A LEGFENSÉGESEBB
(Sarkad-Újtelek, 2014. augusztus 31.)

Lectio: Zsolt 97, 1-12. v. + Róm 6, 1-11. v.
Textus: Zsolt 97, 9-12. v.
Énekek: 50/1; 50/2-3+6-9; 370/2; 167/3; 251/1-8;

„Mert te vagy, URam, a legfenségesebb az egész földön, magasan fölötte vagy minden istennek. Ti, akik szeretitek az URat, gyűlöljétek a gonoszságot! Megőrzi ő híveinek életét, kimenti őket a bűnösök kezéből. Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre. Örüljetek, ti igazak, az ÚRban, magasztaljátok szent nevét!”

Szeretett Testvéreim!
A hónap és a meteorológiai nyár utolsó napján vagyunk együtt azzal a hálaadással, hogy az Örökkévaló Isten megengedte, hogy megérjük ezt az időt is. Legyen övé a dicsőség és a hatalom mindörökké!
Az a zsoltár, amit hallottunk, ujjongó, hálaadó, Istent dicsőítő zsoltár. Isten nagyságát, hatalmát szemlélő zsoltár. A zsoltáros boldog örömmel tanít Istenről, és ez a tanítása, vallástétele folyik át egy imádságba: Mert te vagy, URam, a legfenségesebb az egész földön, magasan fölötte vagy minden istennek.
Szemünket, fülünket sokféle élmény, hatás foglalja le, s rajta keresztül a hangulatunkat, az érzéseinket sokféle módon befolyásolja. Így van ez rendjén.
Arra teremtetett a szemünk, arra teremtetett a fülünk, hogy azon keresztül befogadjuk a világot. Arra teremtetett a szemünk és fülünk, hogy mindazt, amit Isten tisztán, megszentelt módon a mi örvendezésünkre, felvidításunkra teremtett, megláthassuk és meghallhassuk és átjárja öröme, békéje az életünket. Arra teremtetett a szemünk és a fülünk, hogy mindazt, ami árt az életnek és árt az életünknek, azt észrevegyük és elkerüljük.
A bűn miatt azonban sokszor abban leljük gyönyörűségünket, amit Isten el akart zárni előlünk és akkor sem vesszük észre a veszélyt, s mindazt, amit el kellene kerülnünk, amikor pedig az már nyilvánvaló.
Ráadásul eljut hozzánk annyi rossz hír, esemény, baj, amelyek önmagukban is alkalmasak a lelki nyugalmunk, békénk elvesztésére. Legyen szó a szomszéd országban dúló háborúról, az Iszlám Állam fenyegetéséről, az Ebola terjedéséről, vagy éppen a politikai érdekszférák egymásnak feszüléséről.
Ezért sokszor megromlik az örömünk, megtalál bennünket a félelem, aggódunk a jövőnk, vagy a gyermekeink, unokáink jövője miatt, és sokszor vagyunk tanácstalanok, hogy kinek higgyünk ebben a felfordult, megzavarodott világban.
Ne gondoljuk, hogy a 97. zsoltárt csak békében és nyugalomban énekelték. A templomi énekek között volt, s valószínűleg akkor keletkezett, amikor már Jeruzsálemben volt a szentély, s az egész országból oda jártak fel imádkozni és áldozatot bemutatni a hívek. De azok az évszázadok sem voltak mindig a béke és a nyugalom évszázadai, amelyekben a Jeruzsálemi Templomban volt Isten ószövetségi népének a központi istentiszteleti helye. A próféták írásai arról is tanúskodnak ráadásul, hogy Jeruzsálemben is jelen volt a gonoszság, a jogtalanság, az igazságtalanság, a bűn, a félelem, a vérontás.
Ez a zsoltár nem arra figyel, ami körülveszi a zsoltár íróját és a zsoltárt éneklőket. Hanem arra ösztönöz, hogy miközben szemünkkel, fülünkkel, érzékszerveinkkel kikerülhetetlenül hatása alá kerülünk a környezetünknek, aközben éppen szemünkkel és fülünkkel vegyünk mást is észre. Nem tehetjük meg, hogy ne szemléljük ezt a világot, és ne halljuk meg azt, ami itt történik. De éppen ezek között szemléljük még inkább az egyetlen Istent, az egyetlen üdvözítő Úr Jézus Krisztust. Döntsünk úgy, hogy még többet figyelünk a menny és föld Urára. Döntsünk úgy, hogy még inkább odahallgatunk az Ő igéjére.
Ennek a zsoltárnak éppen abban van az ereje, hogy csak az élő Istenre akar figyelni. Nem figyel más istenekre. Sem a félelmet keltőkre, sem a szenvedélyek kiszolgálóira, sem a hamis ígéretekkel elhalmozókra. Egyedül az egyetlen Istent, a Mindenhatót szemléli, és ennek eredményeként tudja boldog örömmel kimondani: Uralkodik az ÚR! Történhet akármi, elérhet bennünket bármi: Uralkodik az ÚR! Az ÚR uralkodik, bármilyen hatalmasságok akarnak is mindenek fölé kerülni. Az ÚR uralkodik, még ha a természet erőinek, vagy éppen járványoknak teljesen kiszolgáltatottaknak látszunk is. Az ÚR uralkodik – ezért aki az ÚRnak hódol, az URat hívja segítségül, az minden korszakban és minden napszakban a menny és föld Urát, Istenét hívhatja segítségül.
Ez ennek a zsoltárnak az öröme, ereje, békéje és minden korban érvényes üzenete.
És az élő Istent szemlélő életnek, az élő Istenre figyelő életnek lesz az eredménye, hogy bármilyen is körülöttünk a világ, mégis el tudjuk mondani: „Uralkodik az ÚR! Vigadjon a föld…” – ahogy ez a zsoltár kezdődik.
Nagyon sok múlik azon, hogy min vagy kin tartjuk rajta a szemünket. Akik leveszik Istenről a tekintetüket, azok csak azt látják, amit a földi élet kínál körülöttük. Azok csak önmagukat látják, a környezetüket látják, a híreket látják. És számukra a jó, az öröm forrása kimerül abban, amit a földi létben látnak és hallanak, tapasztalnak. De ezzel együtt a földi életben tapasztalt rossz is betölti életüket, mert nem tudják függetleníteni magukat attól. Ezért nem lesz az öröm tartósan felszabadító, ellenben a rossz, a gonosz végtelenül nyomasztóvá tud válni. Mindezekkel szemben, akik Istent szemlélik, benne gyönyörködnek, rá hallgatnak, azok azt is látják, hogy az ÚRé a föld és annak teljessége. Sokkal több, nagyobb, másabb örömöt nyernek, mint amit a földi élet kínál. És nem lesz rajtuk végtelenül nyomasztó ereje a rossznak és gonosznak, mert ideig-óráig valónak bizonyul minden az örökkévaló örömhöz és az Örökkévaló ajándékaihoz képest.
Akik Istent szemlélik, azok azt is látják, hogy mindenek fölött a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja uralkodik. Azok azt is látják, hogy a Gonosznak napjai meg vannak számlálva, hiszen Jézus Krisztus a golgotai kereszten legyőzte a Sátánt. Akik Istenben gyönyörködnek, azok számára Isten világos utakat mutat, egyértelmű ígéreteket ad, és megtalálják Krisztusban a békességüket.
Mai Igénk arra hív, hogy álljunk a legfenségesebb Isten mellé. Tulajdonképpen azt kellene mondanunk, hogy az egyetlen fenséges Isten mellé. De abban a korszakban, amikor a zsoltárt írták, ugyanúgy sokistenhívő világban éltek az emberek, mint ahogy ma is. És ma is keresik sokan, hogy melyik istenség mellé álljanak. S vannak látványos, nagy istenek, amelyeknek a nevében ma is hatalmat, erőt, bőséget, dicsőséget hirdetnek. Vannak nagyon vonzó istenek, amelyekhez csatlakozva úgy tűnik, hogy megtalálják a világ értelmét, lényegét, mélységét és magasságát. Vannak nagyon erősnek látszó istenek, amelyekkel az élet lehetőségei nagyon kitágulnak, legalább is egy időre.
De ha próbára tétetnek ezek az úgynevezett istenek, mindről kiderül, hogy emberek kitalálásai, bálványok csupán, valódi erő és hatalom nélkül. Csak annyi erejük van, amit az emberek kölcsönöznek nekik, s az emberi hiedelmek nélkül nem is léteznek.
De ha valóban megállunk az élő Istent szemlélve, aki megmutatta magát Fiában, Jézus Krisztusban, akkor Isten Szentlelke megmutatja nekünk, kicsoda is valóban a Mindenható Isten. Ha Őt szemléljük, ha valóban Istenre figyelünk és nem csupán ügyetlen, engedetlen és vétkező gyermekeire, akkor ámulva látjuk meg végtelen szeretetét. Nem győzünk csodálkozni bűnbocsátó szeretetén. Ujjongva fedezzük fel kinyújtott karjának erejét. Csodálkozva látjuk meg teremtő bölcsességét, s azt, hogy a Gonosz által megrontott, tönkretett világot, emberi életeket milyen türelemmel, megértéssel és irgalommal hordozza.
S amikor összehasonlítjuk minden más bálvánnyal, hiedelemmel, úgynevezett istenséggel, akkor látjuk meg, hogy mennyivel felette van az Isten kegyelme, örök szeretetének jóhíre, Isten jósága minden más hittel, vallással, ígérettel szemben. Valóban a mi Istenünk a legfenségesebb, aki Jézus Krisztusban olyan közel jött hozzánk, hogy ha megnyitjuk előtte életünket, akkor bennünk lakozik, vezet, vigasztal és eligazít.
Ti, akik szeretitek Istent, gyűlöljétek a gonoszságot! Ti, akik szeretitek az Istent, ne álljatok bosszút önmagatokért! Ti, akik szeretitek az Istent, legyetek irgalmasok, ahogy mennyei Atyátok is irgalmas! Ti, akik szeretitek az Istent, mondjatok igazat, mindenki az ő felebarátjának, és ne hazudjatok egymásnak! Ti, akik szeretitek az Istent, szeressétek ellenségeiteket is! Mert olyan Krisztusunk van, aki meghalt népének ellenségeiért is! Ti, akik szeretitek az Istent, álljatok ellene a Kísértőnek, az Ördögnek, és elfut tőletek! Ti, akik szeretetitek az Istent, tegyetek jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben! Ti, akik szeretitek az Istent, szeressétek Isten törvényét, rendeléseit is, és ne engedjétek, hogy a Szent Isten iránti engedetlenség gyökeret verjen és nagyra nőjön a szívetekben!
Azt mondhatnánk erre, hogy: Ember! Nézz már körül! Azzal, amit mondtál, nem lehet ebben a világban sem élni, sem győzni, sem fennmaradni! Csakhogy ez a zsoltár is, Isten teljes Kijelentése is arról beszél, hogy éppen így lehet győzni és fennmaradni! Mert abban bízunk, az áll mellénk, aki Ura mindeneknek. Azért hagyhatjuk el bizalommal a gonoszságot, mert Isten az, aki megőriz és megsegít. Sőt teljes meggyőződéssel mondom, hogy Isten nem segíti meg azokat, akik a gonosz eszközeivel akarnak győzni, amikor pedig látszólag Isten segítségében bíznak. Miért is segítsen a Szent és Egyetlen Isten azoknak, akik nem Őt tartják egyetlen segítőjüknek, hanem megvetik segítségét és a gonoszság eszközeihez nyúlnak?
Arra hív ez a zsoltár, hogy gyönyörködjünk az élő Istenben, Megváltó Urunk, Jézus Krisztus akaratában, szeretetében, közelségében. És akkor boldogan meglátjuk igazságát és szabadítását! Így mondja ezt a zsoltáros: „Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre.”
Melyiket választod? Isten szemlélését vagy a világ szemlélését? Isten mindenre kiterjedő uralmának felfedezését, vagy ideig-óráig tartó erők és uralmak elmúló szövetségét? Jézus Krisztus mindeneken könyörülő szeretetét, vagy a gonoszságnak itt a földön még minden szeretetet és békét kiölni tudó, de már legyőzött erejét?
Mennyei Atyánk elénk adja tanácsát erre a hétre és egész életünkre. Ez pedig így hangzik: „Örüljetek, ti igazak, az ÚRban, magasztaljátok szent nevét!” Találjátok meg örömötöket az ÚRban ti, akiket Jézus Krisztus a kereszten kiontott vérével megigazított és megszentelt. Az ÚRban találjátok meg örömötöket, akiknek Jézus Krisztus az igazsága és a szentsége. Mert így leszünk valóban a világosság gyermekei és áldás azoknak, akik között és akikkel együtt élünk. Szemünk és fülünk, amellyel sok mindent meglátunk és meghallunk, figyeljen mindennap először Krisztusra, s azután pedig le ne vegyük róla tekintetünket, hallgassuk meg őt szüntelen. És akkor érteni fogjuk folyamatosan a zsoltárost, aki így szól: „te vagy, URam, a legfenségesebb az egész földön!” Ámen.