Isten kezébe tehetjük életünket - Nagyszombati áhítat

A Nagyheti történések között szinte megbújik nagyszombat, amikor az eseménydús előzmények, majd a másnapi felszabadult ünnepléshez képest nem történik semmi. Mert nem cselekvés, hanem állapot, hogy Jézus teste a sírban pihen. Annyira sok minden történik péntekkel bezárólag, hogy kell egy kis csend, kell egy kis megpihenés, hogy aztán húsvét délelőtt zenghessük: Feltámadott!

Nem véletlen az sem, hogy ez a nap a zsidóság szombatja is egyben, és az egyetlen tudósítás, amely Jézus követőiről, pontosabban Jézus és a tanítványok körül szolgáló asszonyokról szól ezen a napon, az annyi hogy, „Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint" (Lk 23,56b). A temetéskor elmaradt teendőket sem folytatják, ezért húsvét hajnalán igyekeznek majd a sírhoz, hogy ott, meglepetésükre a feltámadott Jézussal találkozzanak.

Jézus egész földi élete az Atya kezébe letett élet volt, amelyet elfogatása előtti imádságában is megerősített, amikor kimondta, hogy legyen meg az Ő akarata. Életünket nekünk is Atyánk kezébe kell letennünk, azzal a bizonyossággal, hogy „akár élek, akár halok - nem az önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok" (Heidelbergi Káté első kérdése).

Az Úr Jézus úgy érkezett erre a világra, mint minden ember, anyától született és úgy is távozott, amikor eltemették. Nem feledkezve meg a kereszten történt megváltásról, és a tanítványokat is megerősítő feltámadásról, abban is Isten szeretete van, hogy minden helyzetünkben ennyire közel érezhetjük magunkhoz Urunkat. Jézus sírban pihenése egyben a feltámadásra való készülés, hogy a csend után még nagyobb lehessen feltámadás örömhíre. Amikor temetésen, vagy szeretteink sírja mellett kell megállnunk, akkor a nagyszombat bennünket is emlékezetet Jézus feltámadására, és arra, hogy az ő feltámadása a mi feltámadásunknak is záloga.

Habár Jézus a sírban van szombaton, az előzményekre és a húsvétra tekintve mégis együtt vallhatjuk énekeskönyvünk énekével: „Jézus, ki a sírban valál, Általad meghalt a halál, Az élet pedig feltámadott". Legyen ilyen feltámadott életünk most és egykor is!

Battyányi Géza református lelkész, Budapest-Csillaghegy