Mennyei Édes Atyánk az Úr Jézus Krisztus által!

Kegyelmedből újra vasárnapot köszönthetünk. Hálás a szívünk, amiért eljutattál bennünket e nyugodalom napjára. Köszönjük, hogy felvirrasztottál és megtartottál ez új napra.
De a hálaadás mellett itt van a szívünkben a fájó sóhaj, hogy légy irgalmas. Könyörülj meg azon a sok beteg emberen, akik otthonukban, vagy kórházi betegágyon fájdalmak, félelmek és aggodalmak között élik meg e napokat. Halld meg az ő szeretteik imádságát. Tekints kegyelemesen azokra, akiknek a gyász fájdalmát hozták el a mögöttünk lévő napok. Lelked által szárítsd fel könnyeiket és Igéd által vigasztald meg őket. Segíts felemelni tekintetünket, hogy felragyogjon előttünk a világ világossága. Add, hogy az Úr Jézus Krisztus legyen életünknek reménye és támasza.
Add szívünkbe ma is áldott üzenetedet. Tiszta szívet teremts bennünk és az erős lelket újítsd meg bennünk! Krisztus érdeméért hallgass meg kérünk! Ámen.

Bírák 6, 11-16
11Azután eljött az ÚR angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt, amely az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóásé volt. A fia, Gedeon éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől. 12Az ÚR angyala megjelent neki, és így szólt hozzá: Az ÚR veled van, erős vitéz! 13Gedeon azonban ezt mondta neki: Kérlek, Uram, ha velünk van az ÚR, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszéltek nekünk, amikor azt mondták, hogy az ÚR hozott föl bennünket Egyiptomból? Most meg eltaszított minket az ÚR, és Midján kezébe adott! 14Az ÚR ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged! 15Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a leggyengébb Manasséban, atyám házában pedig én vagyok a legfiatalabb! 16Az ÚR így válaszolt neki: Én majd veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egyetlen ember volna.

Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezet!
Voltunk már úgy, hogy végeztünk mindennapi munkánkat és közben azt vettük észre, hogy valahol egészen máshol járnak gondolataink? Egy főzés, egy nagytakarítás, vagy éppen kertészkedés közben. Otthon, vagy munkahelyen az zakatolt a fejünkben, hogy mi történik körülöttünk, velünk és szeretteinkkel. Előfordul, hogy a kezünk munkája nincs összhangban a gondolatainkkal. Sőt, ha a szívünk és a gondolataink nagy terhekkel van tele, még jól is esik a kétkezi munka.
Valami hasonlóval találkozunk Gedeon elhívásának a történetében is. Azt olvas¬tuk, hogy „Gedeon éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse azt Midján elől”, amikor megjelent neki az Úr angyala. De ez nem a búzacséplés helye. Itt inkább egy olyan zárt helyről van szó, ahová Gedeon elbújt, bezárkózott. Miért? Mert félt Midján népétől, akik rendszeresen megjelentek és kifosztották őket. Elvették a gabonát, a mindennapi kenyeret, leromboltak és elpusztítottak mindent. Gedeon keze a búzacsépléssel van elfoglalva, gondolatai azonban nyugtalanul azon járnak: „Miért ér bennünket mindez? Hol vannak a csodák? Eltaszított bennünket az Úr…”
Nem véletlen, hogy Isten éppen ekkor küldi angyalát. Isten tudatosan cselekszik. Azért ekkorra időzíti az elhívást, hogy Gedeon számára is nyilvánvaló, egyértelmű, szemmel látható legyen, hogy milyen nagy a baj!
Mert ahol el kell bújni, ahol be kell zárkózni, ahol menteni kell azt, ami menthető, ahol feje tetejére áll a világ, ott valami nagyon nagy baj van! Ott nem lehet azzal áltatni magunkat, hogy minden rendben van.
Mi lehet az oka, hogy Isten népe ilyen nehéz helyzetbe került? Egyszerű a válasz: Izrael elhagyta az Urat. Elfordult Istentől, a bálványaiban bízott, ezért Isten is magára hagyta őket, lássák csak meg mire mennek nélküle. Azt kellett megérteniük ebben a drámai helyzetben, hogy saját maguknak okozták a bajt, saját maguk idézték elő ezt a nyomorúságot, mert megszegték, az Istennel kötött szövetséget. Ennek a rettenetes keserűségnek, hogy nincs mit enni, hogy lassan éhen halunk, hogy értelmetlen a munkánk, ennek a legnyilvánvalóbb jele, hogy Gedeon búzát csépel a présházban.
Kedves Testvéreim, Is¬ten bizony sokszor csak akkor tud szót érteni velünk, gyakran csak akkor talál utat a szívünkhöz, amikor mi is nagy bajban vagyunk. Ameddig jól mennek a dolgaink, ameddig sínen van az életünk, ameddig van pénz, egészség, család és munka, addig talán úgy érezhetjük nincs szükségünk Őrá. Megvagyunk mi nélküle is. És ha elfogy a pénz, ha bedől a hitel, ha elvész a munka, ha jön egy járvány, egy betegség, egy láthatatlan, legyőzhetetlennek tűnő ellenség, akkor nem tehetünk mást, mint búzát csépelünk a présházban. Elbújunk, bezárkózunk.
Ezekben a napokban bennünket is így talál meg az Isten angyala. Bezárkózottságban, félelmek, aggodalmak között. Talán munkánkat végezve, de a gondolataink Gedeonéhoz hasonlóak. „Ha velünk van az ÚR, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszéltek nekünk, amikor azt mondták, hogy az ÚR hozott föl bennünket Egyiptomból? Most meg eltaszított minket…”?
Isten angyala már a megszólításban választ ad e kérdésekre. Azt mondja Gedeonnak: Az ÚR veled van, erős vitéz! Sok mindent gondolhatott a búzacséplés közben magáról Gedeon, csak azt nem, hogy ő egy erős vitéz. De Isten már ekkor tudta, hogy mivé lesz majd Gedeon élete az ő segítségével.
Ezért bízza meg küldetéssel: „Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából!” Gedeon ezt nem érti. Rögtön felméri erejét. Amiről úgy gondolja, hogy az én erőmmel aztán nem sokra megyünk. Tisztában van emberi képességeivel. Azt mondja, hogy az én nemzetségem a leggyengébb Manasséban, atyám házában pedig én vagyok a legfiatalabb! De van két mondat, ami mindent megváltoztat. Mindkettő az Úr szava: Az egyik így hangzik:„Én küldelek.” A másik pedig így: „Veled leszek.” Ez lesz a te erőd, ezzel az erővel tudod legyőzni az ellenséget. Arra tanít, ma Isten Igéje, hogy minden gyengeségünk, hibáink, alkalmatlanságunk ellenére is lássuk meg, és értsük meg, hogy Isten kegyelme és hatalma által az Úrnak mi mindnyájan áldott eszközei lehetünk.
Kedves Testvéreim! Ha csak önmagunkra nézünk, akkor mi mindnyájan alkalmatlanok vagyunk arra, hogy Isten ügyét képviseljük ebben a világban. Ez nem kérdés. De az igen, hogy képesek vagyunk-e túl látni önmagunkon, tudunk-e Istenre is tekinteni? A szülők, keresztszülők önmagukban nem tudják úgy nevelni megkeresztelt gyermeküket, hogy hitelesen eléjük éljék Jézus mintáját. A lelkipásztorok, hitoktatók, vallástanárok önmagukban nem képesek vonzóvá tenni Jézus követését. De ha Istenre nézünk, arra az Úrra, aki megbízott minket, akkor teljesíthetjük küldetésünket. Ezért biztatta az Úr Gedeont is így:
„Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna.” Nem Gedeon fog győzelmet aratni, hanem Isten. Nem Gedeon személye a siker titka, hanem az Úr szabadítása. Ezt ígéri ma nekünk is: „Majd én veled leszek.” És belénk is, meg a gyermekeink-be is belelátja, hogy kivé válhatunk és válhatnak majd általa. A kishitű Gedeonba belelátta az erős vitézt, a szabadító bírát. A keresztyéneket üldöző Saulba a legnagyobb apostolt, Pált. A pénzsóvár vámszedőbe belelátta a vagyonát a szegények között szétosztó Zákeust. A gyáván tagadó Simonba, az emberhalász Pétert, az egyház kőszikláját.
De jó, hogy rólunk is többet feltételez annál, mint amik nélküle vagyunk! S ha ennek hinni tudunk, akkor a panaszkodás, a zúgolódás, a számonkérés helyett bennünk is győzhet a tettvágy, az odaszánás, az áldozatkészség. Ma talán téged küld, téged indít: veled leszek, ha engem kell képviselned a családtagjaid, az osztálytársaid, a kollégáid, a világ előtt, én segítek neked, hogy győzni tudj.
Gedeont győzelemre hívta el az Úr! Isten ma a mi életünket is győzelemre hívja. Győzelmet kell aratnunk a legnagyobb ellenséggel, az ördög kísértésével szemben. Győzelmet kell aratnunk a bűn felett. Győzelmet aggodalmaink és félelmeink felett. Győzelmet a hitetlenség, és a kishitűség felett.
Győzelemre hívta egykor egyszülött fiát. Jézus Krisztust, aki ott a pusztában legyőzte az ördög kísértéseit. Aki gyógyító erejével győzött a betegségek felett. Aki feltámadásával győzött a halál felett. Aki ma is azzal a szeretettel ajándékoz meg minket, mely képes legyőzni az emberi haragot, és minden gonosz indulatot.
Legyen ezért imádságos válaszunk, az Ige megszólító üzenetére az énekíró szava: „Áldj meg, s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.” Így legyen. Ámen.

Örökkévaló Istenünk!

Téged szólít ma megannyi erőtelen lélek. Elhaló hangok keresnek Téged. Félelmes és aggodalmas szívek kiáltanak feléd, mert körülvett bennünket a láthatatlan pusztító ellenség.
Elbújunk és bezárkózunk, mint egykor Gedeon, hogy mentsük a mi menthető. De hisszük és valljuk Urunk, hogy te vagy a szabadító és a megmentő.
Áldunk Urunk, amiért, minden gyarlóságunk ellenére te ma is angyali szóval keresel bennünket. Biztató, bátorító szavaddal erősíted lelkünket. Engedd Urunk, hogy a ránk váró hét nehéz napjaiban is jusson eszünkbe szent ígéreted: Veled leszek.
Különösképpen kérünk, hogy légy mindazokkal, akik a betegség terhe alatt roskadoznak, légy ott, ahol már csak te vagy az egyedüli reménység.
Imádkozunk azokért is, akiknek a mindennapi munka és tanulás terhe mellett ott jár gondolataikban, hogy: vajon meddig találkozhatunk még szeretteinkkel? Mikor láthatjuk újra őket? Mikor múlik el a veszedelem? Mikor térhetünk vissza a megszokott kerékvágásba?
Küldd hozzánk is Urunk angyalaidat, hogy a győzelem reményével indulhassunk tovább az élet harcaiba. Hadd legyen majd egykor osztályrészünk a hitnek jutalma, az örök élet. Krisztus érdeméért hallgass meg minket. Ámen.