keresztyén közösségei a vasárnapot szentelték/szentelik meg. Jézus Krisztus feltámadásának napja emlékére. Igen. Többek között azért támadt fel Jézus, hogy a mennybe menve helyet készítsen azoknak, akik hisznek Benne. A „nyugalomba az Atyához ment". Mi pedig abban az ígéretben élhetjük földi életünket, hogy a kegyelem által számunkra is megnyílik egyszer a nyugalom helye.

2.Megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be nyugodalmam helyére! Az Úr Isten megharagudott választott népére. A pusztai vándorlás alatt nagyon sok szomorúságot okoztak Teremtőjüknek. Az Sátán munkálkodott a szívekben annak ellenére, hogy Isten újra és újra bebizonyította szeretetét és védelmét Izrael mellett. De ők nyugtalanok, hitetlenkedők voltak. A manna nem volt már jó.  Amikor viszont leborultak, bűnbánatot tartottak, felnéztek a rézkígyóra, akkor az Úr mindig megbocsátott. Mert kegyelmes és irgalmas az Úr!

Drága Olvasok! Milyen a mi életünk? Haragudhat-e reánk az Úr Isten? Nyugalmat keressük-e Benne? Azt gondolom, hogy ezekre a kérdésekre csak arcunk pirulásával válaszolhatunk. Mert jellemzőbb ránk, hogy nyugtalanok vagyunk. Testünkben, lelkünkben. Ez a nyugtalan feszültség, ott van az ember mindennapi harcaiban. Ezzel szemben Isten nyugalma az Ő boldog békessége. Isten nem nyugtalanul fejezte be nagy művét a teremtést, hanem nyugalommal zárta le azt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó! (I. Mózes 1,31.) A lelke mélyén valójában minden ember nyugodtan szeretne élni. Ezért, akik megkapták ezt az „ajándékot", azoknak ezt tovább kell adni. Elmondani: egyedül Jézus Krisztusban lehet megtalálni a lélek nyugalmát.

3.Ma, ha az Ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket! Az ószövetségi időktől kezdve újra és újra hangzott ez az idézett mondat. Az ígéret földje felé vándorló népnek elsőrenden. De szólt Isten szava a Zsidókhoz írt levél olvasóinak is. Mindig hajlamos volt az ember arra, hogy szelektált legyen a hallása. Amit akar, azt meghallja, amit nem akar hallani, azt elengedi a füle mellett. Pedig élet-kérdés volt, hogy hallják és megtartsák - ahogy Jézus is mondta - vagyis, ne legyenek kemény szívűek.

Kedves Testvéreim! Az 1940-es évek harmadik harmadában a Szentlélek ereje, mint sebesen zúgó szél, megrázta és felrázta Magyarországot. Ez volt az ébredési idő. Nagyon sokszor, sokhelyen lehetett hallani: Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket! (Károli) Az evangelizátoroknak ez volt az egyik kedvenc Igéjük. De ma is ugyanolyan értékű, és a ma emberének is szól. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van! Isten minden ígéretét valósággá teszi. Beviszi gyermekeit az Ő országába, a nyugalomba. Halljuk meg ma az Úr szavát, és ne keménykedjünk! Legyen jótetszése szerint való az adventi várásunk!

Ajánlott ének: 454. dicséret versei Szeretettel: Deák Zoli (bácsi)