Imádkozzunk!

Drága Úr Jézus!
Köszönjük neked, hogy erre a napra, virágvasárnap ünnepére is eljuttattál minket. Segíts nekünk, hogy ne csak fejet hajtsunk előtted, hanem egész életünket tudjuk odatenni a te kezedbe! Hiszen Te vagy uraknak ura, és királyok királya!
Bocsáss meg nekünk, hogy mi sokszor mégsem merjük rád bízni az életünket! Bocsáss meg, ha nem teljesítjük akaratodat, és nem vagyunk hűséges alattvalók!
Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk! Jöjj, és indíts bűnbánatra minket! Jöjj, hogy jobban megérthessük Urunk szenvedésének a titkát! Jöjj, hogy ki tudjuk zárni a szívünkből az aggodalmat, a háborúságot, a szomorúságot és csak Rád figyelhessünk! Kérünk, így áldd meg Igére való figyelésünket! Ámen!

Máté 21,1-11

Jézus bevonul Jeruzsálembe

Kedves Testvérek! Szeretett Gyülekezet!

Virágvasárnap ünnepéhez érkeztünk el. Ezen a vasárnapon családi istentiszteletre szoktuk hívni hittanosainkat, és arra kérjük őket, hogy egy szál virággal köszöntsék az ünnepet, tegyék szebbé az úrasztalát. Ez a virágvasárnap más, mint a többi. Most egy piciny gyülekezet, a lelkészcsalád szorgoskodott azon, hogy ünneplőbe öltöztessük az Úr szent asztalát. De milyen jó, hogy Istennek Szentlelke pedig gondoskodik arról, hogy bárhol legyünk is, ünneplőbe tudjuk öltöztetni a szívünket , a nagyhét kapujában.
A virágvasárnapi történetet mind a négy evangélista feljegyezte, mi most Máté írása szerint hallottuk. Szeretném, ha ma úgy keresnénk Istennek hozzánk szóló üzenetét, hogy megvizsgáljuk: mi jellemezte, mivezette Jézus tetteit, és mi vezette annak a tömegnek a cselekedetét, akik Hozsannával köszöntötték az érkező Messiást.
Jézus Krisztus tetteiben az előre eltervezés érvényesül, az előrelátás, hisz ő pontosan tudja, hogy mi fog történni. Az a tömeg pedig, amelyik találkozik Jézussal, egy váratlan eseménynek lesz a részese, az ő terveikben nem volt benne - mikor messze vidékről elindultak a páska ünnepére - hogy az Úr Jézust fogják köszönteni. Az ő tetteiket inkább a rögtönzés jellemezte.
Kedves testvérek! Mennyire másfélék vagyunk mi is. Vannak, akik szeretnek mindent előre eltervezni, és örülnek annak, ha az életük tervei és Isten tervei egybesimulnak. És vannak olyan emberek is, akik nem nagyon szeretnek előre szaladni az időben, és inkább azt mondják, hogy ahogy lesz, úgy lesz. Alkalmazkodnak az élet hozta eseményekhez, fordulatokhoz viszonylag könnyen.
Mennyire ott voltak a mi terveinkben is a szépen együtt töltött ünnepek, virágvasárnap, nagypéntek, húsvét. Olyan megható, amikor együtt énekli a húsvéti gyülekezet, hogy „Nincs már szívem félelmére nézni sírom fenekére, mert látom Jézus példájából, mi lehet a holtak porából.” De a mi mennyei Atyánk most átrendezte az életünket, és nekünk ezekhez a váratlan eseményekhez alkalmazkodni kell, és hittel végigjárni azt az utat, amíg újra találkozhatunk. Az ünnep attól ünnep marad, kedves testvérek, csak nem úgy éljük meg, ahogy szoktuk.

1. Jézus Jeruzsálemhez közeledve nagyon előrelátóan és megfontoltan cselekszik. Figyeljük csak meg, hogy amikor elküldi tanítványait a városba a szamárért, milyen részletesen elmondja nekik, hogy mi fog történni. Tudja, hogy szó nélkül nem fogják odaadni az állatokat a gazdái, de amikor megtudják, hogy az Úrnak van szüksége rá, akkor készségesen segítenek majd. És a tanítványok megtapasztalják, átélik, hogy minden úgy történik, ahogy Jézus mondta.
Az Úr Jézus tudatában volt messiási küldetésének, soha nem feledte el, hogy miért is hagyta ott egykor mennyei dicsőségét. Az út vége felé közeleg, hogy Jeruzsálemben szenvedésével és halálával beteljesítse a megváltás csodáját.Tudta, hogy a főtanács már határozott sorsáról, nem volt kétsége afelől sem, hogy mi lesz az ítélet. Nem lehetett őt megállítani ezen az úton, Isten iránti engedelmességből, önként vállalja sorsát. A 349.dícséretben énekeljük: „Életét maga letette, önként és jó kedvéből.”
Legyen most egy kicsit hangsúlyossá ez a szó, hogy „önként”. Jézus önként vállalta mindazt, ami Jeruzsálemben reá várt. Nem kényszerítette senki, az Atya akaratát hajtotta végre,önként! Isten pedig azért küldte őt közénk, mert annyira szeretett minket, hogy általa készítette el a bűnbocsánat és örök élet ajándékát.
Önkéntes szolgálat volt az övé, amit az irántunk való szeretet vezérelt. Kedves testvérek, Jézus példája tanítson minket is az önként vállalt áldozathozatalra. Amit nem kényszerből teszünk, nem előírás szerint, nem félelemből, nem azért mert kapok valamit érte, hanem szeretettől vezérelve.
A nagyhét küszöbén mindannyiunkat bűnbánatra is hív ez a kifejezés, hogy önkéntes szolgálat. Jó megvizsgálni az életünket, hogy csak azt teszem, amit muszáj, vagy szívesen teszek egy kicsit többet is. Olyat is, amiért nem biztos, hogy jár köszönet, amit nem biztos, hogy más megérdemel- de Jézus élete erre tanít.

2. Az Úr Jézus életében tehát a virágvasárnapi események szépen beleilleszkednek abba a sorba, amit Isten felőle megtervezett, s amivel ő maga is tisztában volt.
De vessünk egy pillantást azokra az emberekre is, akik pálmaágakkal és felsőruháikkal köszöntik Isten szolgáját! Ennek a tömegnek a nagy része nem Jeruzsálemből való, hanem a környező falvakból és városokból. Zarándokok, akik jöttek Jeruzsálembe a páska ünnepére. Megismerik a velük együtt érkező Jézust. S mivel szamárháton ülve jön, felismerik abban a pillanatban a messiási idők jelképes cselekedetét, amiről Zakariás prófétált.
Tulajdonképpen belecsöppennek ebbe a helyzetbe, egy váratlan eseménnyel találkoznak. Magával ragadja őket az ünnepi hangulat, felszabadult örömmel köszöntik Jézust: „Hozsánna Dávid Fiának, Áldott, aki az Úr nevében jön.” De ez a lelkesedés nem sokkal később alábbhagy. Sokan közülük nem tartanak ki Jézus mellett, mert csupán az ajkukkal tisztelték őt, a szívükkel nem.

Kedves testvérek, néhány hete, hónapja emberek milliói találták magukat szembe egy váratlan eseménnyel, ami kihat a mi életünkre is. Mindannyian másképp éljük meg ezeket az időket. Vannak, akik e járvány okát kutatják, és vannak, akik arra próbálnak válaszolni, hogy mi célból történik mindez velünk. Úgy hiszem, hogy az utóbbiakhoz kell nekünk is csatlakoznunk: nem azt firtatni, hogy miért történik mindez velünk, mi okból, hanem mi célból.
Sokféle választ próbálunk adni erre a kérdésre, hogy mi célból. A virágvasárnapi tömegre tekintve legyen ma az a válaszunk, hogy azért kell ezekkel a próbákkal megküzdenünk, hogy minél többen legyenek azok, akik nemcsak az ajkukkal, hanem a szívükkel is tisztelik a Mindenható Istent. Így legyen! Ámen!

Örökkévaló Istenünk!
Áldott légy, hogy egykor eltervezted a mi megváltásunkat, bűnből való szabadulásunkat, örök életünket! Köszönjük, hogy ezen az ünnepen is felragyog előttünk Jézus Krisztus engedelmessége, aki akaratodhoz hű volt, s indult a Golgota felé.
Urunk, bár terveidbe nem láthatunk, segíts nekünk elfogadni akaratod! Segíts, hogy még erősebb legyen a hitünk, és legyen sok olyan szolgálatunk, amiért nem várunk köszönetet!
Adj ébredést ebbe a világba, hogy meglássuk: nem elég csak az ajkunkkal dicsérni és tisztelni Téged, Te a szívünkre és egész életünkre igényt tartasz.
Imádkozunk hozzád betegeinkért, akik várják a gyógyulást. A gyásztól terhelt életekért, segíts hogy túl lássanak könnyeiken és az emlékeken! Irgalmadba ajánljuk az orvosok, nővérek, gondozók, döntéshozók életét, hogy újítsd meg erejüket nap mint nap! Könyörgünk gyülekezetünk tagjaiért, egyházunkért, népünkért és nemzetünkért.
Urunk, ha kedves előtted, kérünk, segíts meg minket, hogy mielőbb láthassuk egymást és szent házadban dicsérhessük neved! Krisztusért! Ámen.

Bundzik Attiláné lelkipásztor