2025. április 19., szombat - Battyányi Géza Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Isten kezébe tehetjük életünket - Nagyszombati áhítat

 

Isten kezébe tehetjük életünket - Nagyszombati áhítat

A Nagyheti történések között szinte megbújik nagyszombat, amikor az eseménydús előzmények, majd a másnapi felszabadult ünnepléshez képest nem történik semmi. Mert nem cselekvés, hanem állapot, hogy Jézus teste a sírban pihen. Annyira sok minden történik péntekkel bezárólag, hogy kell egy kis csend, kell egy kis megpihenés, hogy aztán húsvét délelőtt zenghessük: Feltámadott!

Nem véletlen az sem, hogy ez a nap a zsidóság szombatja is egyben, és az egyetlen tudósítás, amely Jézus követőiről, pontosabban Jézus és a tanítványok körül szolgáló asszonyokról szól ezen a napon, az annyi hogy, „Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint" (Lk 23,56b). A temetéskor elmaradt teendőket sem folytatják, ezért húsvét hajnalán igyekeznek majd a sírhoz, hogy ott, meglepetésükre a feltámadott Jézussal találkozzanak.

Jézus egész földi élete az Atya kezébe letett élet volt, amelyet elfogatása előtti imádságában is megerősített, amikor kimondta, hogy legyen meg az Ő akarata. Életünket nekünk is Atyánk kezébe kell letennünk, azzal a bizonyossággal, hogy „akár élek, akár halok - nem az önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok" (Heidelbergi Káté első kérdése).

Az Úr Jézus úgy érkezett erre a világra, mint minden ember, anyától született és úgy is távozott, amikor eltemették. Nem feledkezve meg a kereszten történt megváltásról, és a tanítványokat is megerősítő feltámadásról, abban is Isten szeretete van, hogy minden helyzetünkben ennyire közel érezhetjük magunkhoz Urunkat. Jézus sírban pihenése egyben a feltámadásra való készülés, hogy a csend után még nagyobb lehessen feltámadás örömhíre. Amikor temetésen, vagy szeretteink sírja mellett kell megállnunk, akkor a nagyszombat bennünket is emlékezetet Jézus feltámadására, és arra, hogy az ő feltámadása a mi feltámadásunknak is záloga.

Habár Jézus a sírban van szombaton, az előzményekre és a húsvétra tekintve mégis együtt vallhatjuk énekeskönyvünk énekével: „Jézus, ki a sírban valál, Általad meghalt a halál, Az élet pedig feltámadott". Legyen ilyen feltámadott életünk most és egykor is!

Battyányi Géza református lelkész, Budapest-Csillaghegy

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 182, összesen: 1108904

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.