A mi istentiszteletünk megáldása és megszentelése jöjjön most is az Úrtól, aki teremtette az eget és a földet. Ámen.

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk!

Boldog öröm tölti el a szívünket akkor, mikor Atyánknak szólíthatunk. Köszönjük, hogy nemcsak gondviselő jó Atyánk vagy, hanem megváltó édes Atyánk is, Jézus Krisztus által.

Bocsáss meg nekünk, ha mi nem vagyunk mindig jó és szót fogadó gyermekek! Bocsáss meg, hogy nem becsüljük eléggé ajándékaidat, eltékozoljuk sokszor, amit kapunk tőled! Bocsáss meg, ha nem viszonozzuk szeretetedet, ha elmarad ajkunkról a köszönet szava!

Köszönjük, hogy mint jó Atya, ma is tanítani akarsz minket. Tanítani arra, hogy Benned való hittel, a legnagyobb kihívások idején is, nyugalmat találhat a szívünk.

Szentlelked által légy közöttünk és Igéd által formálj minket ma is! Jézus Krisztus nevében kérünk, hallgasd meg imánkat! Ámen!

Alapige: Józsué 22,1-8

„Most már nyugalmat adott Istenetek, az Úr, testvéreiteknek, ahogyan megígérte nekik." /Józsué 22,4/

Kedves Testvérek!

Kiránduljunk most egy nagyot! Persze csak képzeletben, mert másképp mostanában nem is nagyon lehet. Utazzunk időben a Krisztus előtti 15. századba, térben pedig a mai Izráel területére, Kánaán földjére! Így jobban megértjük ezeket az Igéket, amelyek által ma keres bennünket a Mindenható Isten.

Mi is történt ott és akkor? Isten népe miután elhagyta Egyiptomot, és maga mögött tudta a pusztai vándorlás nehéz évtizedeit, elérkezett végre az Ígéret földjének a határához, és elkezdődhetett a honfoglalás. Még élt Mózes, amikor a Jordántól keletre eső területeket Gád, Rúben és Manassé fél törzsének adta. Az lett az ő örökségük. Bár ők már az elején hazát kaptak, kötelességük volt, hogy harcosaik segítsék a többieket a nyugati rész elfoglalásánál.

Józsué könyvében az elmúlt hetekben végigolvashattuk a honfoglalás menetét. Meg kellett harcolni minden városért, majdnem minden ott lakó néppel. De most elérkezett már az az idő, amikor a nép az Ígéret földjét szinte teljesen birtokba veszi. Mindenki megkapta a maga területét. A most felolvasott igerész arról szól, hogy Józsué hazaküldi a Gád, Rúben és Manassé törzséből való harcosokat. Haza, a Jordánon túlra, mert befejeződtek a honfoglaló harcok, feladatukat ezek az emberek szépen ellátták, s most már hazatérnek családjaikhoz. Így fogalmazott Józsué: „Most már nyugalmat adott Istenetek, az Úr...menjetek vissza arra a földre, amit nektek adott birtokul Mózes!"/4.vers/.

Kedves testvérek! Milyen szépen fogalmaz Józsué: Most már nyugalmat adott az Úr. Erre vágyunk mi is mindannyian, az egész világon, hogy nyugalmat adjon az Úr. Hogy szűnjön meg a nyugtalanság. Hogy az életünk visszakerüljön a megszokott kerékvágásba.

Reményik Sándor írja: "Nincs nyugalom, nincs nyugalom - a szív, amíg ver, mindörökre nyugtalan." Átéreztük ezeknek a soroknak az igazát már, de az elmúlt hetekben különösképpen is. Azonban hinnünk kell, kedves testvérek, hogy mint egykor Isten népe számára, úgy számunkra is el van készítve a nyugalom ideje!

1. Míg Józsué kimondhatta ezt, addig oly sok harcot meg kellett vívniuk. Annyi ellenséggel találták magukat szembe. Néha úgy gondolták, hogy egy-egy város bevehetetlen - gondoljunk csak Jerikó hatalmas falaira. Máskor a túlerőtől riadtak vissza. Vagy éppen attól, hogy az ellenség tábora kitűnő harcosokkal volt tele. Annyi legyőzhetetlennek tűnő akadály tornyosult előttük, de nem felejtették el sosem, hogy nincsenek egyedül, az Úr harcol értük. S harcaik során nem maradt el az életükből az Isten iránti engedelmesség és az iránta való hűség. A megkapott nyugalom engedelmességük és hűségük jutalma volt.

Isten számunkra is elkészíti a nyugodt napokat. Sokszor, míg azokhoz megérkezünk, nekünk is harcolnunk kell. Harcolni félelmekkel, hitetlenséggel, betegséggel, ó emberünkkel. Bármilyen akadályok is tornyosulnak előttünk, kedves testvérek, ha Istenhez hűek tudunk maradni, a szívünk is nyugalmat talál. Gondoljunk csak arra, hogy mikor tud minket a nyugtalanság a hatalmába keríteni? Nem akkor, amikor meggyengül az Istenbe vetett hitünk? Amikor úgy érezzük, hogy egyedül vagyunk harcainkban? Amikor a félelem megpróbálja kiszorítani a szívünkből az Isten iránti bizalmat? Akkor nyugtalanná lesz a szív. Jusson ilyenkor eszünkbe Jézus biztató szava: Jöjjetek énhozzám mindnyájan...!

Erősítsen meg minket ez az Ige először abban, hogy az Úr harcol értünk is, és győzelemre segít minket, még egy ilyen ellenség ellen is, mint ez a járvány. Isten már elkészítette számunkra a nyugalom idejét. Menjünk végig úgy ezen az úton, hogy az Isten iránti szeretetünk, engedelmességünk és hűségünk megmarad.

2. Másodszor hadd mondjam el azt is, hogy a Szentírásban a „nyugalom" szóhoz sokszor társul ez a jelentés is, hogy megkönnyebbülés, fellélegzés. Ki ne érzett volna már ilyet, kedves testvérek, amikor nyugtalan percek, órák, napok, hetek után azt tudtuk mondani, hogy úgy megkönnyebbültem. Most már fellélegezhetek. Ez nagyon jó érzés. Amikor valaki olyan tételt húz a vizsgán, amit tud - megkönnyebbül. Amikor a leletünkre az van írva, hogy nincs komoly baj - hogy fel tud lélegezni az ember. Milyen áldott idő lesz majd, amikor arról hallunk a hírekben, hogy nincs több fertőzött beteg - fellélegzünk mindannyian.

Mert az Isten szeret nekünk ilyen pillanatokat is adni. Ő nem abban leli örömét, hogy összeroskadjunk terheink alatt, hanem abban, hogy ha fel tud minket szabadítani és meg tud minket gyógyítani hitetlenségünkből.

Jézus így hív magához: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugvást adok nektek." Nyugalmat csak Jézus mellett találhat az ember. Igéje ma is hangzik: Jöjjetek énhozzám...!, és aki azt tudja felelni, hogy „jövök Uram", az meg fogja tapasztalni, hogy a szívében akkor is nyugalom van, mikor a világban mindenki nyugtalan.

3. Végül hadd szóljak arról, hogy a nyugalmat a Szentírás sokszor helyhez is kötötte. Van, aki a nyugalmat az Ígéret földjén találta meg, van, aki a családi otthonában. Van, aki számára a nyugalom helye az Isten háza volt, vagy éppen a menny dicsősége.

Azt kívánom mindenkinek, hogy a családi hajlékaink legyenek mindig életünkben a nyugalom szigetei! Ahova jó hazamenni, ahol jó megpihenni, ahol fel lehet töltekezni. Ahol meghallgatnak, ahol figyelnek ránk, ahol törődnek velünk, ahol jó egymást és az Istent szeretni. Így legyen! Ámen!

Örökkévaló Istenünk!

Köszönjük neked, hogy nyugalom lehet a szívünkben. Mert ez azt jelenti, hogy Te is ott vagy, hogy bízunk bölcsességedben, szeretetedben. Tudjuk, hogy Te semmit sem teszel ok nélkül.

Áldunk Atyánk azért is, hogy oly sokszor fellégezhettünk már életünk során: fájdalmak, félelmek, bizonytalanságok, próbatételek után. Megvívtuk harcainkat, de éreztük, hogy Te is harcoltál értünk.

Bocsáss meg nekünk, hogy olykor mégis beköltözik az életünkbe, a szívünkbe a nyugtalanság! Bocsáss meg, ha meggyengül a hitünk, és nem halljuk Jézus hívó szavát: Jöjjetek énhozzám mindnyájan...!

Azokért könyörgünk ma különösképpen, akik a nyugtalanság terhét hordozzák. Mutasd meg Urunk, hogy még ezt is ki tudod söpörni az életünkből! Őrizz meg minket kérünk szeretteinkkel együtt! Gyógyítsd a betegeket, vigasztald meg a gyászolókat, légy a magányosok társa! Adj nyugalmat mindannyiunk szívébe! Krisztusért! Ámen!

Bundzik Attiláné lelkipásztor