„..ahol a magyarnak közvetlen köze volt a tengerhez"

Dr. Radics Orsolya a "sárga mellénnyel"

A kirándulás szervezője ebben az évben is Dr. Radics Orsolya volt, aki édesanyájával együtt fáradhatatlan lelkesedéssel segítette a program lebonyolítását. Köszönet Szántó-Balla Gábornak és feleségének Gabriellának, akik a megemlékezéseken, és azon is túl irodalmi és történelmi idézetekkel szolgáltak. Szeleczky Aurél a történelmi háttér megismerésében segített ismeretkehez jutnunk.

Trojane az óriás fánkokkal

Most is tele busszal utaztunk, és az autóbuszon minden napot énekléssel és áhítattal kezdtünk el. Itt került sor a megemlékezésre nemzeti ünnepünkről, a testvérek ismertetőire a történelmi eseményekről, amelyekhez helyszíneink kapcsolódnak, illetve a helyszínek saját történetének megismerésére is. Minden odautazás és visszatérés fontos állomása Szlovéniában az autópálya mellett található, óriásfánkjairól híres Trojane. Bizonyára furcsán hangzik elsőre, de gyakorló autóbuszos utazók számára a sok ülés utáni kis mozgás, a valóban finom fánk mellett még lényeges szempont, hogy itt tiszta, ingyenes és sok embert gyorsan fogadni képes mellékhelyiség is található.

Postojna

Az első napon útba ejtettük az útvonal mellett elterülő cseppkőbarlangot a Szlovéniai Postojnában, illetve Lipicán a híres ménes lovait is megnézhettük. Postojna hegy a hegyben, ahová vonattal lehet lejutni. A menetrendszerűen közlekedő kisvonat visz a hegy belsejébe, ahol hosszú útvonalon keresztül sétálhatunk a termeken át a gyönyörű cseppkövek mellett, közben egy belső hegyen, és egy orosz hadifoglyok által épített vashídon is áthaladva érkezünk vissza a kisvasúthoz. A Lipicai lovak mindenkit elbűvöltek, nagy részüket az istállóban tudtuk csak megnézni, mivel odaértünkre az etetési idejük következett.
Tiesztben már ismerősként köszöntöttük a szállodát és az olaszos vacsorát. A vacsora után nem maradhatott el az esti közös városnézés sem.

Fiume, az egykori Magyar Kormányzói palota előtt

Szombaton, második nap, Szlovénián át Horvátországba indultunk, hogy legelőbb Fiuméban keressük meg a magyar történelem emlékeit. Kalandos, harmadik próbálkozásra sikeres határátkelés után városnézéssel kezdtük a programot: felkerestük Baross Gábor vasminiszter, a Fiumei kikötő kiépítőjének emléktábláját, sétáltunk az egykori Kossuth Korzón és az óvárosban, megtekintettük a kikötőben a magyar feliratú kikötői acélbakokat. Kívülről és belülről is megnéztük a Hauszmann Alajos tervei alapján megépült az egykori magyar kormányzói palotát, amely most hajózási és helytörténeti múzeumnak ad helyt. A magyar múltba visszatekintést a tengerparti egykori és mai nyaralóhely, Abbázia zárta. A tavaszi időben tengerpari séta és az épített örökség gyönyörködtette a kirándulókat. A hazaérkezés és a szállodai vacsora után soknak még volt kedvük és energiájuk folytatni az esti városnézést Triesztben.

A liftig ilyen lépcsőkön mentünk a templomba Triesztben

Vasárnap délelőtt Triesztben a valdens-metodista templomban tarthattunk rövid istentiszteletet és találkoztunk a helyi lelkész jóvoltából. A gyülekezet néhány tagjával együtt az istentisztelet után Illy kávéra is meginvitáltak bennünket, talán annak emlékére is, hogy a híres helyi céget a magyar Illy Ferenc alapította. A templom megközelítése szokatlan volt, hiszen egy a Budai Váralagúthoz hasonló helyen kellett sok lépcsőn a hegyoldalba felmenni, ahonnan még lifttel mentünk tovább a templomkertben a magasan fekvő bejárathoz. Igazából három gyülekezetről (valdens, metodista, református) van szó, amelynek egy lelkésze, és kettő temploma van. 
Az ebéd Palmanovában az erődvárosban várt bennünket, s az étkezés után még egy rövidke nézelődésre is futotta az időből a várfalakkal körülvett városkában. A várfalak ma is állnak, az autóbusz lépésben hajtott be, miközben a két oldalán csak centik választottak el az oldalát a kapu falától. Mind a behajtáskor, mind a távozáskor a sofőrök nagy tapsot kaptak a megszeppenten figyelő utasoktól.
Menet közben még útba ejtettük az előző évben is meglátogatott osztrák-magyar katonai temetőt Redipuglia településen és tisztelegtünk a hősök emléke előtt.
Sveto településre, az ottani katonai temetőbe végül nem sikerült eljutni, mivel egy kis falucskában, ahol ezt a problémát semmilyen tábla nem jelezte, a nagy buszunk nem tudott átjutni egy szűk kanyaron. A sofőrök apró előre-hátra mozgással addig próbálkoztak, amíg nem éreztük egyre erősebben a kuplung szagát.  Ehhez még a kanyarból visszakecmeregni és visszafordulni annyi időt vett igénybe, hogy a nagy kerülővel történő tovább haladásról lemondva Solkan fel indultunk.
Az olasz határon Szlovéniába átkelve, sikerült új kalandba keveredni, mert az autóbusz egy kicsit beszorult egy betonból épült vasút alatti átjáróba. A tábla szerint át kellett volna férni, még a magasságot is csökkentették a légrugók segítségével sofőreinek, de a betonozást olyan zsaluval végezték, amely miatt egyes részeken nem teljesült a táblán megadott magasság. Megszokott helyzet lehetett, mert azonnal ott termett egy rendőrautó és forgalmat megállítva segített kimenekülni a csapdából. A busz nem sérült meg, így folytathattuk az utat. Nehezen találtuk meg a katonai temetőt Solkan településen, mert a vasút mellett fekvő, még a Monarchia által kialakított, mára kissé elhanyagoltnak tűnő temetőt csak gyalogosan, a síneken átgázolva lehet elérni. Énekléssel, igeolvasással, imádsággal és a Himnusz eléneklésével emlékeztünk meg az idegen földön eltemetett katonákról. Budapestre a késő esti órákban értünk vissza.
Április 26-án, pénteken este számoltunk be a gyülekezetnek a kirándulásról és idéztük fel a képek segítségével az élményeinket. Olaszos ételekkel és italokkal és beszélgetéssel folytattuk az estét a gyülekezeti teremben.
Battyányi Géza református lelkész (Csillaghegy)

A kiránduláson készült fényképalbum itt érhető el >>>
A beszámoló képei itt találhatók >>>