belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika

Vele szentül élek

Egészen addig, amíg egy szakmai konferencián nem találkoztam valakivel, aki...

„Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom."

 

 

 

„Hozzá hű leszek, vele megelégszem..."

Norbi és Kriszta volt a gyülekezetben az álompár. Kettejüknek három diploma, rendezett anyagiak, négy csodaszép gyerek, aktív gyülekezeti élet - olajozottan működött náluk minden, legalább is látszatra.

„Norbi velejéig gyakorlatias ember - meséli Kriszta -, azt hiszem, éppen ezért szerettem bele. Hogy mindent olyan strammul el tud intézni. Mindig is azt mondta, hogy én álomvilágban élek, s fel nem tudta fogni, hogyan lehet kimerülni attól, hogy egész nap „csak beszélgetek" a pszichológiai rendelésen a gyerekekkel. Nem voltak nagy vitáink, vagy veszekedéseink. Kívülről minden tökéletesnek tűnt. Csak Norbit egyszerűen nem érdekelte a munkám, s később úgy éreztem az életem sem. De elfogadtam, és olyannak szerettem, amilyen. Eszembe sem jutott, hogy ez lehetne másként is. Egészen addig, amíg egy szakmai konferencián nem találkoztam valakivel, aki... Pont olyan volt, mint én. Érzékeny, finom, értette  nem csak a szavaimat, hanem ki nem mondott gondolataimat is. Teljesen összezavarodtam. Azt sem tudtam igazán felfogni,  hogy ilyesmi velem megeshet. Hiszen én a férjemet szeretem! Neki teremtett az Isten, az ő jobbik fele vagyok! Akkor ez most hogyan lehetséges? Másfél évig tartó válságba került az életünk, a válás határáig sodródtunk, míg Norbival kölcsönösen megtanultuk megbecsülni egymást, tisztelni a másik értékeit."

„...vele szentül élek..."

Amikor Noémi és András megismerkedtek senki sem gondolta, hogy házasság lesz a dologból. Noémi sokgenerációs keresztyén családban nőtt fel, András viszont hírét sem hallotta a templomnak mindaddig, amíg Noémi el nem vitte.

„A szüleim, barátaim nem örültek ennek a házasságnak - mondja Noémi -, a kettős igától óvtak. Igazuk volt, a saját szemszögükből. Én viszont szerelmes voltam, és úgy éreztem, semmi sem lehetetlen. Az sem, hogy Andris hívő ember legyen."

Reménytelennek látszott a dolog, mert úgy tűnt, Andrásnak a munkája, a karrierje a legfontosabb. Hiába várta haza meleg vacsorával Noémi, András sokszor éjfélre érkezett meg, mert rendre napi 10-12 órákat dolgozott. A fiatalasszony megvárta mégis, mindig, minden este, mert ez volt a nap egyetlen pontja, amikor beszélgetni tudtak, s előkerülhetett  a Biblia is. És Andrásban lassan megérlelődött a felismerés, hogy van valami, ami fontosabb, mint a pénz, a karrier, a szakmai előrejutás. Hogy van olyan szeretet, ami hosszútűrő, ami mindent képes elhordozni.  S hogy ez a szeretet nem Noémié, nem a sajátja, hanem felülről való.

„...vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom."

Amikor kimondjuk a „holtomiglan"-t, nem tudhatjuk, Isten mennyi közös időt rendel nekünk. Van, akinek néhány év, másoknak néhány évtized adatik meg. A hosszú élet, s vele a hosszú házasság Isten ajándéka. Dobos Károly és Ágoston Ilona házassága mondhatni végigívelt az egész huszadik századon. Életük nem lehetett másmilyen, mint amit a kor kimért akkoriban a hívő emberekre: háború, üldöztetés, kitelepítés. Ám Dobos Károly és felesége Istenbe fogódzva mindenütt tudott új életet teremteni. Nem estek kétségbe, amikor Ili néni gyakorta egyedül maradt Pesten a négy gyerekkel, mert Isten a Református KIE utazó titkárának hívta el a férjét, hogy járja a falvakat, s ifjúsági gyülekezetek sokaságát hívja létre. Tették a dolgukat a Fasori gyülekezetben a háború előtt, alatt és után is, mit sem törődve azzal, hogy a különböző színű diktatúrák halállal fenyegetik a lélekmentő munkát. Együtt kapaszkodtak Istenbe a kitelepítés idején is, amikor a Kiskunság homoksivatagjában építettek templomot az ötvenes évek közepén, majd amikor Pestre kerülve perbe fogták az idős lelkészt. S amikor már mindketten közel jártak a századik évhez, még mindig nem tették le a szolgálatot: a Lepramisszió munkáját irányították teljes odaadással.

Károly bácsiék komolyan vették a házassági fogadalmat. S egy másikat is: a konfirmációit. Így lehetett akármilyen idő vagy kor, kéz a kézben álltak Isten előtt, szívük nyitott maradt az üzeneteire.  Nem is tudták talán, de ezzel adtak példát a következő nemzedékeknek haláluk órájáig.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 23., kedd,
Béla napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szabados Tamás
„Hamis tanúbizonyságot ne tégy"
A külvilágot pedig - eddig azt hittem - nem érdekli, milyen az Isten.

Gondolkorzó

Pete Violetta
Segítség, kinek higgyek?
A vádlottak padján Máté, Márk, Lukács és János evangélisták hamis tanúzás vádjával

Bolyki János
Védőbeszéd az evangélisták mellett
Mi értelme volna teljesen egyező beszámolóknak, hogyha több nézőpont is lehetséges?

Szerkesztő
Mi talán mindenre emlékezünk?
Empátiám a az elkövetőkkel szemben

Szerkesztő
Se elvenni, se hozzátenni!
Fontos az az ióta is!

Felszín

Miklya Luzsányi Mónika
Tanúk nélkül nincs házasság
Lezárul a kötelesség a kézjegyünkkel?

Gueth Péter
Kő mellé kenyér
Szikraként pattognak a szavak a szónok szájáról, a fülünkön be, majd onnan ki

Pete Violetta
Hallomásból vallomás
Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett...

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Elvhű élet és ítélet
Marx, Engels, Mózes és Jézus Krisztus

Kósa Balázs
Paradoxonok márpedig vannak
Sokan hiszik, hogy az Istenre, hitünkre vonatkozó állítások egyértelműek és világosak, logikailag következetes rendszert alkotnak és azt is kell alkotniuk.

Turcsik Ferenc
Nesze semmi, fogd meg jól
Az idők változnak, de az ámítók és az igazak nem

Turcsik Ferenc
Egy régi per margójára
Van, hogy vesztesz és nyersz, és van, hogy nyersz és vesztesz...

Mélység

Nagy László
Miről tanúskodik az életünk?
Ha a minareteken és a Csillagok háborúján át vezet az út.

Nagy László
A hazugság - hamis tanúzás
Mi az a motiváció, ami tanúvá tesz, és ki az a Tanú, aki felfedi?

Teljesség

Faragó Dávid
Ecce Testes! - Íme, a Tanúk!
Ott állunk a tömegben és kiáltjuk: Barabbást!

Bölcsföldi András
A tanú - Örök parafrázis
Amikor NEM állítja meg az atya kezében a tőrt angyali szózat

Sáry Pál
Jézus pere
A jogrendszer amely lehetővé tette a keresztre küldeni

Üzenet

Rusznák Emese
Tanúim lesztek!
Találkozások Vele

Szűcs Balázs
Egy egész szappan
Robbantás helyett szolgálat: ez a tanúság.

Sümegi Nóra
Edi, tanú gáborok között
Nem baj, ha nem tud róla...

Fodorné Ablonczy Margit
Vallomás a rossz útról
Beszélni kell, hogy más elkerülje

Dobóczky László
Különös tárgyalás
Tanúskodás a kábítószer ellen

Áthallások

Tóth Sára
Gömbvillám a plafonon
Zsidó menekültből karmelita szerzetes

Szerkesztő
Valaki járt a templomban...
... de mit láttak a szemtanúk?

Jeney Edit
Ben Hur - Hiányérzet egy film kapcsán
Különvélemény

Riport

Szerkesztő
Végh Tamás a bizonyságtétel gyakorlatáról
Kívül menni a kerítésen és elérni az embereket az utcán

Miklya Luzsányi Mónika
Média - hatalom
Hogyan gondolnak a mai magyar keresztyén média képviselői?

Kitekintés

Jéger-Pete Renáta
Isten a focipályán
Kinek jár a hálaadás a góljainkkért?

Miklya Luzsányi Mónika
Vele szentül élek
Egészen addig, amíg egy szakmai konferencián nem találkoztam valakivel, aki...

Dr. Szathmáry Béla
Tanúbizonyítás az igazságszolgáltatásban
Mi a lehetősége, felelőssége és joga annak akit ma beidéznek a törvény elé?

Látogatóink száma a mai napon: 6305
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44196157

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat