ISTENTŐL MEGÁLDOTT, BÉKÉS, BOLDOG ÚJESZTENDŐT KÍVÁNUNK!

„Magasztaljátok az Úr dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé, boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben! I. Krónikák 16,29

Ünneplő Gyülekezet! Kedves Testvérek!

Átlépve az új esztendő küszöbét, mindenkiben megfogalmazódik valamiféle vágy, hogy milyenek is legyenek az előttünk álló hetek, hónapok. Tegnap este vagy ma reggel mindannyian megfogalmaztuk csendes imáinkban, hogy mit kérünk az Úrtól erre az esztendőre. Felcsendült éjfélkor a Himnusz sora:”Isten áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel..” Dömötör Ilona református költőnk, versében így fogalmazta meg újévi kérését:
„Csak egyet kérek, egyetlen Királyom
az évnek kezdetén:
hogy végeztéig mindegyik szavadra
igent mondhassak én.
Ha jóságod a vígság harmatcseppjét
szívemre ejtené,
nézzek fel Rád, mint hajnalkák nevetnek
a kelő nap felé.
Mikor munkát adsz boldog két kezembe,
legyen bármily kemény,
úgy végezzem, mintha úrasztalának
csipkéit hímezném.
Ha fáradt álom keze lesimítja
a Rád néző szemet,
utolsó szóul maradjon a számon
háromszor szent neved.
Ha szögesdróttal gáncsolják el utam
rossz szívű emberek,
dac nélkül fussak megvédő karodba,
mint űzött kisgyerek.
Ha lázzal fűtöd lelkem vályogházát:
veszendő testemet,
csak annál izzóbb parázzsal ragyogjon
feléd a szeretet.
Bár magasztalj fel, vagy ha kell, verj arcul,
egyetlen hatalom,
csak azt ne tűrd, hogy valaha kimondjam:
„Én nem így akarom“.
Olyan szépen megfogalmazza, hogy bármit hozzon az is új év, az ő legfontosabb vágya az, hogy el tudja fogadni Ura kezéből. Lázadás, háborgás, panasz nélkül is.
Az az Ige, amit útravalóként olvastam előttetek a Krónikák könyvéből, Dávid hálaimájából való. Akkor mondta ezeket a szavakat a király, amikor a szövetség ládája végre Jeruzsálembe került, a szent hajlékba, amit a király készíttetett neki. Még nem a templom volt ez, hisz azt majd Salamon építi meg, hanem szent sátor. Nagy nap volt ez a nép életében, hiszen végre az azt megillető helyre került a frigyláda, amely őrizte a két kőtáblát, s amely mindig Isten jelenlétéről üzent. Volt úgy, hogy a filiszteusok elrabolták azt, de most már a helyén van, a fővárosban, népe között.
Kedves testvérek! Azt hiszem, hogy egy kicsit mindannyiunk szívét betölti ez a sóhaj, hogy ebben az új esztendőben olyan jó lenne, ha minden a helyére kerülne. Ha a gyerekek az iskolapadba tanulhatnának, ha minden félelem nélkül megölelhetnénk idős szüleinket, ha nem kellene maszkot hordanunk, ha nem kellene távolságot tartanunk, ha nem lenne korlátozva, hogy egy ifjú pár élete legszebb napját hány emberrel osztja meg, és az sem, hogy hányan tehetnek végtisztességet valakinek a ravatalánál. De jó volna, ha gyerekhangok töltenék meg a templomot. Sokunknak ez talán a leghőbb kérése Istenünk felé, hogy helyreálljon az életünk, hogy visszaálljon minden a maga rendéjére.
2021 első napján mégis arra hívlak benneteket, hogy ne az legyen majd számunkra a legfontosabb, hogy mit adhat nekem, és mit tartogat számomra az Úr Isten. Hanem induljunk úgy ennek az esztendőnek, hogy jusson eszünkbe minden nap: Mit adhatok én az én Istenemnek? S ha ezt a kérdést nem felejtjük el, és erre még válaszunk is lesz szavakban és tettekben, akkor azt is jelenti, hogy Isten ott lesz életünk középpontjában. És ez a legfontosabb. Középre került a frigyláda is egykor a szent sátorban, kerüljön középre, életünk középpontjába az Úr Isten is, mert ott van az őt megillető helyen.
Mit adhatok én az Úrnak ? Dávid király megtanít bennünket legalább három dologra, amivel nap mint odaállhatunk a mi mennyei Atyánk elé. „Magasztaljátok az Úr dicső nevét”-mondja Dávid, amit a zsoltárban így fogalmaz: Adjatok neki dicsőséget! Az Úr nevének dicsérete azt jelenti, hogy nem felejtjük el, hogy ő cselekszik az életünkben. Még közel vagyunk a karácsonyhoz, olyan szép hálaimák kapcsolódnak a karácsonyi ünnepkörhöz. Mária énekében ezt olvassuk:”Magasztalja lelkem az Uram, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas..” Vagy Zakariás énekében ezt olvassuk:”Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét és váltságot szerzett neki.”
Az Úr nevének dicsérete, annak a felismerése és elismerése, hogy ő cselekszik az életünkben, az egyik legszebb adomány, amit Istennek adhatunk.
Aztán azt írja Dávid, hogy ajándékot hozva jöjjetek színe elé. Talán könnyebben teljesítette ezt a kérést az ószövetségi ember, aki áldozati állatát, vagy más áldozatra szánt ajándékát felvitte a szent sátorhoz, vagy később a templomba.
De vajon mi, milyen ajándékot tudunk adni a mi Istenünknek? A keresztyén emberben, s bennünk reformátusokban is kialakult az az érzés, hogy ha életünk útja meghatározó eseményhez ér, legyen az öröm vagy bánat, akkor az ember adományoz. Hálaadását, emlékezését így is kifejezi. Biztosan örül a mi Urunk, ha a szívünkben ilyenfajta áldozatkészséget is talál, de mindannyian érezzük, hogy nem ez számára a legkedvesebb ajándék.
Az ajándékozásnak mindig az a célja, hogy örömöt szerezzünk vele, annak, akinek szánjuk. Isten számára mi lehet ilyen örömöt adó ajándék? Az, kedves testvérek, ha be tudjuk tölteni Jézus parancsát: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek. Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” Ez a legszebb ajándék, amit hálából Urunknak adhatunk. És hogy ez a szeretet mi módon van becsomagolva, odaszánt időben, vagy jótettekben, vagy irgalmasságban, vagy megbocsátásban, vagy kedves egymásra figyelésben, vagy közös teher hordozásban- azt már ránk bízza az Úr Isten.
Végül pedig azt olvassuk Dávid hálaimájában, hogy „Boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben.” Kedves testvérek, a harmadik dolog, amit Istennek adhatunk az új esztendő napjaiban, legyen a vele töltött idő, az imádság csendes percei, amikor ünneplő ruhát vesz a szívünk, hiszen az ég és föld Urát szólítjuk meg. Így lehet minden napunknak része az ünnep, mert az Istennel való beszélgetés, az imádság, ünneppé szenteli a vele töltött időt. Legyünk bárhol, kedves testvérek, otthonunk csendes magányában, vagy egy kórházi kórteremben, vagy egy nagy vizsgára készülve, egy új élet érkezését várva, vagy éppen elengedve valakit a minden élőknek útján. Adjunk mindennap abból a 24 órából néhány percet az imádság csendességére. Hogy szavakban is elmondhassuk szívünk háláját és köszönetét.
A mi Megváltónk, Jézus Krisztus, a legtöbbet adta értünk, az életét tette le a Golgota keresztjén. Isten mindenek felett való szeretetéről üzen a kereszt titka. Ebben az új esztendőben is próbáljunk meg válaszolni erre a szeretetre. Vezessen minket ez a kérdés nap nap után: Ma mit adhatok neked Uram? Adjunk dicsőséget, felismerve, hogy Ő cselekszik az életünkben. Adjunk egymásnak még több szeretetet, mert ebben gyönyörködik az Úr. És adjunk neki időt az életünkből az imádságra, az igéjével való töltekezésre, a neki való szolgálatra. Ha életünk középpontjában Ő lesz, megcselekedheti azt is, hogy helyreálljon a világ , és benne a mi életünk is. Ámen.