600 esztendő magyar történelem

A reggeli egymásnak örvendezés és ismerkedés után most is áhítattal (imádság, igeolvasás, rövid magyarázat) kezdtük a napot. Egyetlen technikai megálló után érkeztünk meg a Muhira, ahol a Muhi csata emlékművénél álltunk meg. Már az autóbuszon felidéztük a történelmi eseményeket, a mongol támadást és az 1241. április 11-én lezajlott csata történetét, amikor a IV. Béla királyunk vezette magyar sereg a félelmetes hírű Batu kán és Szubotáj vezette mongol hadsereggel ütközött meg a Sajó folyó hidjánál, és szenvedtek vereséget. Az emlékmű egy dombot formáz, melyből keresztek emelkednek ki rendezetlen alakzatban. A domb belsejébe alagútszerű kapu vezet, mely kövekkel van kirakva és körbe megerősítve. Itt derül csak ki, hogy a középről kiemelkedő legmagasabb kereszt nem is a dombba van rögzítve, hanem egy betonoszlopon áll.

Csoportkép a Muhi csata emlékművénél - a domb belsejében

Az emlékhelyen a Himnusz éneklésévél emlékeztünk a mongolokkal szembeszálló hős katonákra, és egészen spontán módon emlékükre még a Szózatot első két versszakát is elmondtuk. A sokszáz év távlata ellenére mindannyiunkat megérintett az emlékezés. Habár eredetileg a megállót csak úgy szántuk, hogy ha útba esik, hát ne hagyjuk ki ezt sem, végül egészen a hatása alá kerülve szálltunk újra fel az autóbuszra.

Ónod vára - a helyreállított sarokbástya

A következő falu Ónod volt, amelynek történetét, és jelentőségét az utazás közben ismételtük át. 316 éve, 1707. június 13-án mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását a Rákóczi szabadságharc idején az Ónod közelébe összehívott országgyűlés résztvevői. Ugyan maga az országgyűlés nem a várban zajlott, az eseményhez mégis ma az Ónodi vár köthető leginkább. Nem vártunk sokat a vártól, és elsőre megtalálni sem sikerült, de megérte megállni és körbe nézni. A Sajó partjához közel álló erődítményből az egyik sarokbástyát újították fel, és három oldalon, ha nem is eredeti nagyságukban, de állnak a falak. Romjaiban is igéző vár az Ónodi, ha valaki arra jár, nem érdemes kihagyni. Bennünket is elbűvölt a romantikája, és a romjaiban is megkapó látványa.

Ónod vára - romos falrész

Az első két állomás után már igyekezni is kellett, hogy Boldogkőre időben odaérjünk. Ez azért történhetett, mert mindkét helyen többet kaptunk, mint amire számítottunk. Többen, korábban is jártunk már Muhiban és Ónodon, de azóta annyi változás történt, hogy mindenki szívesen időzött egy megállásnál többet ezeken az emlékhelyeken.

Boldogkő vára

Boldogkő vára már messziről magára vonta a figyelmünket, ahogyan Encs felől érkezve felfedeztük a hegyen épült erődítményt. A várban nagyon sokan voltak, sőt egy futóverseny fogadó helyszínét is a vár előtt rendezték be. Regéchez, és Füzérhez képest, melyek a Zemplén hegység Boldogkővel együtt meghatározó várai, autóbusszal jobban megközelíthető, mert egészen közel lehet jutni hozzá a vár alatt kialakított parkolóba. A várat csoportosan, egyéni tempóban jártuk be, ahol beöltözött „vitézek" a lovagkorról meséltek, némi kardpárbajjal fűszerezve. A palota rész felújítását néhány éve fejezték be, ezért azoknak is új élményt jelenthetett, akik ezt megelőzően fordultak meg a várban. A palota szárnyban korhű ruhába öltözött és régies kifejezéseket használó „várhölgy" mesélte el, mutatta meg azt, hogy hogyan éltek, laktak, öltözködtek, fürödtek, aludtak és ettek itt a vár egykori urai.

Boldogkő vára és a kilátás

Bebarangoltuk a kiállítási területet és a másik oldalon található, sziklára épített megfigyelő helyet is. Ez Boldogkő egyik sajátossága, mert a vár mellet egy keskeny szikla szirt húzódik, amelyen most biztonságos fa korlátokkal védett úton lehet eljutni a végén található őrhelyre. Innen gyönyörű kilátás nyílik a várra és a környező vidékre is.

A várlátogatás után Boldogkőváralján babgulyást ebédeltünk a Tekerjes fogadóban, majd tovább indultunk Monokra. Monok legnagyobb nevezetesség az, hogy itt született Kossuth Lajos, és ma is itt áll egykori szülőháza. Ebben a házban múzeumot rendeztek be, amely nemcsak a Kossuth család történetét, és legnagyobb alakjának tetteit mutatja be, hanem a korba is betekintést enged. Itt énekeltük el a Kossuth nótát: Kossuth Lajos azt üzente...

Monok - református templom

Az Emlékházba elénk jött Godóné Tóth Enikő nagytiszteletű asszony, a helyi gyülekezet lelkipásztora, és átvezetett a református templomba. Bemutatta a templom és a gyülekezet történetét, valamint a közösség életének mai mindennapjait. Együtt énekeltünk és imádkoztunk a monoki és a csillaghegyi gyülekezetekért. Felemelő, igazi lelki találkozás és alaklom lett a látogatásunk a gyönyörűen felújított monoki református templomba.

A hazaindulás előtt nem maradhatott el a „kötelező" csoportkép Kossuth Lajos szülőháza előtt, valamint a szintén „kötelező" cukrászda látogatás sem. A hazaúton az az általános vélemény fogalmazódott meg, hogy tartalmas és nagy élményt nyújtó kiránduláson vehettünk részt. Szóba került az őszi kirándulás tervezett úticélja is.

A kirándulásról készített képek egy már az utazás alatt a gyülekezet Facebook oldalára felkerült, a „hivatalos" fényképalbum pedig itt érhető el >>>
Battyányi Géza