Urunk Jézus Krisztus!
Kereszted alatt elcsendesedve látjuk igazán, milyen nagy a mi bűnünk és nyomorúságunk. Magunkra ismerünk azokban, akik feszítsd meg-et kiáltottak rád. Tudjuk, hogy minden szeretetlen szó, amivel egymást bántjuk, téged is megsebez. Bocsáss meg nekünk mindezért.
Áldjuk szent nevedet, mert épp a te kereszted alatt láthatjuk azt is, hogy milyen nagy szereteted és kegyelmed irántunk. Abban lett ez nyilvánvalóvá, hogy önmagad odaadtad helyettünk. Valljuk Urunk, hogy nincs senkiben nagyobb szeretet ennél.
Ajándékozz meg minket ma is Igéd üzenetével. Áldd meg az ige hirdetőjét és hallgatóit Lelked erejével. Ámen.


János 19,28-30

Kedves Testvérek!

Kinek, mi jut az eszébe először erről a szóról, hogy : szomjazom? Lehet, hogy egy gyerekkori emlék, amikor nyári melegben játék után alig vártuk, hogy enyhítsük szomjúságunkat. Másnak talán egy szomorú kép jelenik meg szemei előtt, mikor betegágyon szenvedő családtagja szomját szerette volna oltani néhány korty vízzel, vagy egy vizes zsebkendővel. De a keresztyén embernek nemcsak saját emlékei jutnak eszébe. Különösen nagyhéten, és nagypénteken nem. Szinte a szívünkbe hasít Megváltónk szava, aki a kereszt kínjai között szólt így: Szomjazom.
Ismerünk a Szentírásból olyan történeteket, amikor a nép vagy egy ember életét a szomjúság gyötörte, de mindig ott látjuk a gondoskodó Istent is. Amikor Isten népe vándorolt 40 évig a pusztában, többször is előfordult, hogy szomjaztak. Mit tett Isten ? A keserű vizet édessé változtatta, vagy Mózes a kősziklából vizet fakasztott. De eszünkbe juthat Illés próféta is, aki a három évig tartó szárazság idején a Kerít patak vizéből tudta oltani szomját, mert Isten odavezette.
A kereszten szenvedő Jézus is szomjas. Gondoljuk csak el, hogy az ő szenvedése nem néhány órája kezdődött, hanem már a Gecsemáné kertben, már ott vért verejtékezett az evangélista leírása szerint. Az orvostudomány azt tartja, hogy ilyen nagyon ritkán fordul elő, és csak akkor, ha valaki igen nagy stresszhelyzetnek van kitéve. Jézus Krisztus tudta, hogy mi vár rá, és valóságos emberként szörnyű lehetett a szenvedés útjára lépni. Nem véletlen írja az énekíró, hogy a „Gecsemáné kertjében kezdette szenvedését…”. De mennyi fájdalom várt még rá ezután, mennyi testi és lelki gyötrelem.
A kereszten a vérveszteség és sebláz miatt szomjazott. Azt olvassuk, hogy „egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. „ Elfogadta az ecetet, még mondott néhány szót és meghalt. Márk evangéliumában azt olvassuk, hogy mielőtt keresztre feszítették volna mirhás bort kínáltak neki. A mirha fájdalomcsillapító volt,gyakran adtak ilyet az elítélteknek, hogy elkábítsák őket. Jézus akkor azt nem fogadta el. Most, amikor már szinte csak percek lehettek hátra az életéből, elfogadta az ecetet. Az ecetet, amiről azt mondják, hogy tisztítja a légutakat, s ezáltal ő is egy kicsit feleszeledett, s talán jobban érezte a fájdalmakat is. Beteljesedik itt a zsoltáros szava:” szomjúságomban ecettel itattak./Zsolt.69,22/.
Abban, hogy ecettel oltják Jézus szomját egyfajta kegyetlenséget is felfedez az ember, hisz ezáltal, hogy aléltságából magához tér, sokkal jobban érezte minden kínját és fájdalmát. Másfelől pedig talán éppen ez kellett ahhoz, hogy utolsó szavai között kimondhassa még, hogy: „Elvégeztetett.”Elvégeztetett a bűnös ember megváltása.
Kedves Testvérek! A víz az ember életének a feltétele. Nem tudunk nélküle életben maradni, nem tudunk nélküle létezni. Amikor nincs, amikor nélkülözni kell, akkor mondja az ember azt, hogy szomjazom.
De ez a szó a mindennapi életünkben már nemcsak a fizikai szomjúságunkat jelenti, hanem a lelki szomjúságot is. Mert nemcsak a test lehet szomjas, hanem szomjas lehet a lélek is. Szomjas azok után a dolgok után, amik szinte nélkülözhetetlenek az ember számára, amik nélkül alig tudunk élni.
Szomjazza az ember a szeretetet, a megértést, a békét.Szomjazza a társat, mert egyedül olyan nehéz. Szomjazzuk elvesztett szeretteink szavait, törődését, ölelését, mert úgy hiányoznak nekünk. Azt hiszem, 2021.nagypéntekjén elmondhatjuk, hogy szomjas a világ. Szomjazik a biztonságra, a családi együttlétekre, a közösen megélt ünnepekre. Szomjazzuk a személyes találkozásokat, a szabad mozgást, a gyülekezet közösségét. Szomjazzuk a nyugalmat, a biztos egzisztenciát. Szomjazzuk azokat a dolgokat, amik nélkül nem is olyan könnyű élni, amit ez a világjárvány elvett tőlünk. Talán ennyire még nem szomjaztuk sosem, hogy az Úr Isten cselekedjen a világ életében. Egyik katolikus egyházfő mondta , hogy „Hogyha lenne egymillió imádkozó magyar, nem félnék a holnaptól.” Vajon mi odavisszük-e szomjúságunkat Istenünk elé?
Kedves Testvérek! Amikor az Úr Jézus a kereszten értünk szenvedett és értünk szomjazott, halálával eleget tett a mi bűneinkért. Kiengesztelte az Atyát, mert valóságos isten is volt, és erre ember sosem lett volna képes. A legnagyobb szomjúságunkat elégítette ki Isten Fia a golgotai áldozatával: bűneink bocsánatát.”Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt, vedd le rólam, ó, Úr Isten, vedd le ezt a sújt!” Ezt senki más nem tudja rólunk levenni, senki más nem tud bűneink terhétől feloldozni, senki más nem tud minket megbékéltetni az Atyával. Senki más nem tud utat készíteni a menny dicsőségébe, csak a mi Megváltó Jézus Krisztusunk. Nagypénteken ezért hangzott ajkáról a szomjazom.
A mi szívünkből azt hiszem még sokszor fel fog törni ez a sóhaj. Miénk a bűnbocsánat és örök élet ajándéka, de míg földi életünk tart , ha fizikai értelemben nem is, de mindig lesznek lelki szomjúságaink. De ha a legnagyobbat oltani tudta Isten Fia, higgyük el, hogy a többire is tud megoldást. Bátorítson ebben mindannyiunkat két igevers. Az egyik Jézus ajkáról hangzik el János evangéliumában: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék.”János 7,37. A másikat pedig a Rómabeliekhez írott levélben olvassuk:”Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent ?”
Ezzel a reménységgel tekintsünk ma az értünk szenvedő Jézus Krisztusra, tudva azt, hogy harmadnapon feltámadt a halottak közül, és zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak. Ámen.

Jézus, világ Megváltója! Üdvösségem megadója! Szentlelked által ragyogtasd fel előttünk újra, hogy milyen hatalmas az a szeretet, mellyel itt jártál közöttünk.
Ott hagytad egykor a menny dicsőségét, és magadra vetted e földön az emberi gonoszság minden terhét. Áldott légy Jézus Krisztus, hogy végigjártad a szenvedés útját értünk. Engedted, hogy megalázzanak, kicsúfoljanak, hogy mint utolsó gonosztevőt elítéljenek. Szomjaztál értünk, hogy mi szomjúságainkkal Téged kereshessünk.
Könyörgünk hozzád minden szomjazó emberért. Azokért is, akiknek a teste szomjas és azokért is, akiknek a lelke. Tudjuk, hogy hatalmad van mindkettőt megelégíteni. Urunk! Ha jónak látod, segíts e szomjas világon. Adj bűnbánatot az emberi szívekbe, adj hitet, hogy jobban bízzunk benned, adj reménységet, hisz nem akarod a bűnös ember halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Kegyelmedbe ajánljuk a betegeket és a gyógyultakat, az aggódó családtagokat és a bánattól sebzett,gyászoló testvéreinket. Tőled kérünk erőt az orvosok és ápolók számára. Drága Úr Jézus! Könyörülj ezen a világon! Ámen.